Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 493 sem bukkannak.958 A győri polgárok legkülönbözőbb ügyleteiben szereplő hódoltságiak rend- re-sorra a Duna-Tisza közéről vagy a Dunántúl déli megyéiből (Somogyból és Tolnából) valók, akik közül többen idővel át is költöztek a püspökvárosba.959 Mindez arra utal, hogy a Tiszántúl egyébként változatlanul hatalmas marhaállományából felhajtani az állatokat erre a távoli gyűjtő- és elosztópontra oly veszélyes volt, hogy a korábbinál kevesebben vállalkoztak a kétes kimenetelű útra.960 Ha egy alapvetően nem statisztikai feldolgozásra épülő anyagból szabad ilyen messzemenő következtetéseket levonni, úgy — immár nemcsak Partinger jelentése alapján — állíthatjuk, hogy a Győr felé irányuló hajtásban akkortájt a Duna-Tisza közi, közelebbről: pest- pilis-solti tőzsérek domináltak.961 Sőt megkockáztatható az a feltevés is, hogy a forrásokban sommásan csak „alföldiek”-nek titulált marhahajtókon és kereskedőkön962 is elsősorban őket kell értenünk. Az alábbi kis összeállítás jól mutatja, hogy melyek voltak a pest-pilis-solti marhakereskedelem gyűjtő központjai, s rajtuk kívül még mely mezővárosok és tájegységek lakosai igyekeztek belekapcsolódni abba (az adatokat időrendi sorba közöljük): 1626 nyarán körösi Csorcsány István és Szabó István kapott felutazási engedélyt Győrbe a budai defterdártól adósságuk rendezése végett.963 A győri és magyaróvári harmincados ellen 1627-ben lefolytatott vizsgálatban olvassuk, hogy kecskeméti Nagy Jánost, aki egy falka barmot hajtván fel az Alföldről, bár a 70 talléros vámot már Győrben befizette, Ováron csak további 50 tallér lefizetése után engedték tovább (evidensen Bécs felé).964 1629-ben kifejezetten a kecskeméti Gubacsy Gergely, Simon Mihály és Szana Mihály kérésére végzett tanúvallatást a győri káptalan. A panaszosok előadása szerint, amikor 1627-ben a győri vásárral szánt barmaikat a dögvész miatt el nem adhatván, visszafelé hajtották, az óvári harmincados 600 tallért (!) vett rajtuk. A tanúvallatás során egy óvári polgár elmondta, hogy, társaival együtt, 1600 tallérért 170 marhát vett kecskemétiektől. Amikor Simon Mihály Győr alól az el nem adott marhákkal visszafelé tartott, a harmincados ezek vételárát is árestáltatta. Egy győri tanú — eltérve a vizsgálat tárgyától — arról mesélt, hogy a győri harmincados 70 ökröt kobozott el kecskeméti Király Ambrustól, majd amikor valamivel később a tanú hajtotta fel Bécsbe kecskeméti Kakulya István 170 ökrét, annak árából az óvári harmincados 17 tallért visszatartott.965 1631-ben maga Győr magisztrátusa vásárolt 120 ökröt — párját 38 forintért — nagykőrösi Kónya Istvántól, aki azok harmincadját már Bécsben lerótta. (Vagyis: miután Bécsben nem talált vevőre, hazafelé igyekezett.)966 1632 elején Kecskemét és Győr tanácsa egy megtartóztatás ügyében levelezett egymással: győri Maróti Gáspár deák azon az alapon foglaltatta le kecskeméti Amian Jakab kintlevőségét, mert az az adóssá maradt Tóth Bálinttal „egy bíróság alatt vannak”. (Tóth egy kevi kereskedővel volt „társ”.)967 1634-ben Gottfried Jung bécsi kereskedő azzal vonta magára a győri tanács neheztelését, hogy engedelme és tudta nélkül, bizonyos adósságért Győrben lefogatta és Bécsbe szállíttatta kecskeméti Gellén Mihályt.968 Egy, Szarka János nagykőrösi nemes és elszökött szolgája közt, hosszan elhúzódó viszálykodás vizsgálati anyagból kiderül, hogy Szarka 1635 tájt egymás után háromszor utazott fel Győrbe.969 958 Győr olyan helynek számított, ahol a hódoltsági kereskedők előbb-utóbb felbukkantak. Ebben a reményben hatalmazta fel 1642-ben Bercsényi Sándor nógrádi főkapitány özvegye Nagyfalvy Gergely váci püspököt, hogy vásárhelyi jobbágyaitól ott behajtsa 2000 Ft-os kölcsönét (SZARKA 1947, 633-64., 137. sz. jegyz.). 959 GECSÉNYI 1991a, 23-43., passim. 960 Sajnos, a „modern” Debrecen monográfiában hiába keresnénk ide vonatkozó megállapításokat, bár tudni véli, hogy az Orientalische Kompagnie — amelynek megalakítását 1669-re teszi — létrehozásának elsődleges célja éppen a debreceni és kecskeméti kereskedők kiiktatása volt (DEBRECEN 1984,1. 364-366.). 961 A Pilis törzsterületén lakók kereskedéséről nincs hírünk; valószínűleg csak a hozzácsatolt Csepel-sziget révén volt érdekelt a távolsági kereskedelemben. 962 Az Udvari Kamara 1665. április 8-án értesítette gr. Raimondo Montecuccoli győri főkapitányt, hogy megkeresésére az „alföldi kereskedők számára szabad és biztos utat” teremtettek Bécsig - ÖStA KA Hofkriegsratprotokoll. Bd. 329. Exp. f. 141. és 162. 963 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863, П. 27-28. 964 1627. május 14. HIL, Török kori iratok III. N° 24 826. 965 GyMSML Győri káptalan hiteleshelyi lt. Lad. 16. Fasc. 48. № 2396. 1., 3. és 31. tanú. 966 GyMSML Győr város lt., Tanácskozási jkv. 7. köt. p. 56. 967 LENGYEL 1940, 25-26. (21. sz.). 968 GyMSML Győri káptalan hiteleshelyi lt., Felvallási jkv. 7. köt. p. 176. 969 SZAKÁLY 1992a, 607.
