Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
84 TRINGLI ISTVÁN Pest megye területén az Anjou-korban nem volt olyan hatalmas királyi birtok — függetlenül attól, hogy háramlóit vagy királyi volt-e —, amelyet el lehetett volna adományozni, ami volt, azt pedig megtartották Zsigmond és utódai is. Úgy tűnik, hogy az Anjouk itt továbbadományozták a kezükre háramlóit javakat. Tartósan királyi birtokok maradtak a nagyszigeti ispánság külső tartozékai, melyek közül néhány a 15. század második felében jutott magánbirtokosok kezére, mint Dömsöd 1453-ban a Rozgonyiak ifjabbik ágára, 1464-ben pedig a Fejér megyei Adony lett Kinizsi Pálé.43 A megye déli határán hatalmas királyi földek húzódtak, ezek gazdasági jelentősége azonban a 14. század elején még nem lehetett nagy. Cegléd végérvényesen 1368-ban került ki a királyi birtokok sorából, Kecskemét, zálogolásai ellenére, királynéi birtok maradt, Kőröst azonban vagy Zsigmond, vagy Mária királynő idegenítette el. 1382-ben még királyi birtok volt, 1390-től fele-fele részben Jolsvai Leusták és Kaplai (Serkei) Dezső kezén találjuk; a Jolsvai-részt 1427-ben Besenyő Pál bán kapta meg zálogba.44 Mindkét Anjou-házi király adományaira jellemző, hogy elsődleges kedvezményezettjeik a királyi udvar, az aula tagjai voltak. Debreceni Dózsa nádoron (ki még nádorsága előtt kapta Pátyot) kívül az orosz Tésa királynéi ajtónállómester, a Balog nembéli (a későbbi Szécsi) Miklós hátszegi várnagy, Pál somogyi ispán és testvéreik, Tyuk Tamás királyi ügyvéd, Tamás erdélyi vajda, Csór nembéli Tamás gesztesi és csókakői várnagy és Kolos udvari ifjú szerepeltek Károly király adományozottjai közt. Lajos Poháros Péter udvari lovagot, abaúji ispánt, Kolos udvari iljút, Nagy Péter nádori jegyzőt és Miklóst, a titkos pecsét őrét adományozta meg. Személyes szolgálattal, de uruk közvetítésével familiárisok is juthattak adományhoz: Mikes királynéi tárnokmester kérte a királyt, hogy servienseinek, sárosi alvárnagyának és egy bizonyos Miklósnak adja oda Tűz földet (a mai Túzbereket Maglód területén). Radványi Lukács országbírói ítélőmester és Egervári Mihály, Szécsi Miklós familiárisa is bizonyára így kapták meg Simon- völgyét Zsigmond királytól. Mihály királyi solymász, ki „állapota és lehetőségei szerint végzett szolgálataiért” nyerte adományát, valamint a titkos pecsét őre esetében szükséges volt megjegyezni, hogy a birtokot teljesen nemesi jogon bírhatják, ezek után birtokosaik semmiféle adóval vagy szolgálattal nem tartoztak.45 Az elpusztult Vány korábban egy másik birtok tartozéka lehetett, Tétény pedig Visegrád tartozéka volt, az innen érkező későbbi követeléseknek kívánták elejét venni az új földesurak azzal, hogy e megjegyzést bevetették oklevelükbe. A budai polgár Kaproncai András deákot és atyafiait a tétényi adomány után egy évvel nemesítette meg a király.46 Nelepec fia János 1345-ben már valószínűleg új adományba kapta Besenyőt és vámját, azonban az új adományok sorozata biztosan csak Billye (a mai Mende része) adományával kezdődött.47 Az új adomány kifejezést a kései Árpád-korban is ismerték, ezzel jelölték azt a jogintézményt, mikor egy birtokos újra megadományoztatta magát az uralkodóval egy olyan birtokra nézve, melyet korábban kapott tőle.48 Nagy Lajos uralkodásának elején azonban az új adomány kifejezés új értelmet nyert. Igazi Anjou-kori újítás ez, a jogi irodalomban fikciónak nevezett módszer kristálytiszta megvalósítása: egy régóta meglevő jogintézmény nevét alkalmazták egy újra, mely csak laza szálakkal, vagy sehogy sem kapcsolódott elődjéhez.49 A királyok ettől kezdve újonnan adott birtokra alkalmazták e megjelölést, jelentősége az volt, hogy a birtok az adományozott halála után csak arra és törvényes utódaira szállhatott, akinek nevét az adománylevélben feltüntettek. Az új adománnyal szerzett birtokok rést ütöttek a nemzetségi birtokláson, elsősorban az oldalági rokonok kizárására volt alkalmas.50 Az új adomány tényét az adománylevelek — ide számítjuk az adományról kiállított pátense két éppúgy, mint a beiktatás után kiállított privilegiálisokat —, úgy tűnik, mindig feltüntették, 43 ZICHY X. 20. 44 PEST 437. - Ennek az oklevélnek megfogalmazásaival óvatosan kell bánni, ekkor már Cegléd az óbudai apácák kezén volt, a királyné mégis mint „saját jobbágyaihoz” szól hozzájuk: ZSO I. 1561., 6019. sz-ok, H/1. 3857. sz.; BAKÁCS 1982, 1332., 1451. sz-ok. 45 1359. Vány: „ab omni honere et servitio exemptam immo liberam et absolutam... sub mere nobilitatis titulo”, 1373. Tétény: „ab eodem castro nostro penitus excisam, abstractam et exemptam... sub mero et sincero nobilitatis titulo”. 46 ZSO П/1. 3702. sz. 47 A horvátországi birtokok mind új adományok voltak, a Pest megyei Besenyőnél azonban ezt nem említették. 48 GERICS-LADÁNYI 1986. 49 MAINE 1988, 26. 50 Amikor Kolos 1351-ben több más birtok mellett egy Pest megyeit is kapott, az oklevél azon részében, ahol már ekkor is, később pedig rendszeresen a „nove nostre donationis titulo” kifejezés állt, ezt írták be: „exclusis omnibus fratribus suis”, így az ő adománya kétségtelenül az új adományok közé tartozik, vö. ENGEL 1997.
