Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 263 számottevőbb erőt, az őrség közel felét ők tették ki. Visegrád, amelyben a katonalétszám még erősebben megcsappant, már-már zilált képet mutat. A müsztahfizokat hagyták elfogyni, csak a fellegvár egyik tizedében maradt meg tíz ember, a többiben négy-hat katona lézengett. Eltűntek a hajóépítők, a folyami szolgálatra erős jóindulattal csak abból következtethetünk, hogy az azabok egységei rendezettebb képet mutatnak. Vácról már a következő évben újabb alakulatokat vezényeltek el. Az 1559. évi zsoldlista67 szerint a vár 20 lovasa és 29 azabja már Nógrád őrségét erősítette, ezzel az azabok eltűntek a várból. Ez a második átszervezés mindössze 103 katonát hagyott a várban. Visegrádon ugyanekkor még 124 védőt regisztráltak. Úgy látszik, a váci lovasok kivonását a hadvezetés meggondolta és korrigálta. Egy évtized múlva, 1569-ben a két várban hajszálra azonos őrség, Vácott 126 (köztük lovasok is), Visegrádon 125 katona állomásozott.68 Az induláskor kettejükbe együtt 886 katonát vezényeltek, ez a létszám huszonöt év alatt 251-re olvadt. Az 1570-es évek újabb fordulatot hoztak már nemcsak Vác és Visegrád, hanem a hódoltsági várak nagy többségének életében is. Annak érdekében, hogy kiadásait lefaragja, a hatalmas deficittel küszködő budai kincstár készpénz helyett a várvédők mind nagyobb részét szolgálati birtokok jövedelmével kezdte fizetni. A várkatonáknak ezeket az egységenként kiutalt, kollektív birtokait a legkisebb értékű javadalom, a ítmór-birtok nevéből zsold-tímáróknak nevezzük. A Dél-Dunántúl és a déli Duna-Tisza köze néhány várának egyes alakulatait már az 1550-es években zsold-tímárokkal fizették, a rendszer azonban csak egy 1570-es szultáni rendeletet követően69 vált az egész budai vilájetben általánossá, de nem kizárólagossá. A vilájet legnagyobb várai — Buda-Pest, Esztergom-Dzsigerdelen, Fehérvár — meg elvétve néhány kisebb garnizon katonái mindig készpénzben kapták zsoldjukat, és az új rendszerbe vont helyőrségekben is következetesen csak a gyalogos alakulatok: a müsztahfizok, a tüzérek és az azabok alakultak át tímár-birtokosokká.70 Az új fizetési mód bevezetése a maga korában nem volt több pénzügytechnikai műveletnél, nekünk azonban, amikor helyőrségek életútját próbáljuk felidézni, komoly nehézségeket okoz. Egy vár zsoldos és zsold-tímáros védőinek listái ugyanis csak nagyritkán maradtak fenn azonos évekből, a kétféle módon fizetett katonákat nehéz összesíteni. 1570 után Vácnak is csak a lovasai jelennek meg a zsoldlistákban. 1573-ban szép rendesen feltöltött tízes egységekben 71 fárisz, foghíjasabb tizedekben pedig 27 martalóc, összesen 98 lovas katona húzott zsoldot.71 Számuk a század végéig érdemben már nem változott, csak a természetes fogyás miatt csökkent némiképp: 1579-ben 97, 1588-ban 86, 1591-ben 85 fáriszt és martalócot jegyeztek be a zsoldfizetési listákba.72 Gyalogos társaikról egyetlen forrásunk maradt: a budai szandzsák 1580. évi birtokösszeírása,73 amely 32 váci gyalogos (29 müsztahfiz és 3 tüzér) zsold-tímárjait rögzítette. Őket jó lelkiismerettel összesíthetjük a vár 1579-ben ismert lovasaival; eszerint 1580 táján Vácott 130 körül járt a védők száma. A századforduló éveiben azután egy újabb pénzügyi reformnak köszönhetően egy ideig a várkatonaság összes alakulata újra zsoldban húzta járandóságát. Vácott a régi rendszerhez való visszatérés már az 1590-es években végbement, őrségéről így ismét pontos adatokkal rendelkezünk. Érdekes, hogy azután, hogy a törökök 1593-94-ben elvesztették a nógrádi várakat, milyen lassan állt helyre a vár 1552-ben megtépázott tekintélye. A nógrádi várakból kimenekített katonákról csak annyit tudunk, hogy 1596 őszén a Miksa főherceg csapataitól felprédáit, felégetett, majd a törökök által visszaszerzett Hatvanba telepítették őket.74 Hogy addig hol húzták meg magukat, nem tudjuk. Az láthatóan fel sem merült, hogy az újra határvárrá előlépett Vácot erősítsék meg velük. Egy 1594 nyara és 1595 nyara közé datálható zsoldlista ugyanis a megelőző békeévtizedekben megfogyott, 121 fős őrséget regisztrálja benne (immár újra zsoldosként), és semmi jelét nem mutatja annak, hogy háború folyik, amely alaposan megváltoztatta a vár súlyát a hódoltság védelmi rendszerében. 67 ÖNB Mxt 633, 75-85, 127-129. 68 ÖNB Mxt 617, 3. 69 DÁVID 1982, 76. 70 A két módon fizetett várkatonaság arányára 1. HEGYI 1995b, 88-96. 71 ÖNB Mxt 626, 71-74. 72 BOA MM 498.; ÖNB Mxt 615, 59-62.; BOA MM 3762, 5. 73 BOA MM 498.; ÖNB Mxt 615, 59-62.; BOA MM 3762, 5. 74 BOA MM 16 286, 80-127.
