Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ÁRPÁD-KORBAN 59 mellé. A Győr és Moson, valamint Somogy és Baranya megyékben birtokos Győr nemzetség első ismert tagja, Ottó ispán például az utóbb Pilis megyéhez számított Rosd-szigetnél egy szigetet és halászokat adott az általa alapított zselicszentjakabi monostornak.206 A 13. század első harmadában kaphatta királyi adományként az idősebb Mojs nádor a pilisi Csabát és Tinnyét, melyek utóbb fiai kezén tűnnek fel.207 Meglehet, hogy a közeli Solymár is Mojs nádor szerzeményei közé tartozott, mivel utóbb ez vejének, a Bár-Kalán nembéli Pósa fia Nánának a birtokaként szerepel.208 A Hont-Pázmány nemzetség Hont megyében honos bényi ágának tagjai bírták a mai Csobánka és Pilisborosjenő közé lokalizálható egykori Kandé határának részeit.209 A talán a Csák nemzetség Fejér megyében birtokos, ún. Györke ágából származó „Chomaz”-nak mondott Pál 1268 előtt királyi adományként jutott Páty birtokába, 1268-ban azonban a király hatalmaskodásai miatt elkobozta a jószágot.210 A Sopron megyei Osl nemzetség Németi ága korszakunk végén már birtokolt Aszófőn,211 és talán még az Árpád-korban szerzett birtokot magának a mai Pilisborosjenőn az Aba nemzetség főként Heves megyében birtokos Kompolti ága.212 A középkori Pest megyében szintén jó néhány esetben ismertek nemesi rokonságok hasonló birtokszerzései. A Borsod megyei Százdon monostort alapító Aba nembéli Péter a 11. század közepén birtokolt Némedi, Csabarákosa és Gubacs határában, jóllehet birtokainak többsége Szabolcs és Zemplén megyékben feküdt.213 Az ősi birtokokkal Kelet-Magyarországon rendelkező Ákos nemzetség egyik ága legkésőbb a 12. század második felében vethette meg Pest megyei uradalma alapjait. Az Ákosok itteni birtoklása ugyan csak 1284-től igazolható okleveles adatokkal,214 ám a nemzetség uradalmához tartozó Hévíz,215 illetve az ott alapított monostor már 1214-ben szerepel.216 A Rátót nemzetség esetében szintén feltételezhető a korai, 13. századot megelőző Pest megyei birtoklás. A krónikáshagyomány szerint a nemzetség ősei, a francia Olivér és Rátót, Könyves Kálmán első, szicíliai feleségének kíséretében érkeztek Magyarországra a 11. század legvégén, s ennek a hagyománynak a hitelét történetírásunk nem vonta kétségbe.217 Az új hazában letelepedő lovagoktól eredő nemzetség törzsbirtokainak központjában a Veszprém megyei Rátót feküdt, de nem lehetetlen, hogy a Pest megyei Rátót környékén kiformálódott uradalmuk218 is korai időkre megy vissza, annál is inkább, mert a falut már 1219-ben említik.219 A szomszédos megyékben birtokos előkelők közül a csongrádi Bár-Kalán nemzetségből származó Pósa fia Nána három falut mondhatott a magáénak a megyében,220 a Nógrád megyei Záh nemzetség egy tagja, Záh fia Mihály pedig a Rátótok uradalmának szomszédságában Duka birtokosa volt, mígnem 1295-ben egy korábbi zálogügylet lezárásaként eladta a birtokot a Rátót nembéli István fia Kakasnak.221 A 13. század második felében szerzett birtokot a megyében István ifjabb király — a későbbi V István — kipróbált híve, karászi Sándor,222 a Győr megyében honos Pok nemzetségből való Miklós fia Miklós,223 a Komárom megyei Igmánd nembéli Miklós fia Lőrinc,224 valamint a Csák nemzetség Újlaki ágából való Csák fia János.225 A felsorolt előkelőket, amellett, hogy valamennyien birtokosok voltak Pest vagy Pilis — esetleg mindkét — megyében, más tényezők is közös csoportba rendezik. Mindannyiuknál megállapítható, hogy birtokaik súlypontja a Pest vagy Pilis megyei birtokszerzés után is más 206 1061: DHA I. 173. 207 1263: CD V/l. 97. és 1319: АО I. 511-512. 208 1266: BTOE I. 89. — Mojs nádor leszármazottaira 1. WERTNER 1898, 118-119. 209 1273: CD V/2. 139. és 1299: PILIS I. 419., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, II. 194-198. 210 1268: ÁÚO IX. 442., vö. KARÁCSONYI 1900-1901,1. 342., 307. 211 1300: НО VHI. 411-412., 1. még 1318: АО I. 484., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, II. 412-413. 212 1324: АО II. 120-121., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, I. 56-58. 213 1067: DHA I. 182-185., vö. GYÖRFFY 1987,1. 804-805. 214 1284: ÁÚO IV 265. 215 1394: DL 7934.; 1401: DL 42 760. 216 1214: VR 95. sz. 217 SRH I. 190., 298., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, III. 3. és MÁLYUSZ—KRISTÓ 1988, 191-192. 218 1283: ÁÚO ХП. 381. (hamis, vö. RA 3233. sz.); 1325: АО П. 178-179.; 1353: DL 96 338 219 1219: VR 190. és 192. sz. 220 1266: BTOE I. 88. 221 1295: CD VRl. 396., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, III. 148. 222 1274: ÁÚO IV 51. (vö. RA 2566. sz.); 1. még WERTNER 1901a, 54-55. 223 1284: ÁÚO IX. 382., vö. RA 3293. sz. 224 1280: CD Vn/3. 86., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, II. 240-242. 225 1324: АО П. 115-116., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, I. 337-338.
