Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ARPAD-KORBAN 67 és anyagi helyzetű férfiak és nők esetében nagyjából ugyanilyen nagyságú és összetételű vagyonnal számolhatunk a 13. század második felében, akár Pest és Pibs megyék területén, akár az ország más tájain. Ez annál is inkább feltételezhető, mert egyéb vonatkozásokban nagyon is sok rokon vonás figyelhető meg Pest és Pilis megyék középbirtokos atyafiságainak történetében. Több esetben kisebb jelentőségű tisztségeket viseltek e rokonságok tagjai. Ezek a bárói méltóságoknál jóval kisebb hatalommal, jövedelemmel és presztízzsel jártak, hű tükreként azoknak a társadalmi különbségeknek, melyek az előkelő genusok és a „kis, helyi” nemzetségek között megvoltak. A Sóskút egy részét adományul nyerő Nána-Beszter nembéli Nána a király lovainak gondviselője és felügyelője (porcurator et provisor equorum) volt,301 tisztsége, meglehet, valamiképpen a nagy-szigeti királyi méneshez kapcsolódott. A Zsámbokiak közül való Kozma fia Kozma IY Béla menyének, István herceg feleségének udvarában szolgált a kun Erzsébet asztalnokainak kancellárja és mesterként.302 Zsidó nembéli Istvánt 1284-ben a királynéi tárnokok ispánjának mondják.303 A tisztségviselésre utaló adatok mindegyike az illető személy javára tett birtokadományt írásba foglaló oklevélben található, s ennek alapján jól felmérhető, hogy e nemzetségek társadalmi szintjén efféle tisztségek viselése jelentette az egyéni karrier és ezzel együtt persze, a vagyoni gyarapodás egyik legbiztosabb módját. Egy másik lehetőséget a hadakozás kínált. A király lovaira felügyelő Nána katonaként is megállta a helyét II. András 1231. évi halicsi hadjáratában. A Nána-Beszterek következő nemzedékében Beszter fia Demeter is gyakorlott harcos lehetett, aki, mint láthattuk, több — részleteiben és minőségében sajnos nem ismert — fegyverzettel rendelkezett, s végül Mihály fia Tamásról is tudjuk, hogy részese volt III. András 1291. évi ausztriai hadjáratának. A Péteriek közül való Oltuman IV Béla 1250. évi ausztriai hadjáratában harcolt, Zsidó nembéli István pedig IV László oldalán küzdött a kunok ellen, s alighanem a II. Ottokár cseh király ellen vívott 1271. évi harcok során esett német fogságba Kadar-Kalász nembeli Sándor, akit szabadulása után IV László követségbe küldött a szicíliai királyhoz.304 A hadakozás persze, nem volt kockázatmentes vállalkozás. A Kartal nembeli „Kabas”-nak mondott Tamás például az 1264-1265. évi belháború idején IV Béla seregvezérének, Kemény fia Lőrincnek a seregében harcolva esett fogságba Fekethalom vára alatt, a Zsámboki Kozma fia János 1312-ben szintén rosszul választott, s a rozgonyi csatában I. Károly király ellenfelei oldalán harcolt. A rossz választásnak nem maradt el a következménye: a győztes uralkodó elkobozta tőle az apja által szerzett Abaúj megyei Garadna birtokot.305 A hadakozásra utaló adatok feltűnő gyakorisága kétségtelenné teszi azt, ami egyébként is sejthető volt: a fegyverforgatás e megyei birtokosok életének szerves része volt. Pest és Pilis megye ezen kis nemzetségeinek jogállása történetük jellemző vonásai alapján nagy biztonsággal megállapítható. Birtokállományuk nagysága és összetétele, tisztségviselésük — vagy éppen a tisztségviselés hiánya, mint például a Kartalok esetében —, hadakozási szokásaik alapján kétségtelen, hogy azon társadalmi réteghez tartoztak, melynek tagjait 13. századi forrásaink királyi szervienseknek mondják.306 Az ismert rokoni kapcsolatok is ehhez a társadalmi körhöz kapcsolják őket: az egyik Bicske nembeli felesége a magát a királyi szerviensi sorból az ország bárói közé felküzdő Básztély nembéli Rénold nővére volt, a Bicskei-lányok közül pedig kettő a szomszédos Heves megyei Sáp birtokos családjának tagjaihoz ment férjhez.307 Királyi szerviensek voltak tehát, s e társadalmi csoport felső rétegéhez tartoztak, akik maguk is szervienseket tartottak, mint az a Nána-Beszter nembéli Berkiek esetében tetten érhető.308 Kedvező körülmények között megnyílt előttük az út a társadalmi felemelkedéshez, miként azt a nyitrai ispánságot elnyert Rosd nembéli Mihály vagy a veszprémi 301 1233: ÁÚO XI. 257. — Nem lehetetlen, hogy e Nána apja, szintén Nána, udvamokispánként maga is királyi szolgálatban állott, vö. ZSOLDOS 1993, 15-16. 302 1259: ODES II. 438. 303 1284: ÁÚO TV 264. — A tisztség nem keverendő össze a királynéi tárnokmester méltóságával. 304 1233: ÁÚO XI. 257. (vö. PAULER 1899, II. 113.; KRISTÓ 1986, 109.; FONT 1991, 132.); 1270-1277 k.: BTOE I. 119.; 1291: RA II/4. 80-81. (vö. PAULER 1899, П. 425-433.; KRISTÓ 1986, 151-152.); 1252: ÁÚO VII. 339. (vö. PAULER 1899, П. 217-218.; KRISTÓ 1986, 134.); 1284: ÁÚO IV 264.; 1276: MREV I. 379-380. 305 1268: RA II/2-3. 36.; 1312: АО I. 261-262. 306 Vö. ZSOLDOS 1998. — Arra, hogy a Nána-Beszter nembéliek nem várjobbágy eredetűek, mint Karácsonyi vélte (KARÁCSONYI 1900-1901, III. 183.) 1. GYÖRFFY 1977, 256.; GYÖRFFY 1987, II. 213-214.; ZSOLDOS 1993, 15-16. 307 1366: DL 5441; 1275: ÁÚO IX. 139. 308 1270-1277 k.: BTOE I. 119.; 1278 k.: ZICHY I. 75., 77-78.; 1293: ZICHY I. 78.
