Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
276 HEGYI KLARA ebben a török hadinéppel és hivatallal megrakott központban is elismertessék a magyar lakosság önigazgatását. Ebben az időben a kádik kinevezése három évre szólt, tehát sűrűn váltogatták egymást; a váciak hosszú sorából háromnak ismerjük a nevét: 1565-ben Semszeddin, két évvel később Kadri, 1580 körül Mehmed látta el a szokásos tennivalókat: hagyott jóvá kinevezéseket, ellenőrzött be- és kifizetéseket.135 Bírói-közjegyzői tevékenységükről egyetlen apró adat maradt: Ali, a vár egyik lovasa a kádi előtt vásárolta meg Csuka János házát, amit a házak összeírásakor bírói végzéssel igazolt.136 A magyarok és a törökök bírái között nyilván Vácott is kialakult valamilyen, a kecskemétihez hasonló munkamegosztás, azzal az eltéréssel, hogy ebben a vegyes lakosságú városban a török kádinak is, a magyar bírónak is megvolt a maga „nyája”, s ez önmagában szétválasztotta a frontokat. Az osztozkodásnak már csak azért is végbe kellett mennie, mert a büntetéspénzeknek a kádi illetékeivel megrövidült maradéka itt is a magyar közösség adójának része volt, a város kasszájában tett rövid pihenő után a magyar bíráktól a török adóbérlőkhöz, tőlük a budai kincstárba vándorolt. Az 1559/1560-as pénzügyi évben 5235, a következő évben 5687 akcse Vácról befolyt büntetéspénzt könyveltek el Budán. Az első összeg 70, a második 76 aranyforinttal volt egyenértékű,137 és a budai törvénykönyv szerint 52, illetve 56 fejet lehetett érte betörni.138 Ezek az összegek is azt bizonyítják, hogy magyarok bűnügyeiben nem szultáni törvénykönyvek, hanem helyi magyar normák szabályozták az ítéleteket. Közvetlen adatok hiányában számtani játékkal kell beérnünk: a budai törvénykönyv száz akcsés tarifájával kalkulálva 5235 akcse büntetéspénz annyit tesz, hogy évente minden tizenötödik váci magyarnak bezúzták a koponyáját. Kecskeméten komolyabb verekedésért hat forintot szabott ki a városi tanács: a váci büntetéspénzek nagysága is csak ehhez hasonló magyar tarifákkal válik reálissá. Ráckevéról néhány kádi nevén kívül még ennyi híradás sem maradt. Tudván azonban, milyen erős, a törököktől is elismert gazdasági és igazgatási pozíciókat birtokolt a városvezetés, semmi okunk feltételezni, hogy éppen a városi közösségen belüli rendfenntartásból és bíráskodásból szorult volna ki. Arra is csak logikai úton, némi analógiákra támaszkodva következtethetünk, hogy mi volt a helyzet a megye kádi-mentes mezővárosaiban és falvaiban. Jó lenne biztosat tudnunk róluk, hiszen ezek tették ki a települések abszolút többségét, őket tekinthetjük normának. Egyetlen támpontunk a földesúri adók közé számított, már sokat emlegetett büntetéspénzek elszámolása. A kincstári bevételek Vác körül kialakított pénzügyi egységébe {mukátaába) a körzet szultáni kezelésben tartott városainak és falvainak (a szultáni hász-bir- tokoknak) a bírságpénzei is befolytak. Az 1569. október 3-ával kezdődő két pénzügyi évben ezen a címen 25 156 akcsét vételeztek be, jó kétötödét Vácról, a többit ismeretlen és megnevezett helyekről, például a Váccal átellenben fekvő Bogdán faluból.139 A könyvelésben annak is nyoma maradt, hogy a helységből járó büntetéspénzt alkalmanként a magyar bíró vagy más helyi polgár vitte be Vácra, nem a kádi embere.140 1558. május 28-án esedékes adójuk részeként a ceglédiek is maguk számoltak el Budán 200 akcse büntetéspénzt.141 Analógiául Gyöngyös, Debrecen és Miskolc példája kínálkozik, amelyeknek 16. századi török és magyar irataiból csaknem csorbítatlan városi autonómia rajzolódik ki. A törökök rájuk hagyták, hogy szabadon „élhessenek törvényeikkel”, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a joggyakorlat bevételeinek a kádikat és a kincstárt illető részei befussanak rendeltetési helyükre, a főbenjáró bűnesetek pedig török fórumokon jussanak végső megoldásra. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy ha Kőrös, Cegléd vagy Szekcső bírái és tanácsai ezeket a szempontokat tiszteletben tartották, a kádi befolyása náluk még annyira sem érződött, mint Kecskeméten. Halvány nyomok azt a feltételezést is megengedik, hogy a magyar elöljárók nemcsak a fejlettebb önkormányzatú városokban, hanem a falvakban is elláttak jogi teendőket. Kecskeméten még javában működött a kádi törvényszéke, amikor 1594-ben a főbíró vezetésével népes tanács vizsgált egy súlyos, emberöléssel végződött támadást, amely éjszaka történt a város határán kívül. Az ilyen esetekre a kádik később is mohón lecsaptak egyrészt a bűntény, 135 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 350., 352., 524., 527. 136 FEKETE 1942, 258. sz. 137 Az átszámításra (75 akcse = 1 magyar arany) 1. HEGYI 1995b, 40. 138 FEKETE 1944, 208. i® FEKETE 1955, 305-317. wo FEKETE 1955, 295. 141 FEKETE 1955, 289.
