Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
a feltételezésnek, hogy a két nemzetség között semmilyen egyéb kapcsolat nem mutatható ki.239 E kérdést nyitva kell tehát hagynunk. A másik felmerülő problémát az jelenti, hogy valóban honfoglaló vezér volt-e a Gyula- Zomborok őse. Ezzel kapcsolatosan tudni való, hogy mindaz, amit erről a Tétényről tudunk, kizárólag Anonymus — mint láthattuk önmagában is ellentmondásos — közlésein alapul. Márpedig a Névtelenről köztudomású, hogy kedvelt munkamódszere volt a családi hagyományok töredékeiből szerzett értesülései között tátongó réseknek az általa ismert helynevek felhasználásával kitalált személyekkel és eseményekkel való betömése. Ennek szem előtt tartásával nagyon is reálisnak tetsző lehetőség azzal számolni, hogy Anonymus, megismervén a Tétény nevet a Gyula-Zombor — vagy a Tétény — nemzetség hagyományaiból, maga alkotta meg a honfoglaló vezér bármiféle történeti előképet nélkülöző alakját.240 Akármi is az igazság a Tétény és a Gyula-Zombor nemzetség eredetét illetően, az kétségtelen, hogy mindkét genus az Arpád-kor előkelőségei közé tartozott. Tétény nembéli Marcell megyésispánságok viselése mellett királyi udvarispánként (későbbi szóhasználattal: országbíróként) jutott szerephez az ország kormányzatában, fia, Péter maga is több ízben volt különböző megyék ispánja s egy darabig a királyné udvarispánjaként tevékenykedett, s egyik unokája, szintén Péter, szlavón bán volt az 1280-as évek elején.241 Szerényebb karrier jellemzi a Gyula-Zombor nemzetség ismert tagjait: Seywredus fejéri ispánként szolgálta IV Bélát, fia, Erdő pedig tolnai ispánságot viselt.242 Két másik előkelő rokonság Pilis megyéhez köthető. Egyikük első ismert tagját, Tiburcot a 12-13. század fordulójától kezdve több fontos megye élén találjuk, s két éven át II. András feleségének, Gertrúd királynénak volt az udvarispánja.243 Ez a Tiburc ispán alapította a Rosd-szigeten (a mai Szentendrei-szigeten) a Szent Üdvözítő tiszteletére azt a monostort, melyet már 1217-ben említenek.244 Tiburc utódai még a század végén is a monostor kegyurai,245 s kezükön van néhány Pilis megyei — pomázi és szenesei246 — birtokrész, ám az is tudható, hogy időközben más megyékben is szereztek birtokokat,247 melyek közül a legjelentősebb kétségtelenül a Pozsony megyei Voröskő vára és annak uradalma volt.248 Tiburc és leszármazottai nemzetsége nem ismert,249 ám alapos okkal gondolhatunk arra, hogy valamilyen módon a Rosd nemzetséggel állhatták kapcsolatban. Megfontolandó ugyanis, hogy a Tiburc által alapított monostor azon a Rosd-szigeten állott, mely szigeten és közvetlen környékén a szigettel azonos nevet viselő Rosd nemzetség birtokai feküdtek.250 Igaz viszont, hogy a Tiburcokat nem lehet beilleszteni a Rosdok — egyébiránt hiányosan ismert, töredékes — nemzedékrendjébe, s az is igaz, hogy a két atyafiság birtokviszonyai sem szolgáltatnak kellő súlyú érveket a rokonság igazolására. Ezek a körülmények azonban magyarázhatók lennének azzal, hogy a nemzetség korán, a 13. századot megelőzően vált szét a Tiburcok és a Rosdok ágára, melyek között a kapcsolat megszakadhatott, mégpedig két okból. A Tiburcok egyfelől a vöröskői uradalomba tehették át székhelyüket, legalábbis erre vall, hogy a 13. század közepén rendre Pozsony megyei ügyekben szerepelnek,251 s a távolságtartást másfelől indokolhatta az a társadalmi különbség is, mely a Tiburcok és a Rosdok között határozottan kitapintható. Míg a monostor alapító Tiburc vagyonos, jelentős méltóságokat viselő báró volt — a kifejezés éppen az ő életében kezdett meghonosodni az ország igazgatásában kulcsszerephez jutó főméltóságok megjelölésére —, a Rosdok első ismert tagjai az összehasonlíthatatlanul szerényebb társadalmi presztízst hordozó poroszlói megbízatásokkal jutottak közszereplési lehetőséghez. PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 61 239 Vó. ellenben MAKRAI 1958, 63. 240 GYÖRFFY 1965, 427., 66. sz. jegyzet (vő. ellenben GYÖRFFY 1977, 34, 59-61.); KRISTÓ 1988b, 13-14. 241 Vó. WERTNER 1901a, 15., 62.; KARÁCSONYI 1900-1901, III. 94-95. 242 1255: MES I. 425. és ÁÚO VII. 385.; 1272: RA 2213. sz. 243 Vó. WERTNER 1901a, 61.; GYÖRFFY 1956, 282. 244 1217: BTOE I. 14., de vö. GYÖRFFY 1956, 281. 245 1296: GYÖRFFY 1956, 281-282. 246 1279: BTOE I. 182., 183-184.; 1296: GYÖRFFY 1956, 281-282. 247 1299: ÁkO 169, 175.; 1296: ÁÚO XII. 585-587, 587-589. és 584.; 1297: ÁÚO X. 260-262, MES II. 413. 248 1287: ÁÚO ХП. 451-453.; 1291: ÁÚO V 55-56, X. 70.; 1296: CD VI/2. 45-46. 249 Györfiy felvetette a Tiburcok Rosd, ill. Kartal nemzetséghez tartozásának gondolatát, de egyiket sem találta igazolhatónak (GYÖRFFY 1956, 282.), Makkai ellenben a Kartal nemzetségből valóknak véli őket (MAKKAI 1958, 70.). 250 KARÁCSONYI 1900-1901, III. 20-23. 251 1243: CDES П. 95.; 1244: CDES П. 115. (hamis, 1. RA 798. sz.); 1255-1256 k.: CDES II. 339.; 1270: НО У1П. 134.
