Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
496 SZAKÁLY FERENC Egyébként e jegyzékből magyarázatot kapunk annak egyik valószínű okára is, hogy miért éppen a legnagyobb marhatenyésztők hiányzanak a forgalom ismert bonyolítói közül. Kamarás lovait ugyanis bizonyos Horváth Péter hajtotta át a vámon, s igazi gazdájukról csupán véletlenszerűen, abból értesülünk, hogy a vámos mellékelte a kecskeméti tanács igazolását arról, hogy azokat Kamarás allódiumán tenyésztették, s mint ilyen vámmentes. Az 1671. évi kormányzati és kamarai reformok után leginkább a győri és a tatai harmincadosra panaszkodtak a megye nemesei amiatt, hogy a vámosok mit sem törődnek privilégiumaikkal. Beretvás István, Erdős Mihály és János, Oláh János, Szívós János és Szőrös András nagykőrösi nemesek 1679-ben a kisasszonynapi vásár alkalmával kívántak panaszt emelni — feltehetőleg Pozsonyban.993 Végezetül megállapíthatjuk, hogy bár a Vácon keresztül zajló forgalom szembetűnő megcsappanása önmagáért beszél, nem állíthatjuk, hogy a forgalom teljesen átterelődött a dunántúli utakra. A pest-pilis-soltiak — akárcsak a 16. században — továbbra is két vonalon kapcsolódtak bele a külkereskedelmi forgalomba, csakhogy azok fontossági sorrendje a 17. századra felcserélődött. Pedig, úgy tűnik, hogy megyénk több, a korábbiakban élénk kereskedést bonyolító mezővárosának ebbéli szerepe jelentősen csökkent vagy jószerivel teljességgel megszűnt. A század első negyedében mérhetetlen sokat szenvedett Vác árusai a 17. században nemigen hallatnak magukról,994 jóllehet az itteni vámhely magyar, majd török kézen is tovább üzemelt,995 s — mint látni fogjuk — forgalma, ha vissza is esett, nem volt elhanyagolható. Az egykor oly forgalmas váci sokadalmat viszont, úgy tűnik, nem sikerült újjá éleszteni.996 Két török jövedelem-kimutatásban ugyanis az alábbi vámbevételeket találjuk feltüntetve a minket érdeklő helyeknél (keletről nyugatnak, északról délnek haladva):997 1662 1677/1678 Hatvan 195 000 akcse 195 000 akcse Vác 393 330 akcse 393 300 akcse Buda (híd) 784 281 akcse 884 281 akcse Esztergom 19 330 akcse 19 330 akcse Vál 45 566 akcse 45 966 akcse Székesfehérvár 46 746 akcse 46 746 akcse Dunaföldvár 328 000 akcse 228 000 akcse Tolna 44 333 akcse 44 330 akcse Összesen: 2 051 586 akcse 1 856 953 akcse A számunkra fontos Duna-szakasz vámhelyeinek %-os részesedése a bevétel egészéből: 1662 1677/1678 Vác 19,1 21,2 Buda 38,2 42,3 (47,6)* Dunaföldvár 16,0 12,2 (17,7)* Tolna 2Д 2,4 Összesen: 75,4 78,1 (88,9) * Mivel nagyon valószínű, hogy az utóbbi jegyzékbe elírás folytán került 784 helyett 884 281, 328 helyett pedig 283 000, az arányszámítást korrigálva is elvégeztük. _____ 993 SZAKÁLY 1992a, 608. 994 1615-ben évi petronelli vízi vámnál — 2 győri, 1-1 komáromi és pozsonyi társaságában áthaladva — váci Sós Mihály 3 Ft 14 d vámot fizetett (SAP Mautlisten 1615. f. 15.). Az újabb Vác története I. kötetének megfelelő helyén kereskedelemről nem olvashatunk, s nem talált jelentős váci kereskedőket a török anyagban szerzőtársunk, Hegyi Klára sem. (1652-ben bort eladó váci törökről olvasunk, 1. TÓTH s. a., II. 4-5.) 995 1614-ben Czétényi János töltötte be a váci főharmincados tisztét (JAKUS 1989, 83., 69. sz.). A harmincadhelyet Vác eleste után Ipolydamásdra, majd annak eleste (1646) után Nógrádra helyezték át. A damásdi hivatal 1622-ben már működött (JAKUS 1985, 518. és MIKLÓS 1989,22.). A vád török harmincadost sűrűn emlegetik például a körösi számadáskönyvek (pl. 1657/58-ban nagy kísérettel jött a városba), 1. SZÍTÁDY-SZILÁGYI 1863,1, passim, a látogatásról: 230. 996 „Miolta engemet introducáltanak Váccá, azoltátul fogvást ottan sokadalom nem volt; oka az, hogy a töröknek csalárdságától féltenék az helt” — jelentette 1614-ben az itteni harmincados (JAKUS 1989, 83., 69. sz.). Ennek ellentmondani látszik azon 1622. évi információ, amely szerint 1619 előtt egy Mátyás deák nevű váci polgár 150, 1619-ben pedig Glosius Mátyás bérelte 125 Ft-ért és 1 szőnyegért a váci püspök: „Kapott pedig minden egyes csődömek nevezett lóért 4 dénárt, az ökrökért 4 dénárt, a disznókért 1 dénárt, a tojásokért pedig 1 obulust. A sószállító szekerekért 12 dénárt.” Mivel a következő mondat szerint „a lefelé haladó hajók vámját és az átkelésre használt csónakot a kapitányok maguknak önkényesen lefoglalták, megsértvén ezzel a váci püspök jogát”, nyilvánvaló, hogy a fentiekben a vásár- és harmincadvám tételei keverednek. (Lóért és ökörért nem volt szokás vásárvámot, tojásért pedig harmincadot szedni.) - RUSVAY-VARGA 1992, 14., vö. VTT I. 77. 997 Budai kincstár pénztári naplói: BOA Babi defteri, Budim hazinesi 16.727-16.728., ill. 16.729. (Hegyi Klára szíves közlése).
