Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
72 ZSOLDOS ATTILA Mikebuda, Gerje) Pest megye bal parti részének déli szegélyén húzódó láncolatát.344 Az archaikus udvarszervezet bomlási folyamatára adott válaszként értékelhetjük a pesti és a pilisi oldal maradék királyi birtokait egyetlen szervezetbe tömörítő óbudai clicium kialakítását.345 A közvetlenül a királyhoz tartozó uralkodói birtokok mellett a dinasztia más tagjainak eltartására rendelt földek is szerepelnek az okleveles anyagban. A már említett Sasad és Deszka mellett a királynénak szolgált a Pilis megyei Üröm egy része, s a Nagy-szigeten is említik „a királyné új falujá”-t (nova villa reginej.346 Az uralkodócsalád felnőtt férfitagjainak szükségleteit fedező hercegi birtokok közül Kád, Nemes, Taksony és Zajcs ismert.347 Árpád-kori forrásaink a királyi birtokok népeit többnyire köteles szolgálatukra utaló elnevezésekkel illetik. így szerepelnek például az említett Bogonban erdőóvók, Boronban ácsok, Pilisborosjenőn szőlőművesek, Regteleken regösök, Tárnokon tárnokok, de tudomásunk van érdi fegyvernökökről, a Kóka melletti Kovácsiban lakó kovácsokról, pátyi nyeregkészítőkről, tasi szentséghordozókról.348 Ez a gyakorlat, a szolgálat szerinti elnevezés, abban leli magyarázatát, hogy a királyi népek jogi helyzete — ellentétben a magánföldesúri birtokokon élőkkel — egységes volt. Valamennyien szolgai jogállásúak voltak, s ezen belül legfeljebb szolgálatuk megbecsült vagy alantasabb volta tett különbséget köztük. A királyi birtokszervezetek felbomlásakor egy jelentős hányaduk világi vagy egyházi birtokosok kezére került királyi adomány révén, ez esetben a későbbiekben új uraik népeinek sorsában osztoztak. Más részük megmaradt a király tulajdonában, ami alkalmasint kedvező lehetőségeket biztosíthatott szerény boldogulásukhoz, mint például azon szentendrei és bogdányi népek esetében, akik I. Károlytól Buda és Esztergom között vámmentességet kaptak, vagy miként a pilisborosjenői szőlőművesek példája mutatja, akik értékes bíráskodási kiváltságot nyertek a király „különös pártfogása alatt” (sub nostra proteccione speciali).349 Eredetileg az uralkodói birtokok közé tartoztak a királyi alapítású egyházak nem magánadományokból származó földjei is. A mai Pest megye területén szép számmal ismerünk egyházi intézményeket, ám jelentősebb uradalommal — az egyetlen nyúlszigeti domonkos kolostor kivételével — egyik sem rendelkezett. Különösen szembetűnő, hogy a megyénk területén székelő váci püspökség birtokairól szinte semmit sem tudunk. Maga a püspökség egyébként is a szerényebb jövedelmű egyházmegyék közé tartozott a III. Béla-kori jövedelemösszeírás tanúsága szerint,350 s ennek a helyzetnek a kialakulásához a püspökség nem túl nagy területe mellett — ami a tizedjövedelmek nagyságára volt kedvezőtlen hatással — a püspök és a káptalan birtokainak kis száma is hozzájárulhatott. Az egyházi joghatóságot a Duna jobb partján gyakorló veszprémi püspökség sem mondhatott a magáénak a mai Pest megye területén jelentősebb birtokokat, sőt 1318-ben az 1009 óta birtokolt Szentendrét és a hozzátartozó birtokrészeket is átengedte a királynak Zala megyei jószágokért cserébe.351 A mai Pest megye területén számos szerzetesi közösség jött létre, közülük sem a királyi (pl. Visegrád, Mogyoród, Pilisszentkereszt), sem a magánúri alapításúak (pl. Ercsi, Zsidó, Szigetmonostor) nem rendelkeztek itt nagyobb birtokokkal. Hasonlóképpen csupán néhány birtokrészt mondhattak a magukénak a megyénk területén kívül fekvő monostorok (pl. Pannonhalma, Lekér, Garamszentbenedek, Zselicszentjakab, Százd, Bélakút). Még egy olyan nagy jelentőségű egyházi intézmény, mint amilyennek az óbudai káptalan számított, sem rendelkezett jelentősebb uradalommal Pilis vagy Pest megyében, és az 1108 táján alapított dömösi prépostság birtokainak zöme is inkább Somogy és Tolna megyékben, valamint a Tiszántúlon feküdt.352 Számottevőnek mondható ilyen körülmények között az Árpád-kor utolsó királyi alapítású kolostorának, a IV Béla által 1264-ben létrehozott csőti premontrei prépostságnak juttatott birtokállomány. A mai Háros-szigeten feküdt rendház megkapta Pest megye jobb 344 1277: BTOE I. 166., 167-168.; 1277: BTOE I. 168.; 1359: PEST 356. sz.; 1264: MES I. 512-513.; 1280: KOMÁROM 2-3., 3.; 1332: DL 58 468. és 1332-1342 k.: DL 9717. 345 1267: BTOE I. 95.; 1274: ÁÚO IX. 77.; 1277: BTOE I. 164-165. 346 1252: RA 1/2. 302. 347 1270: BTOE I. 115.; 1280: BTOE I. 185-186. 348 1285: MES П. 192., 207-208.; 1329: АО II. 439-341.; 1331: АО II. 528.; 1327: АО II. 333.; 1346: Századok 1881, 557-558.; 1270: BTOE I. 115.; 1277: BTOE I. 166.; 1270-1272 k.: ZICHY I. 27., 28.; 1278: RA II/2-3. 211.; 1254: ÁÚO VII. 360.; 1311: АО I. 233.; 1284: ÁÚO IV 265. 349 1320: АО I. 571.; 1327: АО II. 333. 350 Századok 1993, 444. 351 1318: VeR 95-97. sz. 352 A mai Pest megye területén ismert egyházi birtokokra összefoglalóan 1. MAKKAI 1958, 68-72.; ZOLNAY 1982, 198-224.; Dömösre a legújabban GYÖRFFY 1991.
