Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Előszó
ELŐSZÓ Már a rómaiak tudták: habent sua fata libelli, azaz a könyveknek megvan a maguk sorsa. Ezt azzal egészíthetjük ki, hogy a könyvek írásának is. Pest megye történetét feldolgozó monográfia utoljára 1910-ben jelent meg Borovszky Samu szerkesztésében. Az eltelt idő, az újra és újra megújuló történeti részkutatások nyomán igényként többször megfogalmazódott egy új, a megye történetét összefoglaló műnek a kiadása. Ezt az óhajt erősítette az a tény is, hogy a megye históriája az ország történetének mindig is sajátos színfoltját jelentette, mert eltérően a többi megyétől földrajzi fekvése folytán megyeszékhelye fokozatosan az ország fővárosa lett s ez igen sok vonatkozásban egyedien hatott életére. A monográfia elkészítésének évtizedek óta érlelődő gondolata akkor öltött testet, amikor a rendszerváltoztatás után az első megyei közgyűlés tagja, Asztalos István aszódi múzeumigazgató, a közművelődési és oktatási bizottság elnöke, maga mögött tudva a Pest Megyei Levéltár támogató készségét, Inczédy Jánosnak az önkormányzat elnökének jóváhagyásával írásba foglalta a munka előkészítéséről szóló határozat tervezetét és azt a közgyűlés elé terjesztette. A testület — ritka kivétel — egyhangúlag fogadta azt el. Pest Megye Közgyűlése 1991. március 31-én 45/1991. számú határozatával, 2 millió forint alaptőkével — folyamatos, évenkénti támogatással — létrehozta a Pest Megye Monográfia Alapítványt és annak kuratóriumát. Pest Megye Önkormányzata és közművelődési és oktatási bizottsága akkor úgy gondolta, hogy az alapítvány, illetőleg 15 fős kuratóriuma nemcsak a monográfia megszületésének lesz a záloga, de a kuratórium összetételénél fogva egyben a megye kulturális intézményeiben folyó tudományos munkának közvetlen illetve közvetett irányító együttese is lesz. Kurátorok ezért a következők lettek: Asztalos István, Bányai Judit és Krenkó József a közgyűlés képviseletében, Lovász Márta, Noseda Tibor és Vajdulák Csilla a megyei önkormányzat hivatala részéről, Novák László, Soós Sándor, Tettamanti Sarolta és Vass Istvánná Joachim Margit a múzeumigazgatóságtól, Biczák Péter és Pethő Zsoltné a megyei könyvtárból részéről végül Böőr László, Egey Tibor és Héjjas Pál a megyei levéltárat képviselve. A kuratórium elnöki tisztére Asztalos Istvánt választották, a titkári teendők ellátására Noseda Tibor kapott megbízást. A munka intenzíven indult meg. A három kötet és az azt kiegészítő negyedik, az adattári kötet tartalmát, szerkezetét meghatározó szinopszisok elkészültek, a főszerkesztők és az egyes fejezetek szerzői munkához láttak. A három kötetes mű a következő korszakhatárok szerint tagolódik: az első kötet a megye történetét 1686-ig, a második 1686-től 1867-ig, a harmadik 1867-től 1990-ig dolgozza fel megyénk történetét. Az első kuratórium — az összefoglaló mű megírását elősegítendő — „Előmunkálatok Pest megye monográfiájához” címmel külön, a három kötettel párhuzamosan megjelenő sorozat kiadását is megkezdte. E sorozat első kötete Szakály Ferenc tollából „Pest- Pilis-Solt megye XVI-XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei” címmel 1995-ben, a második munka Bánkuti Imre közreadásában „Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi korban” (I—II. kötet) 1996-ban megjelent. A további kötetek elkészítését anyagi okok miatt a későbbiekre kellett halasztani. A tervezett adattári kötet (a megye településeinek történeti-statisztikai adatait magában foglaló munka) összeállításáról lemondott az alapítvány, mert a Statisztikai Hivatal időközben „Magyarország történeti statisztikai helységnévtára” című, minden megyét önálló kötetben feldolgozó sorozatának 15-ik kötetében Pest megye településeinek adatait kívánta közreadni. Ennek a munkának a létrejöttét — amely 2000-ben napvilágot is látott — az alapítvány anyagilag támogatta. Időközben megszülettek azok a jogszabályok, törvényi rendelkezések, amelyek meghatározták az alapítók és alapítványaik jogviszonyát, illetve újraszabályozták a hazai alapítványok működését. Ezért 1996-ban a megyei közgyűlés elismerve az előző testület munkáját, új, immár csak 7 tagú kuratóriumot és mellé 3 tagú felügyelő bizottságot választott. A kuratórium elnöke Kosáry Domokos akadémikus lett, tagjai: Gergely András, Gyapay Gábor Izsák Lajos, Romsics Ignác történészek, továbbá Noseda Tibor és Egey Tibor lettek, utóbbi a titkári teendők ellátásával megbízva. Az alapítvány időközben közhasznú szervezet, nevében közalapítvány lett. Ez a testület az új szabályok értelmében nem tölthette be a megyei tudományos élet egyik szegmentumának irányítását, arról le kellett mondania. Három év elteltével a kuratórium
