Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
Hegyi Klára AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE I. Pest megye török uralom alá kerül „Buda városát lakosaival és a hozzátartozó országrésszel meghódítván a birtokomba vevén, a nagy templomokat dzsámikká alakíttattam át” - áll I. Szulejmán szultán győzelmi jelentésében, amelyet óbudai táborából küldött Isztambulba. „Magyarországot összes váraival, tartományaival és lakóival az oszmán birodalom többi tartományaihoz csatolván kádikat, várparancsnokokat és helyőrségeket rendeltem; védelmére és őrizetére Aszaf bölcsességű ve- zíremet, Szulejmán pasát neveztem ki, melléje adván egy derék csapatot a világhódító hadseregből. Remélem, hogy nemsokára ismét szerencséltetni fogom e vidéket győzelmes zászlóimmal.”1 A szultán a maga módján igazat írt. Az oszmán hódító ideológia alapgondolatai közé tartozott, hogy az az ország, amelyet a törökök uralkodója lova lábának tapodásával megtisztel, és amelyben álomra hajtja a fejét, a győztes kard jogán mindörökre az övé.2 Az erősebbnek ezt az érvelését már János király szövetséget kereső követének, Laskinak is világosan értésére adták Isztambulban; hogyan ne érezte volna magát a szultán Magyarország urának azután, hogy lova immár negyedik ízben tapodta földjét, és harmadszor vitte fel őt fővárosába, a frissen bevett Budára? A valóságban az ország meghódítása a legelején járt. Az oszmán sereg Budát csak megszállta, katonai biztosításához arra volt szükség, hogy a szultán, aki tisztán látta új szerzeménye bizonytalan helyzetét, újabb hadjáratokkal „szerencséltesse e vidéket”. Buda bevételének napja, 1541. augusztus 29-e után Szulejmán még huszonöt napig táborozott az óbudai mezőn.3 Csak kétszer ment fel Budára. Először szeptember 2-a délutánján, amikor a pénteki, hálaadó istentiszteleten vett részt a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony- templomban. Azután pedig, hogy katonái „a várót is kezibe vevik, és minden udvarit, házait megtisztították volna, ismegint az császár feljüve, várat sziléi mind megjárá, meglátá, mondják, hogy az orgonát is fütatá a királi kápolnába”.4 Az óbudai táborban a szultán felállította és megszervezte a birodalom legfiatalabb tartományát, a budai vilájetet. A vilajet első embere, a magyarul mindmáig inkább pasának nevezett beglerbég, Szulejmán pasa mellé Hajreddin személyében kinevezte a tartományszékhely első bíráját, kádiját is5 (a kádik szerteágazó jogköre és a közel-keleti iszlám államszervezetben elfoglalt kulcsszerepe miatt hivatalaikat minden hódításnál az elsők között állították fel). Buda első török hatóságai azonban — valóságos tartomány nélkül — néhány évig csak félerővel dolgoztak, tevékenységük jószerivel a várőrség ellátására és az innen-onnan csordogálni kezdő bevételek adminisztrálására korlátozódott. A szultán legfontosabb óbudai rendelkezése kétség kívül a garnizon felállítása volt. Minthogy Buda és Pest kettős várát még nem védte hátország, őrségüket kellett olyan erőssé tennie, hogy önmagában elégséges legyen a várható felszabadítási kísérletekkel szemben. Szulejmán több forrásból óriási, közel tízezres katonaságot rendelt a két erősségbe. Az alapállomány Budán 2653, Pesten 914 főből állt, akik mellé az Al-Duna-Száva-Dráva vonal tizenkilenc várából és három megerősített városából még 4196 katonát, a fővárosból pedig 1566 janicsárt irányított ide. Ha valamennyien megérkeznek, az őrség eléri a 9329 főt. Úgy látszik azonban, hogy a védősereg eltervezett összeállításába némi adminisztrációs és számítási hiba csúszott. Néhány délvidéki várból ki sem lehetett vonni az előirányzott katonalétszámot, mert — ahogy 1 THÚRY 1893-1896, I. 395. 2 FODOR 1991, 144-145. 3 GÖKBILGIN 1967, 29. 4 MEM. RER., 74-75. 5 THÚRY 1893-1896, П. 232.
