Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)
3. Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései
kai, kulturális szervek, hivatalok, intézmények; helyi nevezetességek, specialitások stb.; munkahely esetében: az üzem, tsz, iskola, intézmény jellege, szervezete, beilleszkedése a gazdaságikulturális élet rendszerébe; az anyagi-szellemi termelőmunka főbb mutatói; felszerelés: épület, technika, energia, nyersanyag, munkaerő; kimagasló eredmények, egyéni és kollektív kitüntetések stb.). A krónika tárgyának ezt a bemutatását úgy kell végezni, hogy a közölt adatokból világosan megállapítható legyen: az adott időpontban hol tart a fejlődésben a település, illetve munkahely? A bemutatás így nemcsak a krónika tárgyának illendő megnevezése lesz, hanem egyben mércéül is szolgálhat a fejlődés későbbi szakaszaival való egybevetéshez. A település, munkahely mai állapotának tömör ismertetése azonban a krónika indításának csak elsődleges mozzanata, melyet idő múltával követnie kell a közelmúlt, illetve a régmúlt bemutatásának — mintegy a krónika bevezetőjeként. Ez azonban már alaposabb felkészülést igényel. A gyakorlatban ugyan többször előfordul, hogy a krónikaíró körök úgy indítják el krónikájukat, hogy hosszabb-rövidebb adatgyűjtés után (leginkább évford lók kapcsán) megírják a település, vagy munkahely felszabadulás utáni történetét, s azután tovább folytatják az események feljegyzését. E módszer fogyatékosságát azonban legtöbbször az illető krónikaíró körök maguk is felismerik: bizonyos tapasztalatszerzés után ugyanis rájönnek arra, hogy mennyi hézag, „fehér folt”, pontatlan adat, felszínes megfogalmazás található művükben, s ezért úgy határoznak, hogy az adatgyűjtést sokkal alaposabban megismételve, újból megírják az 1945 utáni időszak történetét, s ezzel kicserélik korábbi összefoglalásukat. Célszerűbb azért, ha a körök valamelyik induló évvel nyitják krónikájukat, előrebocsátva a település, munkahely tömör ismertetését, és csak később, a folyamatos krónikavezetésben gyakorlatot szerezve, egyúttal a közelmúltra vonatkozó adatgyűjtést alaposan megszervezve vállalkoznak a népidemokratikus korszak történetének megírására. Még alaposabb felkészülést, a szakirodalom, valamint a levéltári és egyéb források állandó szakmai patronálás mellett végzett átbúvárlását igényli a régmúlt feltárása, amire éppen ezért a körök csak még később vállalkozhatnak. Mind a közelmúlt, mind a régmúlt megörökítése kapcsán óvakodni kell attól, hogy a krónika — saját műfaji kereteit áttörve — a helytörténeti monográfia köntösét öltse magára. A 36
