Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 91 Hat év múlva mindkét birtokuktól megváltak. A Zsigmond-kori cserék alaposan megváltoztatták a környék birtokszerkezetét. Új összeállítású és nagyobb birtokok jöttek létre. 1424 — a Borbálának tett adomány éve — után gyakran változó zálogbirtokosok kapták meg Szadát és Veresegyházát, melyek ezek után egy földesúr fennhatósága alá kerültek. 1431-ben a Szepes megyei Mahálfalvi Reichel Péter kapta meg e két falut, természetesen pusztáikkal együtt. Fia, Szebold már Szadainak nevezte magát, birtoklása 1467-ig, levelesíté- séig tartott, Pest és Szepes megyei jószágait a Rozgonyiak iíjabb ágához tartozó János és Rénold kapták.92 Hasonló nagyságú, kétfalus hirtok volt Szada és Gödöllő, mely Szadai Tamás halála után 1349-ben a Poháros családé, 1424-ben Gödöllő magvafogyottként a királynéé lett. Az egykori Mahálfalvi és Poháros birtokokat egyesítő iíjabb Rozgonyi ág kihalásáig (1492) három egymással határos falut: Veresegyházát, Szadát és Gödöllőt mondhatta magáénak, a megyében még az övék volt az 1453-ban nekik adományozott Dömsöd is négy pusztájával, melyet a kedvükért szakítottak ki a csepeli ispánságból.93 A Rozgonyiak kihalta után a birtokok különböző kézre kerültek: Szadát, Veresegyházát és a hevesi Lőrincit a váradi püspök kapta meg.94 A Szécsiek három falva: Sződ, Göd és Kesző (a mai Dunakeszi) már az adomány előtt is egységes birtoktest volt, 1317-től 1419-ig mindhárom e család kezén volt, ekkor Keszőt elcserélték Garai Miklós nádorral a vasi Szentmártonra.95 Zsigmond e birtokokra is szemet vetett a tízes években, ideiglenes elfoglalásáról már volt szó, teljesen nem is adta vissza, egy vitatott kis részét, a dunai Gödszigetet csak Zsigmond halála után Erzsébet királynétól kapták vissza a Szécsiek 1439-ben.96 A maradék Gödöt és Sződöt ugyan 1490-ben Ulászló elkobozta utódaiktól, azonban vagy visszakapták, vagy valójában el sem vették tőlük, mert továbbra is a kezükön maradtak.97 A régió egyfalus birtokai közt nagyobbnak számított a Péceü család birtoka, mely a névadó falun kívül még nyolc pusztát foglalt magába.98 A Haraszti és Pakonyi család is egyfalus nemesekből állott, ám politikai tehetséggel és házassággal, mint a fentebb emlegetett Haraszti János példája mutatta, fel tudtak emelkedni a több falut birtoklók közé. A Zsigmond-kor második felében Pót- és Füleharaszt, továbbá Pakony mellett a környező puszták (Bőidre, Szentlászló, Szentszalvátor és Kakucs) is a birtokukban voltak.99 A Duna partján feküdt a Szántai Lackók másik birtoktömbje, mely Zsigmond cseréje előtt Halásztelek, Szántó, Lackháza, Szentimrefalva, Vét és Vacs falvakból állott. A 14. században egy ekkora birtoktest már komoly uradalomnak számított. A Haschendorfi Wulfmgnak, majd a Szécsényieknek jutott birtoktest ellenben nem haladta meg az e tájon szokásos mértéket. 1446-ban történt meg a megye általunk ismert legnagyobb, nem királyi cseréje. Az egri káptalan elcserélte Maróti László korábbi macsói bánnal a Békés megyei Piskit, Fejéremet és Vészét, mivel úgymond ezek Egertől igen messze fekszenek és jövedelmüket beszedni nem tudták, a bán Monor, Zsiger és Újfalu falvaira.100 Innentől azonban már a kisnemesi birtokok következtek. Az egyfalus pl. Dabasi, Gyóni, Péteri és az egytelkes pl. Alberti, Besenyői, Bugyi, Farnasi, Lébi, Inárcsi stb. családok közt csak feltételesen lehet különbséget tenni. Zálogolásokról, kisebb birtokrészek adásvételéről ugyan bőséggel értesülünk, de a királyi birtokpolitika a kései középkorban alig érintette meg ezt a birtoktípust. Királyi kézre háramlás csak ritkán történhetett, hisz majdnem mindig akadt túlélő nemzetségtag. Adományozni részben ezért nem volt mit, részben azért, mert e családok tagjai csak ritkán jutottak olyan szerephez, hogy nagyobb adományra érdemesekké válhattak volna. A török hódításig itt őrződtek meg legtovább a régi birtokviszonyok. Pest megye pilisi oldalán a Duna-Tisza közihez hasonló közepes birtoknagyság dominált, azonban a másik parthoz képest három eltérés figyelhető meg: a nagyobb birtokforgalom, a részbirtoklás nagyobb szerepe és a kastélyok léte. Nána-Beszter nembéli Berki Tamás halálakor, 1323-ban hét falu és három birtokrész maradt utána. A Szécsényiek az egész tömbre 92 HORVÁTH 1987; DL 16 542.; Zsigmond 1430-ban a váci püspöknek 200 aranyforintért adta zálogba Veresegyházát, Szadát és a Fejér megyei Fomaszentmiklóst (DL 11 859.). 93 DL 14 776. 94 HORVÁTH 1987, 50. 95 DL 37 596. 96 PEST 687. sz. 97 BÁNFFY II. 288. 98 DL 17 108. 99 PEST 825. sz. 100 Egri kápt. magán lt. 14-2-1-1. (DF 210 419-20.)
