Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Tringli István: Pest megye a késő középkorban

90 TRINGLI ISTVÁN Biai nevet is viselte.84 1434-ben fogadta mostohádét, Benedeket fiává Péceli János.85 Az adopció — kivéve, ha királyi jogot is érintett — a rokonság keretein belül intéződött, csak az érintettek hozzájárulását kellett hozzá megszerezni. 9. A birtokszerkezet Pest megyében A13. század végétől a török hódoltságig a megye területének több mint felén új birtokosok jelentek meg, néhol négyszer-ötször is változtak, azonban a birtoknagyság területi megoszlása nagyjából állandó maradt. A nagybirtokképződés régiója a megye északkeleti vége volt, az egyetlen igazi nagybirtok, az Ákosoké, majd a Rozgonyiaké itt jött létre, nagysága folyamatosan növekedett. Ha innentől az északi megyehatár mellett, majd ettől délre a megye középső részén a Duna felé haladunk, az egyfalvastól a maximum 4-5 falvasig terjedő birtokok voltak jellemzőek. A koncentráció és a dekoncentráció nem korszakhoz, hanem a birtokos família egy-egy meg­határozó férfitagjához kötődött. A 14. és a 15. században is találunk arra példát, hogy több faluban fekvő részeket szereztek, ugyanekkor birtokosváltáskor a szétmorzsolódás is előfordult. A birtokok közt akadtak olyanok, ahol egy vagy több egész falu volt egy család kezén, de részbirtoklás is előfordult. Az egyszerűsítőén középbirtokosnak nevezhető régió és a nagybirtok egybeesett a megye dombos, erdős, ligetes vidékével és az ahhoz közvetlenül csatlakozó alföldi településekkel. A megye déli, alföldi övezete a kisbirtok és az egytelkes kisnemesi birtok hazája volt. Kelet és nyugat között azonban itt is volt különbség, a délkeleti határon, ha nem is birtok, de sajátos településkoncentráció zajlott le: négy nagyhatárú, a középkor végére várossá váló település, Kecskemét, Cegléd, Kőrös és a pusztából várossá lett szolnoki Abony számos pusztát, hatalmas földterületet foglalt magába. Ezek birtoklása önmagában is eltért egy vagy több falu irányí­tásától, más gazdasági és igazgatási feladatot rótt birtokosaikra. Kőrös ráadásul több birtokos kezén volt. A megye dunántúli részén az 1-4 faluban fekvő birtokrészek voltak a jellemzők. Itt a birtokosok gyakrabban váltogatták egymást, mint a Duna másik oldalán. A Zsidó nemből kivált Csáki, Becski, Zsidói családok 1422-ben, amikor elcserélték java­ikat, két teljes falut és két teljes pusztát (Felső-és Alsómácsát, Tast és Ikladot), valamint két faluban és két pusztán (Zsidón, Battyánban, azaz a mai Orbottyánban, Kéren és Bagón) részeket birtokoltak.86 E nemzetségből ágazott ki a Nézsai és a Csövi család is. Csőváron kívül többek közt részbirtokosok voltak a Zsidó nem számos ősi jószágán, így Zsidón, Baty- tyánban, Újfalun és Dukán is.87 A 15. század második felében, kihalásuk, illetve hűtlenné válásuk után, új birtokosok ültek már jószágaikon. Feltételezhetőleg a 13. század közepéig vezethető vissza a Kókai (Kacsi) család birtoklása, mely 1406-ben ért véget, birtokuk ekkor három falura és két pusztára terjedt ki.88 Az 1455-ben Pest megyébe áthelyezett „Kátaság” öt faluból és természetesen a hozzájuk tartozó pusztákból állt.89 A középkorban Szolnok, pontosabban Külső-Szolnok megyéhez számító Vezsenyi-birtok már egy más léptéket képviselt. 1472-ben hét egész (Abony, Paladics, Tószeg, Bök, Kékese, Kürt és Sas) és három fél (Vezseny, Bökönye és Kerekegyház) faluból álló uradalom volt.90 A 14. században a Szántai Lackók a megyében két helyen szereztek birtokokat, a déli határ Solt székkel érintkező részein és északon Veresegyház környékén, ez utóbbi a másiknál kisebb volt. A veresegyházi szerzemény eredetét nem ismerjük, 1375-ben már az övék volt, a Zsidóiakkal mindenesetre sokat hatalmaskodtak e körül 91 A 14. század végén Lackfi Miklós a Veresegyházi melléknevet viselte, 1420-ban öt puszta tartozott a faluhoz: Sárfő, Iklad, Ivacs, Sábatelki és Gárdony. 1414-ben a Szántaiak északi birtoktömbjüket kiegészítették, a veres- egyházit az azzal egyébként össze nem függő, de közel eső sikátori birtokrésszel és Párdival. 84 ZSO III. 93., 1359. sz-ok. 85 DRASKÓCZY 1984, 161. 86 A továbbiakban jelzeteket csak akkor adunk meg, ha az adatok nem találhatók meg a királyi cseréről és az adományokról készült fenti összeállításban. 87 CSÁKYI. 149., 162. 88 BAKÁCS 1982, 61. sz.; TEMES 368. 89 1. a Határok a középkor végén c. fejezetnél. 90 ENGEL é. n., 22. 91 HORVÁTH 1987; BAKÁCS 1982, 945-950. sz-ok.

Next

/
Thumbnails
Contents