Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
540 SZAKÁLY FERENC 27. Miért hogy a közönséges igazság azt mutatja, hogy minden az ő tulajdon zsoldjából éljen, azért mi is azt rendeljük, hogy az scholamesterek az ő maguk jövedelméből éljenek, és sehol praedikátor ne kényszeríttessék jövedelméből asztalt tartani.” Az 1652. évi kecskeméti cikkelyek ehhez a következőket fűzik: IV regula: „Az scholamesterek az praedikátorok fiaitól fizetést ne kívánjanak. A közrend pedig a vecsei gyűlésben lett végezés szerint fizessen. V regula: A scholában az részegeskedést, boritalt, cimbalmozást avagy más muzsikapengetést átok alatt eznapságtól fogva megtiltjuk, meg sem engedjük többé. Ismét: ha prédikál az halott fölött az scholamester, a fizetés a praedikátoré legyen.” (Nyilván azért, hogy a rektor ne igyekezzék kiszorítani a lelkészt az ő illetékességi körébe tartozó jövedelmező funkciókból. Talán ezzel lehet kapcsolatban az 1635. évi vecsei zsinat azon határozata (7.), hogy tanítói „recordatio seu cantio seu cantatio nuptiarum” csupán évente egyszer legyen.) Az említett, 1635. évi vecsei díjszabás a következő összegek fizetésére kötelezik a szülőket: 1. akik az ábc-t tanulják, 60 dénárt, 2. akik az olvasást tanulják, 65 dénárt, 3. akik Donatus latin nyelvtanát tanulják, 50 dénárt, 4. akik ebből a tárgyból ismételnek, 75 dénárt, 5. akik a grammatikát tanulják (grammatistae), 1 forintot, 6. akik a mondattant tanulják (syntaxistae), 1 forint 65 dénárt, 7. akik Philipp Melanchton Wittenbergben bevezetett módszere szerint katekizmust és bibliát olvasnak (philippistae) és még feljebb törekszenek, azok után 2 forintot fizetnek.1236 E jegyzékből leginkább azt érdemes megjegyezni, hogy a tanítónak a fizetés mellett egyes helyeken tandíj is járt;1237 azt nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy ember erejéből tellett volna ennyiféle oktatási igény kiszolgálása (feltéve, hogy maga már túl volt mindezeknek elsajátításán). Főként, hogy még azt is előírták neki, hogy kéthetenként kedden kikapcsoló játékot (recreatio sive lusus puerorum) — afféle kezdetleges tornaórát — tartson, s ha nem akadt megfelelő tehetséges tanulója, neki kellett tartania a szombati oktatást is (vecsei 3. és 4. végzés).1238 Nyilvánvaló, hogy a vecsei zsinat a létező legmagasabb — gimnáziumin is túlmutató — szintet célozta meg, aminek jó, ha néhány nagy mezőváros tanintézete meg tudott felelni. Ha azonban számításba vesszük azt is, hogy a kicsiny Szabadszálláson az 1650-es években 120 tanuló járt a tanító keze alá,1239 könnyen elképzelhetjük milyen zsúfolt lehetett Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd vagy Ráckevi iskolája. így még akkor is rossz sejtéseink támadhatnak a közoktatás mélységét és színvonalát illetően, ha ilyen nagyságú településeken nyilván mindenütt akadtak olyan nagyobb deákok, akik a rektor segítségére lehettek. Úgy hisszük, a tanító idejének java részét így is a magyar nyelvű1240 írás-olvasás oktatása foglalta le, s csak szabadideje rovására foglalkozhatott a továbbtanulni vágyó diákokkal. A korabeli mezővárosokban és falvakban hiába keresnénk a köztiszteletnek örvendő, bölcs néptanító későbbiekben oly jól ismert figuráját. Mint a nagykőrösi számadáskönyvekből kitűnik, a magisztrátus nem is vette szívesen, ha egy-egy mester egy évnél hosszabb ideig marad nála. (A jelenséget nem könnyű értelmezni, bár tudjuk, hogy sokan afféle alkalmi megállónak tekintették a tanítóságot a külföldi egyetemek felé vezető útjukon.) Már valóságos megtelepedésnek számított, hogy az említett szabadszállási tanító, Váradi György — aki a miskolci és a rimaszombati gimnázium bevégzése után adta fejét a tanítóskodásra, s felettébb nehezen talált magának állást — egy rövid rákoscsabai megálló után három esztendőre megállapodott Szabadszálláson, jóllehet mindössze 25 forintos salláriumot és elhanyagolható természetbeni mennyiségű kiegészítést kapott.1241 Váradi György sikertelen álláskeresési akciói erős túlkínálatról vallanak a protestáns oldalon. Nem így volt ez a katolikusoknál, akiknél — főleg a század első felében, amikor még 1236 Ennek értelmezéséhez a törökkori részeiben különösen gyengén sikerült MNTI. nem használható. Felfejtéséhez vö. RUZSÁS 1981, 17-18. 1237 д gondos szabadszállási tanító viszont nem jelez ilyen eredetű bevételt. 1238 FÖLDVÁRI 1898, I. 92., 173-174. és 144. 1239 SZAKÁLY 1984a, 265. 1240 Ebből az 1628. évi ráckevi határozatok azon elszólásából következtethetünk, amely a latin nyelv oktatását mintegy különleges igényként említi (26. pont). 1241 SZAKÁLY 1984a, 264-266.
