Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
város bírái 48 esetben róttak ki bírságot, a teljes bevétel 125 forintot és 83 dénárt tett ki. A számok a következő években így alakultak: 378 AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 327 Év Esetek száma —-----------------------------------------------1 Forint, dénár 1657 52 109,54 1660 64 165,93 1661 55 113,17 1663 73 98,06 1668 92 179,08 A körösi jegyzők azt sajnos nem vezették, hogy a „vajda rabjai” mekkora büntetéspénzeket fizettek a törököknek, így a magyar bírák bevételét nem tudjuk az ő jövedelmeikkel összehasonlítani. Kecskeméten viszont megtehetjük. 1667 és 1685 között megszakításokkal tizenegy éven át kísérhetjük nyomon a két bíráskodó fél bevételeit. A vojvodák és szubasik évente átlag 454 forintot és 73 dénárt hordtak el a városból büntetéspénz címén, a magyar bíróktól beszedett apró-cseprő bírságok évi átlagban 271 forint és 25 dénár bevételt hoztak a városnak.379 A török megbízottak átlagos évi bevétele átszámítva 68 210 akcséra rúgott, ami azt jelenti, hogy a kincstárt illető évi százezer akcsés bírságpénz-bevételnek a kétharmada kitelt egyedül Kecskemétről. A vojvodák és szubasik az ismert évek közül 1674-ben arattak a legtöbbet, 878 forintot, ami 131 700 akcséval volt egyenértékű. Ebben az évben Kecskemét egymagában túlteljesítette a kincstár követelését: a többlet, a másik két város büntetéspénzei és a rendszeres ajándékok már a vojvodák és szubasik — velük együtt talán főnökeik — magánjövedelmét gyarapították. Ezt a működést sem jogszolgáltatásnak, sem bíráskodásnak nem nevezhetjük, sokkal inkább a bűnök megadóztatásának.380 A szubasik és vojvodák megelégedtek a magyar bírák vizsgálatával és bizonyításával, csak a pénzt szedték be, mindenkin annyit, amennyi behajtható volt. A pénznemek közül leginkább az ezüsttallért kedvelték, és csak a legszegényebbeknek engedték meg, hogy büntetésüket természetben: ürüben, kerek sajtban, búzában, szappanban, nyeregben róják le. Bevételüket biztosítandó kötelezően kezeseket állíttattak a vétkesek mellé. „Anno 1672. Böcsületes Bede Lukács uram főbíróságában az vajda rabjaiért kik legyenek kezesek, arról való számtartás” - áll egy lista élén a kecskeméti számadáskönyvben, majd alább: „Szelim szubasa ezeket parancsolta meg kezessé tenni ”381 Csak nagyritkán fordult elő, hogy egy-egy bűnöst Budára vittek. Ha életben maradtak, ezek is előbb-utóbb kiváltóztak valahogy. „Kovács Mihályné 7 holnapig tartatván a fogházban, semmit sem adhatott, 1 zsák búzán jött ki.”382 Ebben a rendszerben, amelyben a kincstár és megbízottai a bűnöket adóztatták, az iszlám vallásjog őrének, a kádinak nem sok hely maradt. Azért elő-előfordult, hogy egy pert ő vitt döntésre. Dömsöd faluként is volt annyira önálló, hogy a városokhoz hasonlóan üldözte a gonosztevőket: 1660-ban Vecsén fogtak el rablókat. 1668-ban egy perben, amely dömsödi malomtulajdonosok között támadt, mégsem saját maguk döntöttek, hanem a kádi.383 Lehet, hogy a bíráskodásból és ennek jövedelmeiből kiszoruló török bírók a tudomásukra jutott peres ügyekbe erővel beavatkoztak, jövedelmeik nagyobb része azonban nem a jogszolgáltatás területéről származott. A fenti rendszerben az sem véletlen, hogy a tartományi igazgatásban kulcsszerepet játszó, de az alattvalókkal közvetlen kapcsolatukat vesztett kádik a török központokban szétosztott temérdek ajándékból alig részesedtek, míg az alantasabb vojvodákra és szubasikra, akiktől a mindennapok nyugalmát kellett megvásárolni, hullott a kenőpénz és az ajándék. 1667-68-ban Kecskemét tanácsa 159 és fél tallért, emellett sok rókabőrt, vajat, darutollat, kést és más egyebet osztott szét a szubasik között, a két budai kádinak viszont 6, illetve 4 tallérral kellett beérnie.384 378 BKML Nagykőrös számadáskönyvei 28. kötet, 181-182., 29. kötet, 148-150., 111. kötet, 152-154., 31. kötet, 129-131., 33. kötet, 112-113., 34. kötet, 90-93. 379 BKML Kecskemét számadáskönyvei 1., 3-5., 7-10., 13-14. kötet. 380 ,A szubasik, szpáhik, vajdák nem rendőrök voltak, hanem a bűnök adóztatói” (SALAMON 1885, 299.). 381 BKML Kecskemét számadáskönyvei 5. kötet, 112. 382 BKML Kecskemét számadáskönyvei 9. kötet, 132. 383 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863, II. 259., 261. 384 BKML Kecskemét számadáskönyvei 1. kötet, 56-113.
