Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
464 SZAKÁLY FERENC amelyek számukra — ha egyáltalán átlátták őket (ami a török oldalon erősen kétséges) — ötödrangúak voltak, de ugyanakkor állandó figyelmet és ellenőrzést igényeltek. S mire a hódoltsági magyar tiszttartói hálózat megerősödött, a hódoltsági települések már a maguk szervesen kialakult és kipróbált belső rendje szerint éltek, s mivel az meglepően jól bevált, nem látszott célszerűnek hozzányúlni. Akadtak persze olyan földesurak is, akik bele-beleszól- tak hódoltsági jobbágyaik életébe. A többség azonban tartózkodott az ilyesfajta „szolgáltatásokétól, s a nemesi vármegye is óvakodott a községi belélet gyakorlatának mélyreható szabályozásától. Hogy a hatalom eltávolodásának elmélete mégis mennyire elhibázott, elsősorban az mutatja, hogy éppen a legerősebb hódoltsági közösségeknek — például Kecskemétnek és Gyöngyösnek — kellett tartania ,.potior” földesuruk, mindkét esetben Koháry István füleki főkapitány ilyetén beavatkozásaitól.798 A hódoltsági mezővárosok — amelyeknek elődei a 15. században és a 16. század elején oly kemény küzdelmet vívtak az önrendelkezési jog megszerzéséért és megőrzéséért, s a küzdelemből gyakran kerültek ki vesztesként — kezdetben akár még örülhettek is a török megszállással kialakult sajátos helyzetnek, hiszen legkésőbb már a 15. században léteztek azok a formák és módszerek, amelyek révén az e téren lényegében magára maradt parasztközösségek nehézségeiket áthidal(hat)ták.799 Amikor tehát az alábbiakban — elsősorban Kecskemét és Nagykőrös anyaga alapján — a mezővárosok 17. századi beléletét és külkapcsolatait felvázoljuk, tudnunk kell, hogy mindez az előző század hagyatéka volt. S csupán azért kelti a fejlődés látszatát, mert a 16. századból nem maradtak fenn azok a mezővárosi jegyző- és számadáskönyvek, amelyeknek alapján a struktúrát és a működést rekonstruálni tudnánk.800 Megkockáztatjuk azt a feltevést is, hogy a nagy mezővárosok a törökkorban tulajdonképpen kényszerből fejlesztették tovább saját önkormányzatukat — hiszen a felmerült napi feladatokat az együttélési rend felbomlásának veszélye nélkül nem lehetett elintézetlenül hagyni —, magisztrátusuk néha talán szívesebben vette volna, ha helyette valaminő felsőbbség dönt. A döntéshozatal automatikusan sért és korlátoz bizonyos érdekeket, s az évenkénti bíróválasztás következtében sohasem lehetett tudni, hogy az érdekeiben sértett fél mikor kerül olyan helyzetbe, hogy a kölcsönt kamatostul visszafizethesse. Ilyen nehéz esetekben jól jött volna, ha a közösségen kívülálló fórumra (a földesúrra, a vármegyére vagy a törökre) lehet hárítani a döntés ódiumát, amelyhez a köznép bosszúja természetesen már nem érhetett fel. Ez okból feltételeztük, hogy olyan nagyurak, mint amilyen Koháry vagy Nagykőrös egyik birtokosa, gróf Keglevich Miklós volt, nem feltétlenül úri passzióból, hanem a magisztrátus vagy egyes érdekcsoportok ösztönzésére adták fejüket például a hódoltsági promontorium használata módjának, a katolikusok egyenjogúsításának vagy a tanács vallási megoszlásának szabályozására.801 Kecskemét és Nagykőrös helyzetét egyébként bonyolította, hogy mindkettőn több földesúr osztozkodott, akik közt ritkán volt teljes egyetértés, s egymásnak ellentmondó rendelkezéseik nem egyszer nehéz helyzetbe hozták a közösséget avagy annak egyes tagjait. Ugyanakkor látnivaló az is, hogy a földesúri hatalom megosztottsága megnövelte a magisztrátusok játékterét is. Az óbudai (pozsonyi) apácák kizárólagos tulajdonában levő Cegléd inkább csak az előbbiekhez fűződő kapcsolatai és annak révén vergődött — indokolatlanul nagy — hírre, hogy azok bevonták együttműködésükbe. Jóval kisebb volt ugyanis ezeknél, gazdasági erejét tekintve messze elmaradt mögöttük, s csupán a városigazgatás hasonlóságai emelik ebbe az „előkelő társaságiba.802 Visszaesése ellenére alighanem jogosabban kapott volna helyet ebben a hasonlóan szervezett, de e században meglehetősen forrásszegény Ráckeve és a kétes közigazgatási státuszú Kiskunhalas, amely újjátelepülése után az egyik legnagyobb marhatenyésztő bázissá vált,803 s — mint láthattuk — afféle összekötő szerepet játszott Kecskemét, Nagykőrös, illetve Szeged között.804 Valószínűleg nem sokkal maradhatott el Ceglédtől az erőteljesen 798 HORNYIK 1860-1866, II. 161-165.; SZAKÁLY 1997, 54. 799 SZABÓ 1948., MÁLYUSZ 1926., MÁLYUSZ 1930. és főleg BARTA-FEKETE NAGY 1973. 8°° Óvatos következtetéseket lehet levonni Debrecen 1547-től fennmaradt és az 1570-es évek végéig regesztában közreadott, valamint Miskolc fakszimilében kiadott jegyzőkönyveiből: DVMJkv 1547-1557 és 1564-1578. és MVTJkv, passim. 801 Vő. HORNYIK 1860-1866, П. 130-138. és 160-165. 802 A nagyságrendet a 17. századi dikajegyzékek segítségével rekonstruáltuk. Ceglédről 1. OPPEL 1930. és CEGLÉD 1982, passim. 803 Vő. MAGDICS 1888. 804 KISKUNHALAS s. a.
