Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
86 TRINGLI ISTVÁN javakat idegenítettek el velük, melyek a király kegyéből lettek a királynéé, másrészt az ezekről kiállított oklevelek is hasonlóságot mutattak a királyi adományokkal. I. Károly első felesége, Mária 1312-ben az orosz Tésának, „udvarunk ifjának” adta a neki és Károlynak végzett szolgálataiért az „Ürömön levő, hozzánk királynéi jogon tartozó” egy ekealjnyi földet, melynek határait is leírta, „király urunk akaratából, jóváhagyásából és beleegyezéséből”. Az időközben ajtónállómesterré lett Tésa 1324-ben Károlytól megkapta a negyedik királyi feleség kezére is királynéi birtokként jutó Ürömöt, ehhez a királyné beleegyezését adta, a korábbi adományhoz pedig a szomszédok járultak hozzá.57 A nagy Pest és Pilis megyei királynéi adományok Károly utolsó feleségének, Erzsébetnek nevéhez kötődnek. Az adományok néhány kivételtől eltekintve mind az óbudai klarisszák nevére szóltak. Az özvegy Erzsébet, kinek beleegyezése nélkül Lajos is kevés intézkedésbe fogott, adományaival az ország más pontjain is a királyi házhoz kapcsolódó utolsó nagy egyházalapítási hullám kezdeményezője lett. Az uralmat szigorúan kezében tartó, különben sem a féiji hűség mintaképének ismert Károly alatt kevés lehetősége volt tervei megvalósítására, 1334-ben ugyan már megszerezte a pápai engedélyt az óbudai klarissza kolostor építésére, azonban nagyszabású terveihez csak 1346-ban foghatott hozzá.58 A királyné változatosan gondoskodott a szükséges birtokokról. 1349-ben a pilisi Kandón (a mai Csobánka területén) vett egy birtokot, nem telt bele egy hónap, és már ki is állította a klarisszáknak az erről szóló adománylevelet.59 1353-ban a királyné nevében eljáró egyik udvari iljú úgy vásárolt egy szőlőt, hogy a vétel „a királynét, következésképpen az apácákat” illette.60 Egy hónap elteltével az udvari iljú tovább egyszerűsítette az eljárást: egyszerre két kandéi szőlőszomszéddal jelent meg a budai káptalan előtt és most már az apácák nevében vette meg szőleiket.61 Végül vásárlással oldódott meg az ürömi Tésa-örökség ügye. A királyné eleinte a királyi jogokra való hivatkozással próbálta megszerezni. Nagy Lajos 1352-ben Tésa fiának, Andrásnak örökösök nélküli halálával a birtokot, „melyet Erzsébet királyné adott neki (Tésának) és melyet Károly király megerősített”, „királyi teljhatalmából újból a királynéi joghatósághoz, joghoz és tulajdonhoz csatolta”. A királyné aztán az apácáknak adta a földet, melyhez Lajos „királyi hozzájárulását” adta.62 Tésa özvegye, aki Herceg Albert budai polgár felesége lett, arra hivatkozott, hogy a birtokot második férjének adta. Erzsébet a klarisszáknak biztos ellátásról akart gondoskodni, így 200 budai számítású márkáért megvette a földet 1355-ben.63 1351-ben Lajos hozzájárult ahhoz, hogy anyja a borsodi királynéi birtokok mellett a szentjakabfalvi vámot az apácáknak adja, majd 1356-ban Cegléd vámját is megkapták.64 Ez már előrevetítette a település adományát is, 1358-ban lett a királynéé, aki előbb kifizette az azt terhelő zálogösszeget, majd csak 1368-ban adta azt a klarisszáknak — mint ahogy az ekkor terjedő patrona Hungáriáé-gondolat egyik legszebb megfogalmazása mondta — „mi és királyságunk koronájának közbenjárója és különös védelmezője iránti rendkívüli tiszteletből”, amelyet Lajos király a Boldogságos Szűz iránti tiszteletből, „akinek különös kegyelméből... hatalmunk és országunk határai messzeföldre kiterjedtek”, megerősített.65 1424-ben Zsigmond fejedelmi módon gondoskodott Borbála részére királynéi birtokokról. Csak a főváros körül a teljes Nagyszigeten kívül 25 falu (15 Pest és Pilis, a többi Fejér megyében és a Kunságban), két puszta, egy vár, két város, három vám, három ménes, két birtokrész és a királynéi kunok lettek a királyi hitvesé. A birtokokat nem földrajzi helyzetük, hanem egykori birtokosaik szerint tartották számon, a régióban nem kevesebb mint tíz részből álltak össze a juttatott birtokok, ezekből megyei hovatartozásától függetlenül Kóka, Almás és 57 АО I. 280. és AOklt Vni. 134. sz. Tésa valószínűleg Halicsból érkezett Máriával, így lett az udvarban apród. Habár a középkori magyar nyelvben az „orosz” a „testőr” szó szinonimája volt, nem valószínű, hogy egy már régóta itt élő orosz ifjúról lett volna szó. Az orosz testőrök nem tartoztak az udvari ifjak vagy apródok körébe, ajtónállómester sem lett volna belőlük az Anjou-korban. Az orosz szóra 1. az Emuszt-féle számadáskönyvet: „regiis janitoribus seu orozonibus” (ENGEL 1797. 57.) és a brassói szótártöredéket: „palota orizeo avagi aiton allo auag oroz” (GLOSSZÁRIUM 80.). 58 BÁRTFAI SZABÓ 1935; BERTALAN 1994. 59 BAKÁCS 1982, 632., 633. sz-ok. 60 DL 4333. 61 DL 4421. 62 DL 4300. - Egy hónappal később más jogi formulák közt ugyanezt megismételte, új adomány címén adva Ürömöt (DL 4306.). 63 АО IV 179.; DL 4493. 64 CD ГХ/2. 53.; BAKÁCS 1982, 715. sz. 65 DL 5699., PEST 393. sz.
