Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 301 hász-birtokainak adói és a ráckevei vámbevételek 1543-tól három évre a kévéi szerb bírák és egy csokor szerb polgár kezelésébe kerültek, ahogy a délebbre fekvő tolnai és Tolna környéki hasonló kincstári bevételeket ugyanezekben az években a tolnai magyar városvezetés bérelte.252 A helyi magyar elöljárók tímár-birtokai a hódoltságban is felbukkantak, de ritkán, és nem voltak hosszú életűek. Csak Ráckeve bírái őrizték négy évtizeden át a legalacsonyabb jövedelemkategóriába eső, háromezer akcsés javadalmukat.253 Kezdetben tehát a hódoltsági helységek elöljárói sem igen látszanak többnek a balkániaknál: parancsvégrehajtók, adószedők és rendfenntartók, akiket ezért a hatalom a tímár-birtokok és az adóbérletek közelébe engedett. Ez az állapot azonban hamar véget ért. A század közepe után a ráckevei bírák kis értékű javadalmain kívül nincs tudomásunk elöljárónak adott tímár-birtokról, és a török katonák, akik rávetették magukat a már biztos és növekvő jövedelmet hozó adóbérletekre, a pénzügyek tájékáról is villámgyorsan eltávolították a helységek vezető rétegét. Még a kincstár kedvencei, a ráckevei bírák is elvesztették szilárdnak látszó állásaikat. A Csepel-sziget bőven ömlő jövedelmeit legkésőbb 1564 augusztusában már a budai lovas gönüllük szuperalakulatának egyik katonája bérelte.254 Kevés adatunk nem enged biztos általánosítást, de valószínű, hogy a magyar városi vezető rétegből az első években is kevesen kerültek a komolyabb jövedelmek közelébe. Az ő kiszorításuk csak egyértelművé tette azt a többség számára kezdettől világos helyzetet, hogy a török hivatalok törtető kiszolgálása sem hoz többet, mint az elháríthatatlan feladatok teljesítése. Az utasítások végrehajtását lehetetlen megúszni, ennek ellenében viszont vállalniuk kell a harcot saját és városuk önállóságának erősítéséért. E harc része volt az önállósodó városi bíráskodás, és ezt szolgálta az „önadóztatás” kialakítása is. Ezen azt értem, hogy azok a szultáni hász-városok és falvak, amelyek nem kerültek adóbérlők karmai közé, a helységre kivetett adókat maguk osztották tovább a lakosok között, maguk szedték be és vitték el a kijelölt pénzügyi központba, s maguk szervezték meg az esetleges robotot is. Az adózásbeli önállósodást siettette az az egyidejű folyamat, amelynek során a közvetlen szultáni fennhatóság alatt álló településekre egyre elterjedtebben átalányadót vetettek ki. Nem állítható, hogy ez kizárólag előnyt jelentett volna, hiszen éppen az átalányra állított helységek adója emelkedett talán a legmeredekebben. Ahhoz viszont kétségtelenül hozzásegített, hogy az ilyen státuszra jutó városok és falvak már nem sokkal a század közepe után a saját belátásuk szerint intézzék adóügyeiket, megszabadulva szpáhiktól, tizedelőktől és adószedőktől, a legszerencsésebbek az adóbérlőktől is. Pest megye városai közül 1560 tájára Cegléd és Szekcső, a falvak sorából a Szentendrei-sziget helységei: Oroszi, Vácrév, Tótfalu, Pócsmegyer és Monostor, rajtuk kívül a bortermelése után iszonyatosan adózó Naszály, valamint Bicske, Dömsöd és Fót jutottak erre a szintre.255 Az esedékes adórészlettel Budára érkező bíráikkal gyakran találkozunk a pénztári elszámolásokban. A Vácról származó tetemes bevételek adóbérlők kezén át jutottak a budai kincstárba, de azért a város magyar lakosainak bortizedét, amelyet a Naszály határában fekvő szőlőik termése után fizettek, a váci magyar bírák vitték be Budára. Nagymaros bírái, minthogy városuk adói a váci mukátaa részeként kezelőkhöz vándoroltak, rendre a vámhelyen beszedett pénzzel jelentkeztek a vilájetszékhelyen.256 Gyarmat bírájával is megesett, hogy a helységben működő török vámosok a bevételt vele küldték fel Vácra 257 A török adminisztráció nem foglalkozott azzal, hogy a települések hogyan, miből teremtik elő fizetnivalóikat. Nem igyekeztek befolyásolni gazdálkodásukat, a városi és falusi közösségek háztartása iránt pedig végképp semmilyen érdeklődést nem mutattak. Hamar felismerték, hogy bokros katonai és szervezési feladataik és szorító anyagi gondjaik közepette egyenesen hasznukra válik a helységek önadóztatása. Megtakarítottak vele egy seregnyi alsóbb rangú tisztviselőt úgy, hogy közben az adóztatásban nem volt fennakadás. A16. századi török pénztári elszámolások és a 17. századi magyar városi számadáskönyvek egyaránt azt mutatják, hogy a magyar elöljárók napra pontosan — sokkal pontosabban, mint a török adóbérlők — bevitték az adót a kijelölt török centrumba: megbízhatóan szolgálták a legfontosabbat, a kincstár 252 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 10-13. 253 BOA Tapu 1044, 329, 345, 590. 254 ÖNB Mxt 588, 5. 255 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 290., 395., 459., 535-538. 256 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 381., 384., 393., 451., 454., 513., 537., 524., 530., 546., 548. 267 KÁLDY-NAGY 1965-1966, 65., 84.
