Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
288 HEGYI KLÁRA A harmadik út, a kalyibaépítés, mindenütt a házhoz jutás leggyakoribb módja lehetett: e serény munka eredményét, a nyomorúságos viskóvárosokat több 17. századi utazó leírta. A Vácra betelepedő törökség mindhárom módszerrel élt, hogy tetőt kerítsen a feje fölé. Minthogy innen a magyar lakosságot nem telepítették ki, és házától a hitetlent sem lehetett erőszakkal megfosztani, a kincstárra csak az egyházi ingatlanok szálltak, a török házösszeírást idézve a „papok házai”. A püspökség várbeli épületei198 a váci törökség krémjének, a várparancsnoknak, helyettesének, tiszteknek, néhány müsztahfiznak és tüzérnek meg a dzsámi imámjának jutottak. A piactértől keletre a városfalig elterülő negyedben, Kászim bég mecsetjének városrészében a házösszeírás 33 lakóházról és 9 házhelyről állítja, hogy azelőtt „a papoké volt”, és a mecsetet eltartó alapítványnak a piactéren álló házát és boltjait is „Mihály pap házainak” nevezi.199 Sajnos, a forrás éppen a „papok házainak” leírásában szűkszavú és homályos. Valószínű, hogy az épületeket több tulajdonos között szétszabdalták, az üres helyeket pedig beépítették. Csak annyi biztos, hogy e városrész hajdani egyházi ingatlanai egy fürdőnek, egy vallási alapítványnak és negyvenegy betelepedő töröknek adtak otthont. (A városban még további, egyháziból törökké lett ingatlanok is felbukkannak.) Nem ritka a vétel útján szerzett török háztulajdon sem. „Turhan, Abdullah fia háza. Azelőtt Mód Istváné és Mód Gergelyé volt, akik a sertörvényszék előtt a nevezettnek eladták és erről írást adtak. Az új defterbe bejegyeztetett, hogy az ő tulajdona.”200 A szép számú hasonló tulajdonoscsere annak a folyamatnak a része, amelynek során a vegyes lakosságú városokban követett elv szerint a különböző vallású lakosok egymástól elkülönülő városrészekbe húzódtak, lehetőleg nem éltek összekeveredve. „Mahmúd révész háza. Sövényből épült szoba, végén konyhakerttel, udvarral. Telkét Kara Merni a saját ingatlanából kiszakítva a nevezettnek adta. О építette. Feljegyeztetett, hogy az ő tulajdona.” „Jahja tímár-birtokos háza. Sövényből épült szoba tűzhellyel és kemencével, kamra, istálló udvarral. A hosszában-széltében 38 rőf nagyságú területet az adórovó Dervis bejtől vette s a házat ő építette.” „Pervíz felesége, Haszná háza. Sövényből épült szoba kemencével, két kamrával, konyhakerttel és udvarral. Az adórovó Dervis bejtől kaszab Musz- tafa vett 68 négyzetrőfnyi üres helyet, azt eladta bakkal Musztafának, ez ennek egy részét bizonyos Júszufnak, aki házat épített rá, amely halála után fentnevezett feleségére szállt.”201 Ezekből és sok hasonló esetből érezni, hogy negyed századdal Vác meghódítása után már előrehaladt a telkek aprózódása és az üres udvarok beépítése, és a várost ellepték a háznak csak megértéssel nevezhető, leginkább egy helyiségből álló sövényépítmények. Az összeírt 374 épület közül mindössze 91-ről derül ki biztosan, hogy teljesen vagy részben kőből készültek. A sokat vándorló, kispénzű, lakóhelyükre általában is igénytelen és Magyarországon ekkor még gyökértelen köztörökök nyomorúságos építkezéseinek köszönhető az a minden előítéletünket cáfoló helyzet, hogy a város 95 értékes, háromszobásnál nagyobb épületéből 85 volt magyar, 10 török tulajdonban.202 A régészeti feltárások a visegrádi alsóvárban is „az udvarokon igen sűrűn betelepített, egészen egyszerű lakóházakat”203 találtak, bizonyítva, hogy a török kalyiba-építés az egész korszakon át folytatódott. Kőpalota vagy sárkunyhó: a török vásárlásokkal és építkezésekkel mégis együtt járt az, hogy a hódoltságba betelepedő törökség lassan, de gyarapodni kezdett. Sokuk a lakóház mellé boltot és kertet is szerzett. Vácott az 1570-es évek elején 79 török lakos — többségük katona — és 6 rác martalóc 120 konyhakertet mondhatott magáénak.204 Hasonló volt a helyzet Visegrádon is, ahol adófizető magyarok hiányában a befolyó kevés jövedelem a várbeli musz- limok szőlői, gyümölcsösei, veteményeskertjei és kaszálói után szedett adókból származott.205 E kis értékű ingatlanok megjelenése és a kiegészítő foglalkozások, mindenek előtt az adóbérleti vállalkozások elterjedése az 1560-1570-es évekre valamelyest megemelte a törökök életszínvonalát. Pest megyei példák nem ismertek, analógiaként ismét Fehérvárhoz fordulhatunk. Míg az 1543-as tizenhét hagyaték nettó átlaga 241 akcse (két katona után semmi nem maradt, 198 KUBINYI 1983a, 51. 199 FEKETE 1942, 196-241. sz. 200 FEKETE 1942, 260. sz. 201 FEKETE 1942, 266., 272., 274. sz. - A török építészeti rőf 0,76 méter. A 68 négyzetrőf 6,3 x 6,3 méteres telek, ennek valahányad részén épült Júszuf háza. 202 FEKETE 1942, 60. sz. 203 HÉJJ 1966, 6. 204 FEKETE 1942, 375-460. sz. 206 KÁLDY-NAGY 1985, 710.
