Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
425 volt a mérhetetlen előnye, hogy nem szimatolt állandóan a település táján a földesúri megbízott, hogy az alattvalók gazdasági helyzetében beállott változásokat felmérje, illetve hogy a közösség — beletanult az önmaga igazgatásába. Az előbbi azért előnyös, mert gyarapodás esetén a felsőbbség esetleg csak jókora késéssel észlelte a lehetőséget a summa összegének újratárgyalására. Az utóbbi azért, mert komoly öntudatnövelő tényező: a jobbágy megtanulta, hogy tulajdonképpen nincs is szüksége külső útmutatásra és rendfenntartóra, maga is képes belső ügyei eligazítására. A summával adózó települések arányszáma már a török hódítás előtt is dinamikusan gyarapodott,629 a török hódítások ebndította belső mozgások pedig különösen nagy lökést adtak neki. Egyfelől azért, mert még a legtalálékonyabb földesúr sem volt abban a helyzetben, hogy a távolból a korábbihoz hasonló intenzitással szemmel tartsa saját birtokait, s így — mint láthattuk — rendkívül nagy mértékben rászorult a felrendelt falusi és mezővárosi elöljárók tájékoztatására (amit — ha tetszett, ha nem — természetesen csak alkalomszerűen kontrollálhatott). Másfelől azért, mert a török megszállás — a maga háborúival — felértékelte a munkáskezet, s — mivel egyszersmind nagyobb mozgásteret is biztosított a jobbágyoknak — kikényszerítette a földesúr, illetve jobbágyai közötti új alkut, amelyben az utóbbiak természetesen elsősorban a „summára bocsátás” adóztatással követelésével álltak elő. Harmadrészt azért, mert a török berendezkedés és az azt követő 16. századi háborúk — minden alapvetően káros hatásuk ellenére — legalább egy előnnyel járt: mivel a határokat egyik hatalomnak sem sikerült lezárni, megnövelte a parasztság mozgásszabadságát, ami szintén arra szorította a magyar földesurat — de bizonyos mértékig a törököt is —, hogy legalább a summás adóztatással jobbágyai kedvében járjon, s ezzel helyben maradásra bírja őket. (Amivel egyszersmind tovább növelte az említett mozgásszabadságot, mert a summás adózás rendszerint együtt járt a szabadköltözési joggal.630) Pest, Pilis és Solt megye területén a 16. század második felében jószerivel csak „communiter” adózó településeket találunk már, jóllehet itt is hangsúlyoznunk kell, hogy 1981-ben megjelent könyvünket újraolvasva, a területre vonatkozó 16. századi forrásanyag felettébb foghíjasnak tűnik.631 Igaz, persze ha a legeredményesebb adóztatok: a komáromi, a bujáki uradalom és a váci püspökség Pilis és Pest megyei településein mindenütt ezt a gyakorlatot találjuk, úgy szinte bizonyosra vehetjük, hogy a kisebb birtokokon sem volt másként. Persze ne gondoljuk, hogy a kialkudott summa — amelyhez persze általában mindenütt társult valaminő ajándék (szalonna, hal, vad, papucs, szőnyeg, selyempaplan esetleg ún. hegyvám stb.) — egyszer s mindkorra megvédte a parasztközösséget a földesúri járandóság növelésétől. Éppen ellenkezőleg: állandó alkudozás folyt arról — kivált békeévekben —, hogy egy gyarapodó település megmaradhat-e az eredetileg kialkudott szinten. Ezt az álbtást ezúttal a váci püspökség birtokai summájának folyamatos növekedésével illusztráljuk:632 A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 1578 1584 1591 Emelkedés %-ban Kösd104 104 0 Csörg54 60 ПД Naszály56 60 7Д Verőce104 104 0 Kálló57 60 5,3 Sáp57 60 5,3 Püspökhatvan56 56 0 Szilágy54 54 0 Cselőte56 56 0 Vorösegyház 63,5080 26,9 (Alsó)Némedi 6072 20 Üllő 6072 20 Szada 4252 12,4 Tarcsa 3056 86,7 Mogyoród 6272 16,1 Vác 200? 1 629 A mezővárosokról 1. BÁCSKAI 1965, 86-108. és BÁCSKAI 1971. - Alkalmasint ez is abba az irányba hatott, hogy a summával adózó települések önadminisztrációja az uradalom gazdasági személyzetének is könnyebbséget jelentett. 630 Az egész fenti fejtegetésre alapvető: VARGA 1969. 631 SZAKALY 1981, 91-98. és 100-121. (A továbbiakban erre a munkára csak az esetben utalunk, ha az idézett eset nehezen kereshető vissza.) 632 MAKSAY 1959, 639-662. passim és TRINGLI 1989.
