Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
azonosult a protestantizmussal. Ezek az elmélkedések azonban már a spekulációk világába vezetnek át bennünket. Gyanakvásunkat egyébként is tovább gyengíti, hogy a tágabb környéken még jó tíz esztendővel később is elképzelhetőek evangélikus szórványok. Amikor az 1573-ban ide vetődött császári követség lelkésze az őt nyájasan fogadó nagymarosi lelkész vallási hovatartozása iránt érdeklődött, a megszorult antitrinitárius pap elsőre azt füllentette, „hogy lutheránus és az ágostai hitvallást követi”.536 Noha a kérdező maga lutheránus volt, a nagymarosi lelkész aligha így igyekszik kivágni magát, amennyiben ez a hitágazat a környékről már régen eltűnt. Sőt válasza egyenest azt a benyomást kelti, hogy közössége az ő előző évi odakerülése előtt valóban evangélikus lehetett. 3. A helvét irányzat győzelemre jutása Az említett kecskeméti és nagymarosi példa dacára a reformációtörténeti szakirodalom 1564 körűire teszi a helvét irányzatúaknak a lutheránusok feletti győzelmét. Ezt két argumentum támogatja. 1. Ekkortájt költözött el „az ő Baranyájából” a Duna melléki reformáció apostola, a lutheri tanok mellett élete végéig szilárdan kitartó Sztárai Mihály Gyulára, majd Sárospatakra. Nyilván keserű szívvel távozott amiatt, hogy kedvenc pártfogoltjai az övétől eltérő útra „tévedtek”.536 537 2. Ez utóbbiakon első renden Szeged Kis István értjük, akit Sztárai csábított Baranyába, ahol laskói lelkészként csakhamar „az egész Baranya főszuperintendensének nyilvánították” (1554), jóllehet csak nemrégiben lépett elő iskolamesterből pappá.538 A szakirodalom szerint a 16. században az egész Közép-Duna-mellék egyetlen hatalmas szuperintendenciához tartozott;539 mindössze a Dunakanyarban fekvő települések tartoztak máshová (a gömör-borsod-kishonti egyházmegyéhez).540 Szegedi Kis kezdettől fogva közelebb állt a svájci elképzelésekhez,541 mint Sztárai, s így szinte természetes, hogy amikor 1561-1563. évi török fogságából kiszabadulva Ráckevire települt, a Pest megyei települések egyházközségei az ő útmutatásához igazodtak. Ennek az elképzelésnek az a sarokpontja, hogy Szegedi Kis, továbbra is megtartván baranyai szuperintendensi tisztét, azt kiteijesztette a Duna-Tisza közi részekre is. Vagyis: mintegy személyében teremtett kapcsolatot a Duna-Tisza közi és a baranya-tolna-somogyi esperességek között. Mindaz, amit az egyházkerületek és egyházmegyék 16. századi alakulásáról tudunk, szinte egészében kombinációkra épül, s ez — dacára Skaricza Szegedi Kis-életrajzának — fokozottan áll Szegedi Kis püspökségére s az azon keresztül a vizsgálandó Pest, Pilis és Solt megyei viszonyokra. A legnagyobb gondot a feltételezett alsó-dunamelléki-baranyai egyház- kerület hatalmas kiterjedése és heterogén összetétele okozza. Ha a Dunától keletre 100, a Dunától nyugatra hozzávetőleg 50 kilométeres sávban fekvő területek, valóban egyazon püspök botja alá tartoztak (volna), úgy örömmel konstatálhatnék, hogy egy igen korai (1552 előtti) és sajátos egyházkerület-alakulás nyomára bukkantunk. A leírt terület ugyanis tökéletesen fedi a törökök által 1552-ig megszállt részeket, s így logikus feltevésnek tűnik, hogy ezek, sajátos helyzetüknél fogva, az ország többi részének egyházkerületeitől és egyházmegyéitől eltérő módon szerveződtek meg. Másutt a protestáns egyházkerületek szerveződése ugyanis általában úgy történt, hogy egy-egy egyházmegye katolikus püspöke elhalván, az alatta szolgáló lelkészek nem fogadták el a kinevezett utód joghatóságát, hanem saját sorukból választottak szuperintendenst (püspököt), a változást azáltal is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az egyházmegye (diocesis) fogalmat az alacsonyabb „egységekre”, az esperességekre alkalmazták. Csakhogy a feltételezett alsó-dunamelléki-baranyai egyházkerület nemcsak a teljes váci és pécsi püspökség és részben a kalocsai érsekség, hanem a veszprémi püspökség keleti részét, sőt a győri egy darabját is felölelte (volna). Egyfelől olyan vidékeket tehát, amelyek jóval Szegedi Kis Ráckevire kerülése 536 SZAKÁLY 1995d, 296. 537 ESZE 1973. 538 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 125.). 539 ZOVÁNYI 1977b, 155-160. passim. 540 JAKUS 1991, 60. 541 KATHONA 1974, 145. skk. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 411
