Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 437 Furcsamód a nemes vármegye értékrendje nem egyezett meg saját nagyságrendi besorolásával. Amikor 1660-ban bizottságot küldött ki az élelmiszerek, iparcikkek és hústermékek limitációjának elkészítésére, csak részben követte az 1647. dikajegyzék alapján felállítható jegyzéket: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Dunapataj, Ráckeve és Vác oppidumok képviselői mellé — a kiterjedt gabonatermeléséről és -exportjáról elhíresült — Abonyt,695 Fótot, Veresegyházat, Mácsát, Dunavecsét, Dömsödöt, Rákoscsabát, Nagykátát és Tápiószecsőt kérte fel hozzászólásra.696 Feltűnő, hogy a pilisi járás 3 helységgel reprezentált dunántúli részéből nem volt kíváncsi egyetlen település véleményére sem. Az „élboly” arányszámának visszazuhanása egyszersmind eredményeink viszonylagosságára is ráirányítja a figyelmet, hiszen a nagyobb települések — kivált a „három város” — részesedésének csökkenése csupán azt mutatja, hogy az utóbbiak előnyösebb alkupozícióban voltak a nemesi vármegyével, mint a náluk kisebb települések. Ezt egyébként Nadányi Miklós egykori nógrádi kapitány állapította meg 1655-ben, mondván, hogy Nagykőrös 28 porta után fizet, holott valóságos portaszáma akár 70-80, Kecskemété 40 helyett 100 is lehetne.697 Egyáltalán nem volnánk persze meglepve, ha a részletekbe menő községtörténeti kutatások bebizonyítanák, hogy a portaszámok általában is nagyon messze elrugaszkodtak valóságtól, amelynek kivetési kulcsáról az 1609. évi 62., az 1622. évi 8., az 1635. évi 32. és az 1647. évi 36. törvénycikk rendelkezett.698 Ennek ellenére nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy — mivel Nagykőrös valós adószámai szinte évről évre rendelkezésünkre állnak — a dikajegyzékek alapján ne végezzünk egy népességbecslést Pest-Pilis-Solt megye 17. századi összlakosságát illetően, jóllehet tisztában vagyunk azzal, hogy becslésünk mindenképpen legfeljebb hozzávetőlegesen pontos, esetleg kifejezetten félrevezető is lehet. Ezt — az „eredmények” viszonylagosságának állandó és nyomatékos hangsúlyozásán túl — olyképp próbáltuk csökkenteni, hogy igencsak le- vagy felkerekített számokkal dolgoztunk. A következő eljárást követtük: Nagykőrös adózó, valósnak tűnő háztartásszáma a háború előtt, 1645-ben 416, a háború után 579 körülire tehető,699 amit ha az egyaránt 22-es portaszámmal elosztunk, 18,9-es, illetve 26,3-as átlagot kapunk. Ezért egy portára megyei átlagban is 20-as, illetve 25-ös háztartást számítottunk, amit — akárcsak az előző század demográfiai fejezeteiben —- öttel, illetve hattal szoroztunk be abból kiindulva, hogy egy hódoltsági háztartás mindenképpen nagyobb volt a reprodukcióképes magcsaládnál. Az így kikalkulált 100-120-as, illetve az 1663/1664. évi háború után 125-150-es szorzóval beszorozva az összesített portaszámok alapján az alábbi lakosságszámokhoz jutottunk: ötös szorzóval hatos szorzóval A fenti kimutatásban az abszolút lakosságszám 1626-ban mutatkozik a legmagasabbnak, ami — a történeti körülmények ismeretében — eleve gyanút kelt eljárásunk helyességével szemben. Meglehetősen valószínűtlen, hogy 1647-ben negyedszázaddal több településen csaknem 20%-kal kevesebben laktak, mint 1626-ban. (Igaz, vannak olyan adataink, amelyek szerint egyes új falvak a már meglevőkből való kirajzással jöttek létre.700) Ha fenti számításunk helytálló (lenne), úgy Pest-Pilis-Solt megye össznépessége — természetesen hullámzásokkal — a háború utáni zavaros éveket leszámítva végig a 17. században 25-30 000 között, vagyis körülbelül a legrosszabb 16. századi metszet, az 1590. évi 50%-a körül mozgott. A fenti 695 SZAKÁLY 1995a, 92-100. (11/22. sz.) 696 A Nagykőrösön 1634 és 1682 árpát értékesítők — közel sem teljes — listájában Abony 168 esetben szerepel (BÚZA 1985, 42-57.). 697 BOROSY 1983-1986, I. 117. sz.). 698 СШ III. 72-74., 206-208., 313-314. és 454-456. 699 Nagykőrösre: BÚZA 1984, 24. 700 BÚZA 1984, 57. (212. sz. jegyz.). - Az 1647-ben 3,5 portával felvett Veresegyházon az 1653. évi urbárium 30 egész telkes jobbágyot (igaz, ebből 13-nak csak 2 ökre volt), 33 házas és 13 házatlan zsellért, 1671-ben 10 kéttelkes, 3-3 másfél- és egytelkes, 6 féltelkes jobbágyot, 18 házas és 13 házatlan zsellért írtak össze. Portaszáma 1678-ban 2 volt, holott 1650-es években valójában 9, 1670-es években pedig 7 porta is kitelt volna belőle (HORVÁTH 1995b, 193-197.). 1626 1635 1647 1668 286.5 X 100 = 28 650 235,25 X 100 = 23 525 235.5 X 100 = 23 500 178 X 125 = 23 375 286.5 X 120 = 34 380 235,25 X 120 = 28 230 235.5 X 120 = 28 260 187 X 150 = 28 050
