Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 419 tarthatják. Sok sikerrel e téren sem dicsekedhettek, ugyanakkor a magyar fél békeszerződésekben eredménnyel írta elő, hogy a „hódoltsági peremvidéken” érdekelt törökök mikor és hogyan szállhatnak ki itteni falvaikba, s kötelezték őket, hogy ügyeiket elsősorban a falusi elöljárók felrendelésével próbálják rendezni.593 így volt ez magyar oldalon is, hiszen a hódoltsági parasztnép és a megszálló hatalom rádöbbent: jobb, ha engedelmeskedik, illetve engedelmeskedni hagy az ilyetén felszólításoknak, legyen szó bár az adó beszolgáltatásáról, tájékozódásról vagy tanú vallatásról. Mivel a hódoltsági magyar adóztatásról nemrégiben terjedelmes kötetben számoltunk be, ezúttal helykímélés végett e kötet Pest, Pilis és Solt megyei tanulságának rövid kivonatát adjuk, természetesen utalva az időközbeni szakirodalmi fejleményekre is.594 Ebből a szempontból elemezve a monográfiát, némi csalódással kellett megállapítanunk, hogy a forrásanyag közel sem olyan gazdag, ahogy azt a török-királyi magyarországi határhoz ily közel eső részeken elvárnánk. Ennek alapvető oka nyilvánvalóan az volt, hogy — mint említettük — a három megye területén elvétve sem akadtak nagyobb uradalmak. (Közepes nagyságú volt a váci püspöki uradalom, amelynek falvai hozzávetőleg félkörívben ölelték körül a Duna-kanyarban fekvő székvárost.595) A köznemesi birtokosok a dolog természeténél fogva kevesebb energiát, pénzt áldozhattak néhány falunyi Pest megyei „uradalmaik”-ra, mint gazdagabb társaik, úgyszintén természetes, hogy iratanyagukból is jóval kevesebb maradt fenn — szétszórtan —, mint a nagyobb birtokok adminisztrációja után.596 Természetesen ez a töredékes anyag is bőven elégséges annak bizonyítására, hogy Pestben, Pilisben és Soltban igencsak nagy arányban megvalósult a magyar fél két alapvető kívánalma: 1. Hogy a Hódoltság egésze feletti joghatóságra tart igényt. Más szóval: a magyar részre (is) adóztatni kívánt terület mindenkor együtt növekedett magával a Hódoltsággal. Ez a mi területünkön nem szorul hosszasabb bizonyításra, hiszen a három megye legkésőbb 1552-re maradéktalanul megszállás alá került; Szolnok elveszte megpecsételte annak a néhány Cegléd körüli falunak a sorsát is, amelynek birtoklása, ha az erősség magyar kézen marad, vitás lehetett volna.597 Mivel a török terjeszkedés elérte keleten a Tiszántúlt, északon a bányavárosok előterét, nyugatra Balatont, megyénk viszonylag távolra került a határtól. 2. Előadásunkat ezért annak bizonyítására koncentráltuk, hogy a magyar adóztató nemcsak a Hódoltságra, hanem az ott beszedhető adó összességére is igényt tartott, s hogy ennek a törekvésének is sikerült érvényt szereznie 598 Mielőtt az adóztatási gyakorlat bemutatására térnénk, utalnunk kell egy olyan mozzanatra, amely annak idején a hódoltság-adóztatás alapjait megvető három fő vár — Sziget, Eger és Gyula — gazdálkodását ismertetve elkerülte a figyelmünket.599 A modellként kiválasztott Sziget esetében a Magyar Kamara azt a gyakorlatot követte, hogy a feloszlott vagy tetszhalott egyházi testületek hatalmas környékbeli birtokait — a kihalt vagy Erdélybe távozott családok fekvőségeihez hasonlóan — egyszerűen a várhoz csatolta. A mindenkori kapitány aztán ízlése szerint döntött a hasznosítás módja felől. Vagyis: hogy officiálisókxa bízza egyes egységek kezelését vagy központilag próbál minél számottevőbb jövedelmet kisajtolni belőlük. Általában az utóbbi megoldást választották.600 A Pest és Solt megyét regulázó Egerben lényegesen eltérő viszonyokat találunk, jóllehet kifejezetten az egri püspök és káptalan előbb részben, majd egészében kisajátított birtokai és hatalmas tized-kerülete — túlnyomórészt ez utóbbi bevételei601 — alapozták meg az egri vár fenntartási költségeit. Mivel azonban ezeknek a nagy váraknak szüksége volt minden létező jövedelemforrásra, legott fel kell tűnjék, hogy a váci püspököknek — jóllehet káptalanjuk szinte a vár elestének pillanatában felbomlott602 — teljességgel sikerült átmenteni birtokjogait korábbi falvai felett. 693 Vó. pl. HEGYI 1993, 103-111. és HEGYI 1995b, 55-63. 594 SZAKALY 1981. - Tesszük ezt annál nyugodtabb szívvel, mivel nem találtunk ide vonatkozó megállapításainkkal ellenkező adatokat és megfigyeléseket. 595 MAKSAY 1959, 637-662. és TRINGLI 1989, 107-140. 696 Ugyanakkor a következő században — bár a birtokmegoszlás alapvetően nem változott — valósággal fuldoklunk a Pest megyei forrásanyagban. 597 Vó. ILLÉSY 1893, 654-655. 598 Ezen végkövetkeztetésekre 1. SZAKALY 1981, 449. skk. 599 Vó. SZAKÁLY 1981, 74-80. 600 Az azóta megjelent irodalomból kiemelkedik: TÍMÁR 1989, vö. PÁLFFY 1995. 601 SUGÁR 1975, 19-36. 602 Legalábbis létezésére SZARKA 1947 elmélyült munkájában sem találtunk adalékot.
