Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 257 Dunántúlnak ekkor megszerzett fontos erődítései inkább csak meghódított és katonákkal erősen megrakott, ám egymástól meglehetősen elszigetelt várak sorát alkották. A budai pasa 1544. évi sikerei Budától északra, majd a következő évben Tolnában újabb, nagy lépést jelentettek egy olyan tartomány kiépítésében, amely már területként védhető és igazgatható. A török adminisztráció azonban a budai vilajetet még ekkor is — teljes joggal — frontvonalnak tekintette, és így is bánt vele. A budai központ alá a Drávától, a Szávától és az Al-Dunától délre fekvő szandzsákokat rendelt, és az első budai pasák birtokait is ezeken az észak-balkáni vidékeken jelölte ki,16 világosan kifejezve ezzel, hogy a Drávától a Dunakanyarig húzódó szerzeményeket még bizonytalanoknak ítéli. Az első években a Duna-menti településekre kivetett adókat és a kikötők jövedelmeit a helybeli magyar és szerb közösségek vezetőinek — a tolnai és ráckevei bíráknak — adta bérletbe, lévén hogy „bizonytalan és háborús helyről” valók.17 El kellett telnie néhány évnek, hogy muszlim vállalkozók is elég biztonságosnak és érdemesnek érezzék a helyzetet az adóbérletek átvételére. Mindez a kezdeti bizonytalanság persze nem tette kétségessé azt a szomorú tényt, hogy Pest megye sorsa megpecsételődött. A Duna-vonal megszállása, Vác és Visegrád eleste után területén nem maradt számottevő erődített hely, városainak és falvainak csak a behódolás maradt. 1545-ben Magyarországra érkezett Csandarlizáde Halil bég, aki 1546-ban több máséival együtt a budai szandzsák településeit is összeírta, és népességük és termelésük ismeretében meghatározta szolgáltatásaikat.18 Az összeírás alapján a kincstár már ugyanebben az évben döntött arról, hogy mely települések jövedelmét tartja meg magának ún. szultáni húsz- birtokként, s melyekét osztja szét szolgálati birtokokként hivatalnokainak és katonáinak. A döntés részleteit az a szintén 1546-ban készült lista (tímár-defter) örökítette meg, amely a birtokosokat és birtokaikat sorolja fel.19 A települések összeírása és a jövedelmek felosztása azt jelentette, hogy a török váraktól még csak nagyjából körülzárt, de teljesen kiszolgáltatott Pest megyében berendezkedett a török adminisztráció. Az 1552. év eseményei ezt azután visszafordíthatatlanná tették. Szolnok és a nógrádi várak meghódítása és az 1540-1550-es évek török várépítései kialakították a Budát — egyben a hódoltság belsejét — őrző védőgyűrűt, amely Pest megyét is török várak többrétegű láncolatába zárta. Szemben a hódoltság határ menti szandzsákjaival, a budai és a tőle délre fekvő szegedi szandzsák a török országrész belső, védett, a kincstárnak a legtöbbet jövedelmező területe lett. II. A megye török várai és katonaságuk a hódoltság várrendszerében és haderejében 1. A Buda körüli védőgyűrű Az Oszmán Birodalom európai felében a magyarországi hódoltság a katonailag legfontosabb területek közé tartozott, ha nem a legfontosabb volt. A magyar tartomány a Habsburgok érdekszférájába ékelődött, akiket Nagy Szulejmán a Mohácsot követő évtizedekben európai hatalmi törekvései legádázabb ellenfelévé tett meg,20 és akik megmaradtak ennek azután is, hogy az oszmánok lemondtak az európai hegemóniáról. A hódoltsági török végvárrendszer, amelyben fennállása másfél évszázada alatt békében is húszezer főhöz közelítő katonaság állomásozott,21 azt a feladatot kapta, hogy védje a birodalom nyugati felét Európával és különösen a Habsburgokkal szemben, és bázisa legyen a további török terjeszkedésnek. Alapját az 1540-1560-as évtizedekben elfoglalt magyar várak alkották, amelyeket egyrészt korszerűsíteni kellett,22 másrészt új várak emelésével kifelé jól záró, belül egyenletes hálózattá egészíteni ki. A stratégiailag fontos, folyó menti erődítésvonalak foghíjas, gyengén védett szakaszaira török várak kerültek, és határozott célzatosság fedezhető fel a Buda körüli építésekben is. 16 DÁVID 1991, 49-64. 17 VELICS-KAMMERER 1886-1890, П. 10-12. 18 KÁLDY-NAGY 1977, 11-12. - Az első összeírás teljes szövege KÁLDY-NAGY 1971., összevont adatai KÁLDY- NAGY 1985. 19 KÁLDY-NAGY 1971, 6. 20 FODOR 1993, 43-51. 21 A magyarországi török haderő nagyságára HEGYI 1995b, 81-117. 22 FODOR 1979, 375-395.
