Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
272 HEGYI KLARA kívül gondos ellátásáról és nyilvántartásáról tanúskodnak. Az első adóösszeírásokkal párhuzamosan a kincstár hozzálátott a szolgálati birtokok kiosztásához is. Vagy két évtizedbe az is beletelt, amíg a hivatalok teljes biztonsággal kiismerték magukat a hódoltsági terület adottságaiban, és a birtokgazdálkodást ezekhez igazították. A kincstár a magyar várakhoz közel fekvő, a magyar katonaság állandó betöréseinek kitett határsávot, illetve a belső, biztonságosabb, de hegyvidéki, aprófalvas zónákat csaknem teljesen kiosztotta a szpáhik között; a hódoltság szívében, ahol a szarvasmarha-tenyésztésből és a bortermelésből jólétre jutó városok és falvak feküdtek, a szultánt tette első számú birtokossá. A Duna-Tisza közéről származó, meredeken emelkedő adó- és vámjövedelmekből a kincstár a 16. század végéig egyre növekvő részt tartott meg magának.123 Kezelésére kialakították a bevételek bérleti rendszerét, amely — minthogy a pályázók licitálással nyerték el a bérlet jogát — tovább emelte a központi jövedelmeket, a gyakran változó bérlők, bérletösszegek és a részletekben érkező befizetések napi követése ugyanakkor tetemes munkát rótt a hivatalokra. Működésük első két évtizedében a birtokosztó hatóságok a királyság településföldrajzában is jártasságot szereztek. Az 1560-as évektől egyre nagyobb számban jelöltek ki szolgálati birtokul a szpáhiknak olyan városokat és falvakat, amelyek a török várak vonalán kívül, a királyságban feküdtek. Napi adminisztrációt követelt a szolgálati birtokok számontartása is. A javadalmazottak nem településeket és földterületeket kaptak haszonélvezetre, hanem jogot meghatározott ösz- szegű, mondjuk évi 8000 akcse földesúri adó beszedésére. Minthogy a lakott és puszta helyek adói minden összeíráskor megváltoztak, a birtokegyütteseket is mindig át kellett rendezni, hogy Ahmed fia Mehmed az új helyzetben is 8000 akcsét kapjon. A folytonos átcsoportosítások mellett a birtokosok gyakori cserélődése és az új igények kielégítése kívánt mindennapi ügyintézést. A török berendezkedés első évtizedeinek ezek az intézkedései, a hivatalok egész szervező munkája a katonaság ellátását célozták, és sikerrel jártak: az 1570-es évek második felében rövid időre eltűnt a budai kincstár deficitje, a tartomány önellátóvá vált.124 (Más kérdés, hogy a pénzügyi egyensúly már az 1580-as években inogni kezdett, a század végére pedig az össz- birodalmi pénzügyi válság részeként a Magyarországon gondosan felépített rendszer is ösz- szeomlott, a 17. század elején újat kellett kidolgozni.) Számunkra most az a hivatali szervező munka érdekes, amely a 16. századi rendszert kialakította. E mellett a legfőbb feladat mellett már ekkor, a kezdetek kezdetén háttérbe szorult a közigazgatásnak az az oldala, amelynek a meghódított magyar települések belső életét kellett volna az oszmán jogi normák szerint szabályoznia. A budai szandzsák népességét és termelését először 1546-ban mérték fel, majd 1559-ben, 1562-ben, 1570-ben, 1580-ban, 1590-ben és 1613-ban újra összeírták.125 Listába szedték a városokat és a falvakat a használatukban álló pusztákkal együtt, feljegyezték a lakosok névsorát, és az előző évek terméseredményei alapján meghatározták a terménytizedeket és a pénzbeli adókat és illetékeket, ezek összesítésével pedig a településből várható teljes bevételt. Az első összeírást a későbbiek részben úgy módosították, hogy követték a népességben és a termelésben beállt változásokat, részben úgy, hogy a fent leírt módon szélesítették a meg- adóztatottak körét, és emelték az adókat. E törekvés eredményét beszédesen mutatja az önállóan összeírt puszták megszaporodása. A szandzsáknak azon a területén, amely a mai Pest megyével azonos, 1546-ban az első összeírok 43 megadóztatható pusztát találtak. 1559-ig számuk megduplázódott, 92-re emelkedett. A növekedés akkor is éppen kétszeres, ha leszámítjuk azt a hat falut, amely a két összeírás között eltelt években pusztult el. 1562-ben az önállóan összeírt puszták száma 93, a csekély emelkedést azonban bőven elviszi az előző összeírás óta kiüresedett négy falu. 1580-ig újabb, tetemes emelkedésnek vagyunk tanúi: ekkor már 124 adózó pusztát írtak össze, és az emelkedésből csak négy írható falupusztulás számlájára. A mai Pest megye területén regisztrált és jövedelmet hozó puszták száma tehát (leszámítva belőlük az elnéptelenedett falvakat) az összeírok szorgos kutatásának köszönhetően 1546 és 1580 között 43-ról 110-re emelkedett. Magukat az adózó városokat és falvakat a budai központi hivataloknak ez a népességet és termelését felmérő, adókirovó, birtokegyütteseket építő és birtokosokat regisztráló tevé123 Részletesebben 1. HEGYI 1995b, 55-69. 124 ÁGOSTON 1993, 322. 125 A hét összeírás közül öt maradt meg, adataik összesítése KÁLDY-NAGY 1985. - Az első három összeírás teljes szövegének kiadása KÁLDY-NAGY 1971, ill. KÁLDY-NAGY 1977.
