Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
332 SZAKÁLY FERENC után is lakottnak találja majd. Ugyanezzel a megkötéssel sorolhatjuk a feltehetőleg már a török behatolás előtt elpusztultak közé azt a 43 egységet is, amelyek már oly rég elnéptelenedtek, hogy a velük szomszédos települések — szántóként, promontóriumként, kaszálóként, legelőként — már beolvasztották őket a maguk gazdálkodásának keretei közé, mely folyamat igazolhatóan nagy múltra tekinthet vissza.21 Az egyházi és világi intézmények és testületek működése egyelőre csak időlegesen akadt meg a török támadások, illetve a két király — I. János (Szapolyai János, 1526-1540) és I. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564) — küzdelmeinek itteni „fordulói” idején. Az egyház esetében ezt a történetiségében legalaposabban feldolgozott váci püspökség — az egyetlen olyan főpapi szék, amelynek központja Pest megye területére esett — szemléltetheti a legjobban. Az 1526-ban immár négy esztendeje hivatalban levő Guthi Ország János azon kevés főpap közé tartozott, aki megmenekült a mohácsi csatából. Jóllehet szilárdan kitartott János király oldalán, székét egészen 1536-ban bekövetkezett haláláig meg is tudta őrizni, sőt ideje nagyobb részét egyházmegyéje tényleges irányításával töltötte. Teljesen más alkat volt utóda, Brodarics István, korábban II. Lajos diplomatája és kancellárja, Mohács után úgyszintén János, sőt a törökbarát politikai irányzat elkötelezett híve. Rövid váci püspöksége (1537-1539) idején nem sokat tartózkodott a kedves Duna-parti kisvárosban; küldetései gyakran elszólították innét, mígnem 1539 novemberében — az egész magyar humanista „céh”, beleértve a másik párton állókat is, nagy bánatára — követte elődeit az itteni székesegyház kriptájába. Örökét még János királytól kapta meg Fráter György kincstartó, váradi választott püspök, aki János halála után azonban kegyvesztett lett a porondon egyedül maradt Ferdinándnál amiatt, hogy fenn akarta tartam a megosztott állapotokat, s a csecsemő II. Jánost (a későbbi János Zsigmond néven erdélyi fejedelmet, 1541-1571) királlyá választtatta s e választást a Portával jóváhagyatta. Ez aligha zavarta György barátot, hiszen a csecsemő egyik gyámjaként ő volt a térség tényleges ura. Ferdinánd az úgyszintén eléggé ingatag hűségű Perényi Péternek szánta a javadalmat, aki azt fiára kívánta átruházni, ám a terv az utóbbi halála miatt meghiúsult. Miután Buda elveszte után Ferdinánd és Fráter György viszonya gyorsan rendeződött, az uralkodó 1541 novemberében visszahelyezte méltóságába és javadalmaiba a Váradon székelő püspököt. (Igaz, a javadalmakért 1542/1543-ban a barát, ismeretlen oknál fogva, 10 000 forint bérleti díjat fizetett.) Ő volt az első olyan váci püspök, aki — mintegy kijelölvén az 1544. évi török foglalás után ide kinevezett utódainak útját — nem lakott székvárosában.22 Annak jeleként, hogy volt, aki a tisztet helynökként időlegesen betöltse, a váci püspökök elhalálozása után széküresedésre nem került sor — leszámítva a birtokokat ért gyakori hatalmaskodásokat —, rendesen működött a birtokigazgatás rendszere is.23 A váci káptalan — akárcsak a Budán székelő Szent Zsigmond és a budai (székhelyét tekintve: valójában óbudai) káptalan — zavartalanul ellátta hiteleshelyi feladatait.24 (Nem számítva a kalocsai káptalant, az egész későbbi Pest-Pilis-Solt megye területén is csupán ez a három hiteleshely létezett, igaz, az utóbbi kettő országos hatáskörrel.) A gyakori menekülések után ismételten helyreállott és tovább működött a Pest és Pilis megye területén megalapított meglehetősen szerény számú monasztikus és koldulórendi kolostor is. Buda és Pest rendházait — amelyek nagy száma25 nyilván közrejátszott abban, hogy a tágabb környéken oly kevés hasonló intézmény volt — itt sem tárgyalva, egészen a török foglalásig biztosan fennállott a budaszentlőrinci pálos, az óbudai és a visegrádi ferences, az óbudai klarissza apáca26 és újjáéledt a nosztrai és toronyaljai pálos, a váci ágostonos, valamint az ercsi domonkos és a telki bencés kolostor.27 A világi papság sorsáról — azon túl, hogy 1526 után még sokáig lefedte az egész egyházmegyét — egyelőre szinte semmit sem tudunk.28 Egyes jelekből azonban arra kell követ21 Vó. SZABÓ 1966, 139-188., MAKSAY 1971, 78-90., továbbá MAKRAI 1957. 22 SZARKA 1947, 2-13. 23 TRINGLI 1989. 24 Számos példa található erre: BTMCK, vö. PEST passim és SZARKA 1948, passim. - Az óbudai káptalanra 1. KUBINYI 1973, 222. 25 FÜGEDI 1981b, 57-88. passim. 26 MÁLYUSZ 1945; KARÁCSONYI 1923-1924, I-II. a megfelelő rendházaknál. 27 Torma István szíves közlése az MRT VII. alapján. A váci Szent Jakab kolostor perjelét 1531-ben említik 1. SZARKA 1948, 31. 28 A hierarchia épségére utal, hogy Budai János váci vikárius még 1540. június 8-án is egyszerre intézhetett utasítást az egymástól karnyújtásnyira fekvő Gyál, Pakony és Szentfalva plébánosaihoz (MÓL Kende család levéltára - 2 oklevél -, vö. SZARKA 1947, 5.).
