Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
444 SZAKÁLY FERENC Tiszti ügyész: Pápay János, Dúl Mihály.739 Miközben a jegyzők és a — később megjelenő — tiszti ügyészek (fiskálisok) láthatólag meglehetősen gyorsan váltották egymást, a szolgabírák, úgy tűnik, mindaddig megmaradtak posztjukon, ameddig feladatukat el tudták látni. Barsy János (váci járás) 1665 és 1680 között tizenöt esztendeig szerepel, de szolgálati évek tekintetében nem sokkal marad el mögötte Balogh Dániel (solti járás, említik 1626-ban, 1635-ben és 1639-ben), Szilassy András (kecskeméti járás, adatolható 1635-ben, 1639-ben és 1647-ben) Pápay János (kecskeméti járás; ada- tolható 1656 és 1668 között) és utóda Wattay Pál (kecskeméti járás, 1668-1679) sem. Jánossy Mihály tíz esztendeig irányította a solti járást (1657-1666). Annak, aki valamelyest is jártas Nógrád megye — e kulcsfontosságú határ- és egyben ütközőzóna — birtokviszonyaiban, e családnevek felette ismerősen csengnek. A pest-pilis-solti tisztségviselő-listákon szereplő családok ugyanis egyszersmind nógrádi birtokosok (is) voltak, s valamelyik itteni falusi kúriájukban vagy végvárban laktak, esetleg szolgáltak. (Miután immár módunk van a Nógrád és Pest-Pilis-Solt vármegyei jegyzőkönyvek 17. század közepi névanyagának összevetésére, ezen aligha csodálkozhatunk, hiszen a nógrádi, illetve pest-pilis- solti birtokosok névsora alig különbözik egymástól.) Szemléletesen megmutatkozik ez a jó forrásadottságokkal rendelkező Földváry család történetében,740 amely az 1620-as és 1630-as években szolgabírót (György), 1656 és 1659 között pedig — fia, János személyében — alispánt adott a hármas vármegyének, s amelynek képviseletében 1660-ban János özvegye, 1668-ban pedig öccse, Mihály rótta le a vármegyén az egyaránt 24-24 dénáros taksát,741 nyilvánvalóan az osztálytételben is szereplő dunavecsei és tápiószentmártoni birtokrészük után. György 1612-ig Csalárdon lakott, majd 1612-től For- gách Zsigmond somoskői várnagya lett. Miután e tisztéről 1622-ben megvált, úgy tűnik, az akkor a vármegye központjául szolgáló Szécsénybe költözött: a kiterjedt család líneái ugyanis rendszeresen (pl. 1630, 1634) itt tartották a nemzetségi tanácskozásaikat. (Ami persze egyáltalán nem záija ki, hogy a megyében másutt ne lehetett volna kúriája is.) Házát három fiúgyermekének valamelyike — alkalmasint az alispánná lett János — örökölhette, hiszen továbbra is Szécsény maradt a nemzetségi összejövetelek színhelye; nyilván egészen a vár 1663. évi elestéig. Itt lakott a korabeli forrásokban sokat emlegetett Budai Bornemissza Bolgár Pál is, aki ügyvédként rendkívül aktívnak mutatkozik mind Pest-Pilis-Solt, mind pedig Nógrád-Kishont vármegye közgyűlésein. О már igen korán, 1616-ban szolgabíróként szolgálta az újjászerveződő Pest vármegyét, 1619-től Pilis megye királyi rovójavolt. Elvállalta távolabb lakó pest-pilis-solti birtokosok (például a Paksyak) birtokainak igazgatását is.742 Nógrád vármegye e századi monográfusai szerint Szécsényben 1640-ben — az elébb említetteken kívül — Voxith Horváth Istvánnak, Haller Sámuelnek és Ráday Andrásnak volt fundusa, Füleken pedig 1682-ben a Hamvay, a Vay, a Pápay a Kürtössy, a Kubinyi, a Vecsey, a Kiss, a Battik, a Barátnaky, a Gyürky, a Tassy, a Némethy, a Bélteky, a Mocsáry, a Barsy, a Liberchey, a Bezzegh, a Dobay, a Balogh, a Subics, az Ebeczky, az Iványi-Fekete, a Bellovics és a Jánossy famíliának volt háza.743 A megnevezettek többségét rendre-sorra megtaláljuk Pest-Pilis-Solt 1660. és az 1668. évi taksa-, illetve a tisztségviselők jegyzékében.744 A vármegyei szolgálatot tehát olyan, rendszerint lakott pest-pilis-solti falvakkal rendelkező nógrádi nemesek vállaltak, akik birtokaik révén annak ügyvitelében messzemenően érdekeltek voltak, jóllehet 739 Néhány példa a jegyzék pontosítását akadályozó nehézségekből: Báthori Lászlóról kiderül, hogy többek között Nagykőrös 1654-ben és 1656-ben is az ő felügyelete alá tartozott (SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 194. és 210.), ám hogy Pest megye további része is hozzá tartozott-e, egyelőre nem tudtuk eldönteni. Pest megye megosztására 1647 és 1656 között kerülhetett sor: 1647-ben még egy egység volt („Comitatus Pestiensis, processus nimirum Andreae Szilassi judicis nobilium”, „Comitatus Pilisiensis” és „Comitatus Soltensis” (SZAKALY 1995a, 75-78., 1/19. sz.), az 1656. április 20-i közgyűlés viszont három szolgabírát megerősített tisztségében, kettőt pedig lecserélt (BOROSY 1983-1986, I. 271-273. sz.). Az előbbiek közt találjuk Szerémi Lukácsot is, akit 1657-ben már nem számoltattak el (BOROSY 1983-1986,1.353. sz.). A dolog kontextusából következik, hogy pilisi vagy solti szolgabíró lehetett. Ugyanez vonatkozik az 1644-ben említett Szerémi Györgyre (BOROSY 1983-1986,1. 243. sz.), alkalmasint az előbbi felmenőjére. 740 DÜMMERTH 1982, 214-237. 741 SZAKÁLY 1995a, 81. és 98. 742 JAKUS 1985, 11-34. (különösen: 13.), vö. gondviselőségéről: JAKUS 1985, 17., KISKUNHALAS s. a. 743 MOCSÁRY 1820-1826, III. 70.; BELITZKY 1973,199.; PÁLMÁNY1986, 24. és 43. - Koháry István főkapitány 1669-ben panaszolta, hogy mivel a nemesek nem hagyják beszállni házaikba a katonákat, azok kénytelenek a környező falvakban lakni és onnan bejárni szolgálatba (MERÉNYI 1897, 835.). 744 SZAKÁLY 1995a, 74-78.(1/19. sz.) és 92-100. (1/22. sz.).
