Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
512 SZAKALY FERENC gyére és az állami terhekre vonatkozik, a magánfóldesúri birtoklás rendjében semmi sem változott. (Arról sincs tudomásunk, hogy Thököly visszaadatni igyekezett volna az új birtokosokkal híveitől elkobzott és eladományozott birtokait.) A vármegye annak rendje-módja szerint képviseltette magát a Thököly által 1683 elején rendezett kassai országgyűlésen,1065 részt kellett vállalnia az új államalakulat Portára küldendő ajándékából1066 (az Isztambulba küldött követségbe egyébként Csemiczky Gáspár pest-püis-solti jegyzőt is beválasztották1067). Ide annyi tartozik még, hogy a vármegyei tisztikar, jó taktikai érzékkel, arra használta fel a törökkel való kényszerbarátságot, hogy az addig távolból folytatott adóztatást közvetlenül a helyszínen foganatosítsák. Nyilván így volt ez a magánszférában is, igazán jól azonban a Thököly által a hadjárat céljaira kivetett impositio behajtásánál lehetett alkalmazott. Ha a helyi török adminisztráció engedélyezte, hogy a kuruc hadak megszállt területen gyülekezzenek, azt sem kifogásolhatta, hogy előteremtsék fenntartásuk anyagi alapjait. 1683. július 28-án Darvas János szolgabíró Zsámbokról, a tulajdonos öntudatával, durva hangon figyelmeztette a három várost és a környékbeli településeket kötelezettségeik teljesítésére, illetve a késedelmeskedés következményeire.1068 Ugyanő — szolgabíró társa, Gyürky István társaságában — Szívós János házánál vette fel Nagykőrös 11 porta után járó 8 forintos állami adóját, amelyet, úgymond, „Chorgál [János, az elhunyt előző szolgabíró] idejében valónak mondottak lenni”. Bécs sikertelen ostroma magával rántotta a bukásba Thökölyt is; a vármegye 1683 novemberében már a Habsburg-párti nádor, Esterházy Miklós előtt mentegetődzött amiatt, hogy együttműködött Thökölyvel. Többek közt előadták, hogy a tisztikarban időközben végrehajtott változtatásokat nem politikai okok, hanem egyszerűen az magyarázza, hogy hivatali idejük lejárt.1069 Ezen madártávlati áttekintés után ezúttal is az adóztatás szektorai, azon belül pedig formái szerint ismertetjük a pest-pilis-solti jobbágyság terheinek 17. századi alakulását. Miként az egész megszállt területen, a földesúri adóztatásban itt is a summás forma uralkodott, ami a munkáskézben mutatkozó permanens hiány következtében nagy hódítást tett a királyi Magyarország egyéb részein is.1070 Emlékeztetőül: summás adóztatásról akkor beszélhetünk, ha egy-egy település, illetve — amennyiben annak több ura volt — azon belül egy-egy földesúr jobbágyai a kialkudott (általában meglehetősen alacsony) pénzösszegen kívül mindössze némi ajándékkal tartoztak földesuruknak, s — a törvények megszabta keretek között — rendelkeztek az elköltözés jogával is.1071 A „summás helységek” mellett még a taksás formában hasznosított települések és településrészek száma is elenyésző maradt, jóllehet a taksa tulajdonképpen a summásnak adózónként visszabontott változata volt, amit maga a közösség némi közös ajándékkal toldott meg. Az előbbi formát éppen tömegessége miatt nem illusztráljuk.1072 Bár az utóbbira is idéztünk már példákat a fentebbiek során — a nagyságrendek érzékeltetése céljából —, elmondjuk, hogy Ocsa tizenkilenc jobbágya 1633-ban évi két részletben 4-4, tizenöt zsellére 2-2 forinttal, tizenöt házatlan zsellére év egyszeri 50 dénárral rótta le minden, Balogh Dániellel és Kékedi Balázzsal szembeni tartozását, s ezt a közösség mindössze két pár csizmával toldotta meg. Az ezt rögzítő kötéslevél szerint ez a megállapodás az akkori jobbágyok leszármazottaira és a később odatelepülőkre is vonatkozik.1073 A „régi”, telekrendszer után tájékozódó adóztatási formát Pest-Pilis-Soltban immár mutatóban sem találtunk. Nem kétséges azonban, hogy amennyiben lettek — vagy netán voltak is1074 — ilyenek, az ilyenformán adóztatott falvak terhe sem nőtt (volna) együtt a jobbágyok vagyoni gyarapo1065 BOROSY 1983-1986, III. 2142-2144. sz-ok. 1066 BOROSY 1983-1986, III. 2145. sz. 1067 BOROSY 1983-1986, Ш. 2148. sz. 1068 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 99. és 110-111. (CCCXXXVII. sz.). 1069 BOROSY 1983-1986, III. 2149. sz. (november 27.) 1070 VARGA 1969, 367-407. 1071 VARGA 1969, 289-315., a vonatkozó törvények elemzése: 14-167. passim. 1072 Ezt igazolják a frissebb Pest megyei falumonográíiák is, vö. DABAS 1975, 57-60. és 62-63., FARKAS 1979, 23-31. (Mogyoród), BENE 1980, 26-34. (Verseg), ALSÓNÉMEDI 1980, 63-64. és 66-74., VECSÉS 1986, 61-62., GÁL 1988; GALGAHÉVÍZ 49-50., HORVÁTH 1995b, 185-197. (Veresegyház), GÖDÖLLŐ 1975, 36-59., passim, PATAKI 1986, 45-48. (Makád) stb. 1073 SZAKÁLY 1981, 206. 1074 Ez már csak azért sem zárható ki, mert a ránk maradt urbáriumokból (pl. TRINGLI 1989, 116-138., 3-5. sz-ok) egyértelműen kiderül: a birtokos elegendő információval rendelkezett falvainak nagy részéről ahhoz, hogy annak alapján könnyen visszatérhessen a telkenkénti kivetésre (1622-ben a váciak cenzusa úgy állott össze, hogy a téglából emelt házak tulajdonosai 1 Ft-ot, a gyengébb minőségűeké 50 d-t fizettek, 1. RUSVAY-VARGA 1992, 16., vö. VTT I.
