Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
környéke olyannyira kiemelkedett az egész budai szandzsák mezőnyéből, hogy egymaga több bort termelt, mint a hatalmas szandzsák összes többi része.130 íme néhány példa (a terméseredmények pintben): A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 349 1546 1562 1580 1590 Kösd 12 500 15 550 12 500 7000 Nagymaros 64 000 301 55024 000 Naszály 29 000 295 000 370 610 325 360* Szob25 000 12 500 7 000 Szokolya 55 000 40 000 53 000 42 000 Vác 140 000 488 000 150 000 150 000* Verőce 7 500 10 000 40 000 34 000 Összesen 308 000 1 175 100 638 610 805 360 [* E helyeken a muszlin lakosoknak is voltak szőleik, ők azonban pénzben fizettek termésük után.] Hogy érzékeltessük, valamennyire Vác környékének kiemelkedését, ötletszerűen ideiktatjuk a gödöllői borvidék néhány olyan településének eredményeit is, amelyekben a termés legalább egy ízben meghaladta a 10 000 pintes (170 hl-es) nagyságrendet: 1546 1562 1580 1590 Bag_______________ 9 750 12 000 3 000 6 250 Főt 10 000 16 000 13 500 12 000 Gödöllő 2 150 22 000 9 500 3 000 Mogyoród 3 500 12 000 6 800 7 040 Szada 2 000 10 000 12 500 900 Veresegyház 3 000 24 500 36 730 28 000 Látható: a két élenjáró borvidék között nemcsak a nagyságrendben mutatkozik jelentős eltérés, hanem sorsukban is. Míg Vác környékén az 1562-re bekövetkezett hirtelen felvirágzás után — az egyetlen Vác kivételével — stabilizálódott a termésszint, addig a Gödöllői dombvidéken úgyszintén bekövetkezett látványos növekedés után mindössze Foton és Veresegyházán sikerült a termelést szinten tartani. Nyilvánvaló, hogy Vác környéke — amelynek hét helységéből 1562-ben nem kevesebb mint 20 000, 1580-ban és 1590-ben pedig 13 000 hl körüli termelést remélt a török összeíró — bőséggel ajánlhatott bort a tőle délre fekvő, borban szegény területeknek, ahová azt a Duna hátán, folyás iránt viszonylag olcsón lehetett szállítani. Bár azon korokban, amelyekben nem volt tanácsos vizet inni, szőlőtelepítéssel arra teljesen alkalmatlan, illetve a korabeli termelési feltételek között alkalmatlannak tartott homokos síkságon is kísérleteztek,131 kézenfekvő a feltevés, hogy a majdani egyesült megyénk bor tekintetében egészében nem volt önellátó, s — dacára Vác környéke túlkínálatának — jelentős behozatalra szorult. Mivel e századból erre konkrét adataink nemigen vannak, csupán gyaníthatjuk, hogy a bor ide is éppúgy Baranyából és Tolnából — leginkább a Felső-Baranyának nevezett Délkelet-Tolnából — érkezhetett, mint a Maros- és a Tisza-mentére.132 Gondoljuk ezt annál is inkább, mert a tengelyen szállított Szekszárd környéki borok hatalmas mennyiségben lépték át a Dunát Tolnánál, vagyis: meg sem tudták volna kerülni a solti részeket.133 Bizonyítható, hogy a Dunán végig az egész 16. században folyt észak felé a borszállítás; nyilván elsősorban ezen az úton történt a Duna-menti települések, köztük elsősorban a népes mezővárosok borellátása.134 A kérdés inkább csak az, de ez is csak időlegesen 1. KÁLDY-NAGY 1985, 654-655. és 723-724. (ahol a folyamatosan hanyatló Zsámbék adatai találhatók). 130 Adataink lelőhelye: KÁLDY-NAGY 1985. 131 MÁRKUS 1943, 36. - A Nagykőröstől délkeletre elhelyezkedő „szőlőhegyek”-en már a 16., sőt a 15. században folyt szőlőművelés is, a török források viszont nem igazolják, hogy ott — legalábbis 1562-ig—számottevő bortermeléssel lehetne számolni (KÁLDY-NAGY 1985, 389.). A ma virágzó szőlőműveléséről ismert Kiskőrös és Soltvadkert környékén a török összeírásokban nyomát sem találjuk a szőlőművelésnek (mindkettő pusztán állt). Ellenben tőle északnyugatra Solt, Dunapataj, Révfalu és Apostag 1560-ban egészen tisztes bortermelést produkált (2250 hl), ami háromszorosa volt az ugyanezekben 1546-ban regisztráltnak (VASS 1979 és VASS 1980, passim.). 132 SZAKÁLY 1979, 12-24.; MAKÓ 1993, 220-221. és SZEGED 1983, 591-593. 133 SZAKALY 1969b, 40. (A számítások alapját képező török vámjegyzékek részleges fordítása hozzáférhető az MTA Történettudományi Intézetének Koraújkori Osztályán.) 134 FEKETE-KÁLDYNAGY 1962, passim (1. a tárgymutatót, 645-646.). Meglehet innét származott az esztergomiak, pestiek és a váciak által 1554-ben Komáromba szállított és ott jó áron értékesített bor is. Bár a hajósok készek
