Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 307 egyik magyarázata lehet egy tényleges létszámnövekedésnek, de csak az egész budai vilájetben; nem indokolja viszont azt, mitől szaporodtak meg a védők a pasa szandzsákjának jelentéktelen váraiban, amelyekbe nem küldtek fővárosi katonákat. A másik lehetséges magyarázat kétséges adatainkat még kétségesebbé teszi. Ez nem a katonalétszám tényleges növekedésére gyanakszik, hanem puszta pénzügyi műveletre. A katonaság ellátására a budai vilájet mukátaákból, vámokból, szultáni hász-birtokokról és dzsiz- je-adóból befolyó állami bevételeit kötötték le, ezeket is kerek, abg változó összegekben, ami ismét gyanakvásra ad okot afelől, hogy ezek valóban befolytak-e. A bevételi és kiadási tételeknek ebbe a valóságtól valószínűleg messzire rugaszkodott rakosgatásába az is beleférhetett, hogy a katonaállomány névleges megemelésével a zsoldokra tervezett összeget magasabban határozták meg a ténylegesen szükségesnél, hogy a bizonytalan bevételekből végül ki lehessen fizetni a valóban szolgálatban álló várvédőket. E találgatások egyelőre eldönthetetlenek, és nem visznek közelebb a Pest megyei török központok szerepének, fontosságának megítéléséhez. Csak annyi valószínűsíthető belőlük, hogy súlyuk nemigen változott az eltelt harminc év alatt. A budai szandzsákban fekvő helyőrségi központok két világosan elkülönülő csoportra váltak szét. Az egyikbe azok az immár százéves török múlttal rendelkező helyek tartoztak, amelyek garnizon mivoltukon túl valamelyes polgári életnek is a színterei maradtak. A másikat azok alkották, amelyek egyáltalán nem vagy abg álltak többől egy rissz-rossz palánknál, megrakva néhány tucat török és rác katonával. Az első csoportba Vác és Zsámbék, a másodikba a Duna menti katonai állomáshelyek sorolhatók: Visegrád, Hamzabég szerája (Érd), majd már Pest megyén kívül Ercsi, Korkmaz (Adony), Pentele, Földvár és tőle dél felé még néhány további palánkvár. Vác, amelynek — mint még látni fogjuk — mind magyar lakossága, mind a kereskedelemben és a pénzügyi adminisztrációban elfoglalt helye megmaradt, egy ideig — hogy pontosan meddig, nem tudjuk — azután is megőrizte szandzsákbégi székhelyi rangját, hogy 1663-ban Nógrád újra török kézre került, és a nógrádi bég visszaköltözött oda. Katonai fontosságát nemcsak védőinek magas száma, hanem az is mutatja, hogy a Murtezá budai pasa beglerbég- sége idején (1626-1630) végrehajtott nagyarányú várrekonstrukciós munkálatok során Buda, Esztergom és Fehérvár mellett Vácott került sor a legkomolyabb építkezésekre.273 A vár sövényfalát részben kőfalra cserélték fel, három új tornyot emeltek, és teljes egészében felújították a várost keretező palánkot. A vár kőfalát később teljessé tették, ahogy ezt az 1680-as évek hitelesnek tekintett ábrázolásai és leírásai bizonyossá teszik.274 Az így megerősített vár és város nemcsak a benne szolgáló félszáznyi várvédőnek adott otthont, hanem a bég kíséretének is, és minden bizonnyal sok környékbeli birtokos szpáhi is a falai között élt. Csak ezzel magyarázható Evlia Cselebi önmagát is túlszárnyaló állítása, amikor Vác katonaságát tízezer főre tette (ennyi harcos a családtagjaival együtt be sem fért a falak közé). Háromezerre számolta a helyi védőket, akikhez a Portáról kivezényelt különféle, meghatározatlan létszámú alakulatokat adott hozzá (eleddig nem ismerünk olyan fővárosi nyilvántartást, amely ezek váci szolgálati helyét megerősítené), így hozott ki könnyed számítással tízezer „válogatott fegyveres katonát”.275 Az eltérés a forrásainkból valószínűsíthető félezer várvédőhöz képest még Evliánál is szokatlan túlzás, és arra mutat, hogy Buda és Esztergom mellett Vác is lakhelyet adott a hódoltság északnyugati végein tömegesebben élő törökségnek. Vác után a mai Pest megye területén álló kisebb török várak között a 17. században Zsámbék látszik a legnagyobbnak, amely a Buda előterében álló láncolat stabil tagja maradt annak ellenére, hogy mind a századforduló hosszú háborújában, mind az 1660-as évtized első felében gazdát cserélt, és ezt megsínylette. Murtezá pasa idején ez is „egészében sorjában kijavíttatott, árkai kitisztíttattak, körülötte egyszeres sorompó építtetett”.276 Városát a század közepén török lakóin kívül erősen megfogyatkozott, dzsizje-fizető keresztények is lakták, akikre 1638-ban a kincstár két adóegységnyi terhet rótt ki (ez azonban ekkor már többet takart két gazdálkodó háztartásnál) 277 273 FODOR 1985, 165-172. - Fodor Pál az építkezésekről publikált forrást Fekete Lajos nyomán Músza pasa háromszori budai kormányzósága valamelyikének idejére tette; azóta Ágoston Gábor feltárta, hogy az építtető valójában Músza egyik elődje, Murtezá volt, 1. ÁGOSTON 1991, 96. (32. sz. jegyz.). 274 MRT IX. 384. 275 EVLIA CSELEBI, 435. 276 FODOR 1985, 169. 277 ÖNB Mxt 611, 152.
