Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében - Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. (Budapest, 1967)

3. Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései

déséről, stb. Szükség van tehát az élet különböző viszonylatainak rendszeres, szisztematikus áttekintésére.

Másfelől viszont ha csak összefoglaló áttekintésünk van az egyes életviszonylatokról, könnyen eltűnhetnek látókörünkből az egyedi események, a történetírás építőkövei.

Hiba lenne tehát, ha csak kronologikus eseménynaplózást végeznénk, s az egyedi fáktól, a konkrét eseményektől nem látnánk az erdőt, a település, munkahely összéletét. De éppoly hiba lenne, ha az erdőállagok, az egyes életviszonylatok áttekintése eltakarná előlünk az egyedi fákat, az erdőben zajló életet, a konkrét eseményeket.

A kronologikus és szisztematikus krónikavezetés ötvözésére van azért szükség: az egyes szektorok lényeges és hiteles eseményeinek időrendben való rögzítésére, majd az év végén — az eseménynaplók alapján — az egyes szektorok fejlődésének rendszeres elemzésére és áttekintésére.

VIII. A krónika szerkezete; parallel munkaszervezés

Az elmondottak alapján a modern krónika három főrészből áll:

a) az év folyamán szektorok szerint, folyamatosan vezetett eseménynaplókból;

b) az év végén ugyancsak szektorok szerint kidolgozott, átfogó és elemző beszámolókból;

c) az eseménynaplókhoz kapcsolódó dokumentumgyűjteményből.

E három rész egy kötetben oly módon kerül elhelyezésre, hogy az előrebocsátott beszámolókat (feldolgozás) követik az eseménynaplók (forrásanyag), majd a dokumentumok (bizonylati anyag). Kisebb települések, munkahelyek esetében előfordulhat, hogy a krónika csupán egységes (szektoronként nem tagolt) eseménynaplóra, esetleg még dokumentumgyűjteményre korlátozódik, s nem ad éves beszámolót, legfeljebb az eseménynaplóban több-kevesebb kommentálással kíséri az adatokat, eseményeket. Ezeken a helyeken ugyanis érthetően nehéz megfelelő munkatársakat találni, s így gyakran egy személy vezeti a krónikát, akitől természetesen bajos többet várni.

Ez az „egyszemélyes” krónikavezetés így adott esetekben érthető és helyénvaló. Általában azonban — figyelembe véve a krónikaírás népművelési és a helytörténetírást segítő funkcióját, valamint a gyakorlati tennivalókat: akár az adatok széles körű

34