Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 79 szintén Ajnárdfi-rokonsághoz tartozó Görögmezei Vér László birtokait még az általános amnesztia előtt néhány nappal elvették, ezeket — akárcsak atyafiáét — a felkelés egyik leverője, Maróti János macsói bán kapta. A rokonság egy másik tagja, Zsámboki János a Hatvannál felvonuló Ludányi Tamás egri püspökkel „Durazzoi László neve és zászlaja alatt” esett hűtlenségbe. Természetesen Maróti — áld ekkor, 1404 tavaszán, már az egész egykori Ajnárdfi birtokokra szemet vetett — kérte magának javait.20 Gombai Nempze István is még 1403-ban veszítette el birtokait, melyek Szentiváni Tamásé lettek, róla azt tudjuk, hogy Horváti Miklóshoz csatlakozott. A korábbi adomány ellenére Maróti János az ő birtokait is felkérte.21 Az olasz Bernaldi Ferenc budai polgár hűtlenségének csak későbbi említését ismerjük.22 E rétegből ismerünk azonban a király mellett kitartókat is. A Soroksári-fivérekről már volt szó, Haraszti Jánosról pedig el is mondja egy oklevél — sajnos csak az ekkor tucatjával készült formulák szerint —, hogy megmaradt Zsigmond hűségén. О ezzel alapozta meg későbbi karrierjét.23 Tétényi Péter is kitartott Zsigmond hűségén a felkelés idején.24 Az Albert király halála után kezdődő ún. zavaros idők mozgalmasabb időszakot jelentettek még az ország középső részén élők számára is. Az 1440-es évek szüntelenül tartó pártharcai a politikát a mindennapok kézzelfogható valóságává tették: az ország egy jelentős részén szabályos — természetesen középkori értelemben vett — háború folyt, birtokosok veszítették el egyik napról a másikra falvaikat, jobbágyok jószágai lettek a belháborút kísérő hatalmaskodások áldozatává. A mai Pest megye ebből a szempontból a szerencsés vidékek közé számított. A hatalom Pest és Pilis megyék fölött szilárdan Hédervári Lőrinc nádor kezében volt haláláig, utána Hunyadi János kezébe ment át Buda várával együtt. A László-párti felvidéki hadak hatósugara éppen csak érintette a mai megye területét. Valóban veszélyessé csak akkorra váltak, amikor 1460-ban a bratri néven emlegetett cseh-lengyel zsoldos csapataik önállósítani kezdték magukat. A jól képzett katonák ekkor már közönséges rablókként működtek, ami a környék népére nézve veszélyesebb volt, mint amikor Giskra főkapitánysága alatt tartották az északi országrészt megszállva. Giskra ugyan 1460-ban még köztük forgolódott, de a következő évben már látnia kellett, hogy a hadiszerencse, amely oly sokáig mellette állt, elfordul tőle. 1462 májusában Vácon egyezett ki végleg Giskra Hunyadi Mátyással, ettől kezdve meg is maradt hűségén.25 Előbb azonban megismerték a nógrádi részek lakói is a bratrik hadviselési módszereit. 1460-ban a bratrik tartós védelemre kezdtek el berendezkedni, a kezükön levő várakat megerősítették vagy új erősségeket emeltek, így pl. Patán (a mai Gyöngyöspatán) és Sajónémetin.26 1460 nyarán került a kezükre a nógrádi Cső vára, hogy előtte ki lakott benne, nem tudjuk, sajnos birtokosát sem ismerjük biztosan.27 28 A csehek és a velük cimboráló Szadai Szebold innen támadt a váci püspök falvaira, amelyeket a szokásos módszerrel pusztítottak, nyilván a vár készleteit akarták feltölteni. A jobbágyokat a várhoz hajtották erődítési munkálatokra, állítólag 10 ezer forint kárt okoztak a püspöknek. Csővárat a csehek még ebben az évben vagy elhagyták, vagy elűzték őket, a következő évben már a vár birtokosa Csői Miklós volt.23 1460 októberében már ítéletet is hoztak Szadai ellen, ekkor készült Szadai birtokainak összeírása. Ebben a földesúr saját nemesi telke mint porig égett (funditus inci- nerata) szerepel, a többi jobbágytelekről viszont ilyet nem állapítottak meg. Szadai Szebold udvarháza bizonyára nem villámcsapás áldozata lett, hanem az arra vonuló királyi csapatok 20 ZSO D/l. 2728. sz.; CD X/ 4. 293. 21 ZSO IV 1. 2692. sz.; A Fejérnél is kiadott oklevél eredetijében az áll, hogy néhai Horváti János bán fia Miklóssal szövetkezve esett hűtlenségbe. Az oklevél egy 1450-es másolatban maradt ránk, minden bizonnyal ekkor tévesztették el a neveket, Horváti Jánosnak ugyanis nem volt Miklós nevű fia, viszont valóban volt egy Miklós nevű oldalági rokona, aki a Horváti-féle felkelés leverésekor még fiatal volt, ő nemcsak hogy túlélte az eseményeket, hanem megtarthatta birtokait. 1403-ban azonban mégis a felkelők mellé állt. Utódai Hatvani néven később Pest megyében is birtokosok lettek. Nevüket Nagyhatvanról kapták, azonban övék volt a 15. század végén Besenyő és Kishatvan is. CSANKI 1890-1913, I. 41. 22 ZSO II/2. 5438., 5589. sz-ok. 23 ZSO Д/1. 3123. sz. Pályájára 1. a Fiúsítás fejezetben írottakat. 24 ZSO II/l. 3035. sz. 25 TÓTH-SZABÓ 1917, 324. 26 TÓTH-SZABÓ 1917, 317. 27 FELD-JAKUS-LÁSZLÓ 1979. 28 NAGY 1907, 98.
