Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 525 1624-ben a Propaganda de Fide létrehozta a belgrádi missziós püspökséget, amelynek jogalapját az egykor Smederevoban (Végszendrőn) létezett püspökség adta,1152 s püspökei általában a bosnyák ferencesek közül kerültek ki. Ez sajátos következményekkel járt a sal- vatoriánus ferencesek függetlenségét egyébként mindvégig megőrző, Megváltóról elnevezett magyar rendtartományára. Egyfelől — mivel végső soron rendtársukról volt szó — tapintatosan vissza kellett utasítaniuk a missziós püspököknek a felügyeleti jog kiterjesztésére irányuló kísérleteit, másfelől viszont létük pezsdítőleg hatott a missziós törekvéseikre. Ámbár a Hódoltságban működő gyöngyösi és szegedi, időlegesen a jászberényi rendházat e téren korábban sem érheti kritika:1153 amennyiben 16. századi a hódoltságban egyáltalán maradtak katolikusok, az alighanem csaknem kizárólag nekik köszönhető. Még sajátosabban alakult a Hódoltságban 1627-ben felbukkant jezsuiták1154 és a misz- sziós püspök viszonya. Miközben az utóbbi igyekezett őket is beleilleszteni saját hierarchiájába, a ferenceseket amúgy is lenéző jezsuiták csak közvetlenül római generalátusuktól és a Propaganda de Fidetől fogadtak el utasítást, s külön utakon érkeztek számukra Itáliából a pénzküldemények is.1155 E három — egymással részben összefonódó, részben vetekedő — szervezet közül Pest- Pilis-Soltban a jelek szerint a ferencesek tevékenysége értékelhető a legtöbbre. Az előbbi hatása nyilvánvalóan Pest megye északkeleti részén, az utóbbié a solti és kiskunsági részeken érvényesült (amennyiben ez utóbbiban a protestánsoktól egyáltalán érvényesülni tudott). A jezsuiták — akik az ország egyes részein (Baranyában, a Maros-mentén)1156 a ferenceseket is pótolni tudták — itt nem érvényesültek. (Ugyanakkor Gyöngyösön — ahol gimnázium-szerű tanintézetet is fenntartottak1157 — nem volt égető szükség rájuk.) A jezsuita misszionáriusok a magyarországi hódoltságban a pécsi után 1635-ben alapították második rendházukat Gyöngyösön. A négy páter közül egy eleve Kecskeméten szolgált magyar prédikátorként, ám ennek ellenére a gyöngyösi conversus-házhoz tartozott: annak dacára, hogy Pestvármegyei Andrásnak hívták, Pozsony város szülötte volt.1158 A következő években a Provincia Austriae éves jegyzékében azonban már nem találunk Kecskeméten szolgálót, vagyis: itt nem tudtak úgy meggyökerezni, mint Pécsett vagy Gyöngyösön.1159 Nem így a gyöngyösi ferencesek, akik már a 16. században is jószerivel folyamatosan gondozták a kecskeméti híveket, a 17. században pedig, még a felsőbbségi engedély megszerzése előtt, tanyát vertek itt. 1647-től folyamatos névsorral rendelkezünk itteni elöljáróikról, akik közt 1681-ben már egy általuk nevelt (Kecskeméti Gellért) is feltűnik. Bár az itt megfordult katonáktól, különösen a kurucoktól rendkívül sokat kellett szenvedniük, szilárdan kitartottak posztjukon.1160 A missziós püspökök egyike-másika Pest megyébe is elvetődött, ahol tiszteletükre nagy számban csődültek össze a környékbeli katolikusok. A prédikációkból — hacsak nem fordították azokat — nem sok épülésük származhatott, s a püspök küllemét tekintve felettébb hasonlított az általuk ismert koldulórendi szerzetesekhez. (Mint ahogy az is volt.) Látogatásainak jelentősége abban állott, hogy a hívekben megszilárdították azt a — „saját” püspökeik által inkább gyengített, mint erősített — hitet, hogy egy hatalmas, több világrészre kiterjedő egyház tagjai, s hogy Rómában sem feledkeztek meg róluk. Az 1649-ben ide érkezett Marian Imbrisimovic misszióspüspök elsősorban azért okozott örömet a kecskemétieknek, mert — mint a lakosság őt felkereső küldöttei elmondották — már 135 éve nem láttak főpapot. (Ehhez képest meghökkentően kevesen — huszonnégyen — éltek a kivételes meghérmálkozási lehetőséggel.1161) 1152 VANYÓ 1971; RM I. 5-20. passim. 1153 KARÁCSONYI 1923-1924, П. 61-69. és 164-168. (Jászberényről 1. 84-85.). 1154 CPAJes II. 300. 1155 Vó. EHJM I. 1-2. és JO I. 1-2. 1156 FRICSY 1981, 77-90. és 93-97. (a pécsi misszió tüzetes feldolgozását ifjú kollégánk, Molnár Antal végzi), vö. DM I. 1. (csak erős kritikával használható 1. BENDA-TÓTH 1994, 20-25.) és RM I. 1157 Vo. CPJes II. 699. 1158 CPJes II. 425.; Pestvármegyeiről 1. CPJes II. 701. П59 a szakirodalom meglehetősen bizonytalan a kecskeméti jezsuita misszió sorsát illetően: 1632 és 1635, majd 1637 és 1641 között szerepelteti itt őket (SZARKA 1947, 118.). Ennek azonban a CPJes II. adatai tökéletesen ellentmondanak, sőt az 1637-ben Kecskeméten szerepeltetett Velikairól tudjuk, hogy Pécsett volt (CPJes II. 446.). 1160 KARÁCSONYI 1923-1924, II. 96-99. 1161 UNYI 1947, 134-135. és 137.
