Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
minden rendű és rangú török hatalmasság, egyszerű katona, sőt a magyar földesurak és portyázók is.902 A termelés tényleges nagyságának meghatározásához egyedül Ceglédről rendelkezünk konkrét adattal. Pongrácz György váci püspök 1673-ban megunta a ceglédiek engedetlenségét, s kiküldte két szabadosát, hogy a tizedelést helyszínen, természetben végezzék el. Ezek úgy ítélték, hogy a mezőváros 3000 kereszt őszi és tavaszi gabona után tartozik tizeddel.903 Bár szemhozamát nem isméjük, a 45 000 kéve904 elégségesnek látszik a helybeli 100-130 háztartás905 gabonaszükségleteinek fedezésére. 1654-ben némi meghökkenéssel olvassuk, hogy Nagykőrös magisztrátusa még Baranyában is vásároltatott gabonát,906 s két régió — a dél-dunántúli és a Duna-Tisza közi — között változatlanul összeköttetést teremtett a baranyai borimport is. Méghozzá olyan szorosát, hogy Kiskunhalast dél-dunántúliak, főképp baranyaiak (ormánságiak) telepítették újjá,907 1677-ben pedig a baranyai török foldesurak nem kevesebb, mint 101 baranyai és somogyi jobbágyukat keresték Kecskeméten.908 Az említett helyszíni szemle során Cegléd évi bortermését 1673-ban 1000 akóra becsülték. Nagykőrösön pedig, úgy tűnik, a század második felében folyamatosan emelkedett a szőlő- művelők száma. Búza János megfigyelése szerint a mezővárosi középrétegek az inkább munka-, mint tőkeigényes bortermelés felé fordultak.909 A kecskeméti és nagykőrösi borról lesújtóan rossz véleménye volt a kortársaknak, 1707-ben „a negyedik és legsoványabb classis”-ba sorolták. A hagyományosan fejlett bortermelésű Nagymaros — amelyet az előbbi minősítés a „harmadik classis”-ba sorolt — 1630-ban azt panaszolta, hogy „egy szőlőhegyünk volna, az is elpusztult, elpallagosodó az mi nagy igyefogyottságunk miatt, ugyannyira, hogy csak az negyed részit sem munkálkodhatjuk”.910 Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 1653-ban a Marosnál jóval népesebb Cegléd 200, Nagykőrös 325, Kecskemét pedig 260 forintért (valamint némi ajándékon) váltotta meg dézsmáit,911 úgy a szinte kizárólag bortermelésből élő Nagymaros szoléi sem mehettek annyira tönkre, ha árendáját 1649-ben 150-ről 200 forint fölé kívánták emelni912 Ugyancsak Búza János megfigyelése, hogy a leggazdagabbak kiegyensúlyozott gazdálkodást folytattak: részt vettek a puszták sokoldalú hasznosításában (esetleg külön bérelt pusztával rendelkeztek, vagy részesek voltak ilyenben), a város határában mezei kertjeik, szántóik és az átlagosnál nagyobb szőlejük volt, s az akloskertben számos igásállatot és tehenet stb. tartottak. (1671-ben Veresegyházon négy ökröt számoltak egy teljes igának; következésképp a tíz 8 ökrös jobbágy 2 telkesnek, a három 6 ökrös 1 1/2 telkesnek, a hat 2 ökrös 1/2 telkesnek minősült, s mindehhez számos (4, 3, 2, 1,) tehén esetleg néhány igásló társult.913) A gazdagparasztok állománygazdálkodásra rendezkedtek be: miután elegendő tőkével rendelkeztek, megengedhették maguknak, hogy feleslegüket akkor dobják piacra, amikor a termék ára magasra szökött. Természetesen egy ilyen gazdaság üzemeltetése a családtagokon kívül számos bérmunkás szükségeltetett. A 7 lóval, 12 ökörrel, 3 harmadfű marhával, 5 tehénnel, 2 sertéssel, 15 malaccal, 188 juhval és nagy szőlővel rendelkező nagykőrösi Zsíros Mihály héttagú családjának 4 szolga és 1 szolgáló segített (1689).914 Ameddig abban a téveszmében leiedzettünk, hogy Kecskeméten, Nagykőrösön és Ráckevén egyaránt használatos vad- vagy marhaszám a tényleges szarvasmarhaszámmal azonos, A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 485 902 BÚZA 1985, 8-12. 903 CEGLÉD 1982, 108., vő. SZAKÁLY 1981, 316. 904 Az átszámításhoz 1. KISS 1960, 11. 905 CEGLED 1982 (109-113.) szerint 1654-ben foldesasszonyuk, a pozsonyi Marissza zárda apátnője mellett Kátay Ferenc egy perben név szerint felsorolt 132 ceglédi lakost. A háztartás-számot azért határoztuk meg 100-150-ben, mert az 1654. évi keresetlevél névsora ugyan nyilvánvalóan hiányos, de — mint fentebb olvashattuk — Cegléd 1647. évi portaszáma (10) 1678-ra csaknem a felére (6 porta) csökkent, ami jelentős népességcsökkenésre utal. 906 BÚZA 1985, 19. 907 NAGY SZEDER 1926-1936, I. 89-90. 908 IVÁNYOSI 1981, 10-114. 909 SZAKÁLY 1981, 316. és BÚZA 1984, 58. 910 JAKUS 1991, 17. 911 SZAKALY 1995a, 158. (E számokból egyszersmind az is leolvasható, hogy leginkább Kecskemét gazdálkodása épült nagyállat-tenyésztésre, hiszen — egyébként a legnagyobb lévén — ennek kellett volna a legmagasabb tizedvált- ságot fizetnie. Eszerint azonban Kőrös messze Mteijedtebb szántóföldi gazdálkodást folytatott Kecskemétnél. Ha a jóval Msebb Cegléd is megközelíthette Kecskemétet, úgy ennek szántóföldi termelése még inkább koncentrált lehetett.) 912 JAKUS 1991, 17. 913 HORVÁTH 1995b, 194. 914 BÚZA 1984, 4.
