Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
450 SZAKALY FERENC nyilván csak amiatt hagyták magukat kinevezni, hogy a fülekieknél, jó pont”-ot szerezzenek, annak azonban, hogy érdemi munkát végeztek volna, nemigen van nyoma.756 Pest-Pilis-Solt vármegye tisztikara szorgalmazta az ő esküdtjei együttműködését, a Fejér megye keleti részén működő „komáromi” és a heves-külső-szolnoki esküdtekkel. Erre a határterületeken néha valóban sor került, sőt tudunk olyan hevesi „szolgabírá”-ról is, aki az 1650 utáni években átköltözvén Ráckevire esküdtként szolgált új vármegyéjének.757 A vármegye hódoltsági tagozata olyan hatékonyan működött, hogy sikerein felbuzdulva a század utolsó harmadában már az „igazi” tisztségviselők is vállalkoztak hódoltsági „kirán- dulás”-okra, végeztek személyesen helyszíni tanúvallatásokat és egyéb vizsgálatokat. Mivel azonban ez éppen a törökök — utolsó katonai sikereik nyomán támadt — önbizalom-növekedése idején történt, ez a folyamat nem fejlődhetett odáig, hogy a Hódoltságba járó valódi szolgabírák teljesen leváltsák a hódoltsági esküdteket, sőt néhány rossz tapasztalat nyomán fel is hagytak kísérletezgetéseikkel.758 Legott felmerül a kérdés: miért tűrték el a törökök egy velük ellenséges, idegen hatalom képviseletét, sőt személyes jelenlétét a fennhatóságuk alá került területen? A válasz alighanem kézenfekvő: nyilván azért, mert nagy bölcsen felismerték, hogy a vármegyei tisztségviselők tevékenysége végső soron számukra is hasznos. A helyi határviszonyokat a törökök is csupán helyszíni tanúságszedéssel és szemlével rendezhették volna, erre azonban sem apparátusuk, sem előképzettségük nem volt. Bár hatalmukat deklarálandó egyszer-egyszer ők is ki-kirendeltek egy-egy a kezük ügyébe eső esküdtet, tulajdonképpen kapóra jött nekik, hogy akad, aki e vitás kérdéseket helyettük elrendezi. Röviden: a nemesi vármegye „hódoltsági tagozatnának kiépülését nem nemzetközi jogi és a korábbi hatalmi pozíciók, hanem egyszerűen a birtoklási rend helyreállítására tett kísérletnek tekintették, amiben a megszállók mint hűbérbirtokosok éppúgy érdekeltek voltak, mint magyar földesúr-társaik. 4. A vármegye feladatkörei Legalábbis figyelemreméltó vagy érdekes, hogy egy területéről elüldözött, az előző században jószerivel csak formálisan funkcionáló nemesi önkormányzat immár háromnegyed százados török megszállás után hirtelen újjáéled s — részben saját hódoltsági struktúrájának kialakításával, részben ezernyi más módon — megkérdőjelezi a területét ténylegesen birtokló törökök illetékességét, sőt időhaladtával egyre több téren szerzi vissza befolyását. így aztán nem térhetünk ki az elől, hogy a magának a menekült vármegyének a működését — pontosabban: terjedelmi okok folytán csak feladat- és hatásköreit — is leírjuk. Mivel a régebbi és az újabb szakirodalomban hiába kutattunk olyan „ügyköri leírás” után, amely egy vármegye valamennyi funkcióját felölelné, magunk kíséreltünk meg kidolgozni egy — minden bizonnyal kezdetleges, hiányos, némely pontján talán támadható — sémát.759 Munkánk elsősorban arra irányult, hogy a többé-kevésbé összetartozó feladatköröket csoportosítsa, s amennyiben közvetlen hatással voltak a hódoltságban élők sorsának alakulására, jelezze. A vármegyei jegyzőkönyvekből az alábbi többé-kevésbé elkülöníthető ügy-csoportok körvonalai rajzolódnak ki (a tárgyalás sorrendje nem jelent fontossági serrendet): a) A vármegyei tisztikar „karbantartása” A hivatalban lévő tisztikar időről-időre, később évente felajánlotta lemondását, amelyet a közgyűlés vagy nem, vagy — gyakrabban — egy-két cserével fogadott el. (Addig, míg a vármegyének nem volt főispánja, nyilván egy erre kiküldött bizottság tett javaslatot a jelöltekre,760 s ez a gyakorlat, úgy tűnik, a főispáni tiszt betöltése, 1656 után sem változott, bár a főispán általában képviseltette magát a tisztújításon.) Láthatólag minden különösebb előkészítés nélkül került viszont sor a lemondott és elhunyt tisztségviselő pótlására: az új alispán 756 Tóth Gergely ilyetén szerepléséről nem tudunk, Kamarás Ambrus 1664/1665-ben — Kövér Istvánnal együtt — éppen esküdti működésére hivatkozva kapott adókönnyítést. 757 SZAKÁLY 1991, 185. 758 Akadnak persze ellenpéldák is: 1644-ben azért kellett új szolgabírát választani Szerémi György helyébe, mert azt a törökök meggyilkolták (BOROSY 1983-1986, I. 243. sz.). 759 a vármegyei irodalomhoz 1. KOSÁRY 1970, 261. skk., a vármegye e korbeli történetének áttekintését 1. EMBER 1946, 520-541., a sémát BOROSY 1983-1986, I—III. anyaga alapján készítettük el. 760 Heves-Külső-Szolnok vármegyében már a négy alispánjelölt kiválasztása is súlyos felekezeti konfliktusok közepette ment végbe (SZEDERKÉNYI 1890-1893, Ш. 277-317. passim.). A négyes jelölés PPS vármegyében is szokásban volt (pl. 1656: BOROSY 1983-1986,1. 271-272. sz-ok), ám úgy tűnik, az itt nem vezetett ilyen súrlódáshoz.
