Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
e) A vármegye közhitelű szolgáltatásai Az alispán, a szolgabírák és a jegyző rendelkezésre álltak mindazoknak, akik — valaminő perre készülve — előttük ügyvédet kívántak vallani, sőt alkalomadtán arra is készek voltak, hogy az ágyhoz kötöttek ilyen irányú bejelentéseinek meghallgatására kiszálljanak. Az ügyvédvallásokat aztán a legközelebbi közgyűlésen ismertették és jegyzőkönyvbe vették. (A pro- curatorként megjelölt személynek egyébként nem kellett jogászi végzettséggel rendelkeznie, elegendő volt a nyilatkozó bizalma.) A közgyűlések és a törvényszékek biztosították a földesuraknak elengedhetetlenül szükséges nyilvánosságot ahhoz, hogy vetélytársaik vélt vagy valós visszaélései (rendszerint elbirtoklásai) ellen szót emeljenek (protestatio), attól azokat eltiltsák (prohibito), illetve, hogy a megtámadottak viszonttiltakozással (reprotestatio) élhessenek. A vármegye nem próbált meg közvetíteni a felek között, ilyenformán a tiltakozás és tiltás rendszerint a perindítás kezdete és egyben elengedhetetlen feltétele volt. (Ha valaki késve értesült az ellene indított akcióról vagy elfeledett viszonttiltakozni, eleve pervesztes lett. Ezzel magyarázható, hogy a közgyűlések résztvevőinek többsége földesúri megbízott volt, ami nem vezetett a közönség „felhígulás”-ához, hiszen a nagybirtokosok a helyi viszonyokban jártas, a közgyűlésen amúgy is megjelenni köteles köznemesek közül választották képviselőiket.) Jobbágyközösség, jobbágysorú magánszemély akkor sem élhetett ezekkel az eszközökkel, ha bérlőként valamely puszta tényleges használatában lévén, a visszaélés közvetlenül őket érintette. Ha jogsérelem érte, éppúgy a tulajdonoshoz kellett fordulnia védelemért, mint a lakott településeknek határuk megkurtítása esetén. (A „figyelmeztető” hatalmaskodás szándékával kiküldött végvári katonákért is a megbízónak kellett helyt — pontosabban: pert — állnia.) Ez az ügycsoport ugyan áttételesen, ám annál közelebbről érintette a hódoltsági népet. Hódoltsági lakosok szempontból nézve — mint említettük — igen fontos szolgáltatás volt a nemességigazolási vizsgálatok elvégzése, valamint az, hogy az új nemeseknek a közgyűlésen kellett bemutatniuk armálisukat; e regisztrálás nélkül érvénytelennek számítottak. Ügyvédet vallani, protestálni és reprotestálni természetesen továbbra is lehetett hiteleshelyek előtt is — az óvatosabbak meg is tették (ott is) —, ám mivel az eljárás a vármegyén folytatódott, immár célszerűbb volt közvetlenül ehhez a magisztrátus „szolgáltatás”-ait igénybe venni. Bár többnyire per fejleményeként került sor rá, tulajdonképpen „szolgáltatás”-nak minősíthetjük a határok és birtokjogok tisztázása érdekében indított vizsgálatokat és határjárásokat is. (Erről lásd alább, a hódoltsági esküdtek feladatköreit leíró részeket.) 452 SZAKÁLY FERENC f) A vármegyei Jogalkotás” A vármegye működését — kivált a perjogot — országgyűlési végzések szabályozták, de meglehetősen tágas tér nyílott a végzések közti rések kitöltésére, amit a vármegyék — beleértve a kiszabható szabálysértési bírságot is — a saját területükre érvényes vármegyei statútumokkal végezhették el. Ezek gyakran csupán a közgyűlésen forgolódó nemességet vagy a törvényszéki eljárást érintették. Többségüknek azonban voltak hódoltsági konzekvenciái is. Magától értendő ez a mértékek és árak limitálása esetében, ami természetesen a török uralom alatt élő alattvalókra, s nem a birtokosok lakhelyére vonatkozott. A legközelebbről persze valamelyik hódoltsági intézmény működését körülíró instrukciók érintették a népet. Bár nyilván voltak ilyenek is, az ottani esküdtek jogállását szabályozó statútumot nem ismerünk; a településeknek pedig vagy a földesúr, vagy maga a közösség szabott „helyi törvény”-t. így aztán a Hódoltság életét a parasztvármegyék részére kibocsátott működési szabályzatok érintették legközelebbről, amelyek — a tisztségviselők választásától kezdve, a feladat- és jogkörön keresztül elszámoltatásukig — pontokba foglalva közvetítették a kinti vármegye elvárásait. g) A vármegyei jogszolgáltatás A jobbágynép számára a falu vagy mezőváros „füstjén”, bizonyos ügyekben azonnal a földesúri széken kezdődött a jogszolgáltatás.761 Ha azonban a földesúr nem cselekedett, a vármegye feladata volt őt kötelességére figyelmeztetni, s ha a földesúr erre sem reagált, az ügyet — kivált a büntetőügyet — magához vonni. Egyébként jobbágy csak közvetve — földesura ügyvédjének közbejöttével — kezdeményezhetett eljárást a füleki sedrián. A nemesek 761 ECKHART 1954, és ÚRISZÉK 1958, passim.
