Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
226 BÚZÁS GERGELY létéin követhető, ám a zsámbéki premontrei prépostság már ennek az új, Közép-Európában általánosan elteijedt stílusnak, a késő romanikával keveredő klasszikus gótikának legtisztább alkotása. Stiláris szempontból a korszak lezáró művének tekinthetjük a tatárjárás pusztításai után épült, sok részletében még archaikus formálású visegrádi várat. 1. Az ercsi monostor A 12. század második felében megindul a megye területén az arisztokrácia magánmo- nostor-alapításainak sorozata. Egyik első nagy jelentőségű bencés rendház az ercsi kolostor volt, amelyet egy 1269-es oklevél szerint Tamás nádor alapított, akit egy 16. századi feljegyzés szerint 1186-ban ide, a sekrestyébe temették el. Tamás nádor 1185-1186-ban szerepelt nádorként a királyi oklevelekben. Az épület, melynek romjait a 18. század második felében elhordták, sajnos feltáratlan. Számos kőfaragványt ismerünk viszont belőle.15 Ezek nagyrészt azt az igen gazdag ornamentális stílust képviselik, amelynek egyik legfontosabb emléke Magyarországon a pécsi székesegyház szentélyrekesztője. E stílus jelen volt a somogyvári bencés apátság 12. század második felében készült részletein és a székesfehérvári Szűz Mária prépostság egyik díszes kapuzatán. Az egész stíluskor datálása szempontjából alapvető jelentőségű az Ercsihez köthető 1186-os évszám. Ekkor már, ha a nádort el tudták temetni, a Szent Miklósnak szentelt kolostortemplomnak egy része bizonyosan állt. A Tamás nádorra vonatkozó adatok viszont arra utalnak, hogy az alapítás nem túl sokkal előzhette meg az ő halálát.16 2. A pilisi ciszterci apátság Az ercsi monostorral egy időben egy másik jelentős kolostorépítkezés kezdődött a megye területén. A Pilis-hegy mögötti völgyben, Esztergom közelében fekvő pilisi bencés monostort III. Béla 1184-ben a cisztercieknek adta, akik Acey-ból telepítették be (6. kép).17 Kezdetben nyílván a régi épületeket használták, ezeket csak fokozatosan bonthatták le az új szárnyak építése közben. Először — még minden bizonnyal a 12. század végén — a legfontosabb közösségi helyiségeket: a sekrestyekápolnát és könyvtárat, a káptalantermet, a parlatóriumot, a szerzetesek munkatermét és az emeleten a dormitóriumot magába foglaló keleti szárny készült el. Ezt bizonyítják a falelválások, de a sekrestye és a káptalanterem viszonylag archaikus formái: egyszerű hengertagos és szalagbordáik, a sarokleveles attikai lábazatai. Ugyanakkor már ezek a részek is egyértelműen abban a kora gótikus stílusban épültek, amely az 1190-es évek óta a közeli Esztergom királyi építkezésem is jelen volt. A következő lépésben a templom szentélyfeje és kereszthajója épült ki. Ez legkésőbb 1213-ra már készen kellett, hogy álljon, hiszen ekkor ide temették el II. András feleségét, a meggyilkolt Gertrúd királynét. Ez a rész sajnos, a templom leginkább lepusztult szakasza. Alaprajzi megoldása a leggyakoribb ciszterci típust követi: négyzetes főszentéllyel, egyhajós keresztházzal és az keresztház keleti oldalához kapcsolódó két-két egyenes záródású mellékszentéllyel. Jelentősebb faragott kő részletforma egyedül a nyugati négyezeti pilléreken maradt fenn. Itt a lábazatok sarokleveles megoldása a keleti kolostorszárnyban megfigyeltekhez hasonló, régiesebb formát mutat. Lelőhelye alapján feltehetően a négyezeti pillérekhez köthető egy oszlopot tartó gyámkő, amelyen az oszloplábazatnak a bázison túlnyúló tóruszát bimbós és karéjos levelek támasztják alá. Ez a modernebb forma már a hosszház részletképzésére emlékeztet. A szentélyhez köthető, két hengertaggal kísért mandulatagos bordaprofil is gazdagabb típus a keleti kolostorszárny bordáinál. Nyilván a szentély elkészülte és felszentelése után bontották csak le a régi templomot, és csak ekkor, de lényegében megszakítás nélkül indulhatott meg a hosszház építése. A háromhajós hosszház teljesen boltozott formában, támváltással, kötött rendszerben épült. Tehát a főhajó négy, négyzetes alaprajzú szakaszához, a két mellékhajó nyolc-nyolc, ugyancsak négyzetes, kisebb boltszakasza csatlakozott. A főhajó boltozatát tartó nagyobb pillérek görögkereszt alaprajzúak, három oldalukon féloszlopokkal, a negyedik — főhajó felé néző — oldalukon 15 PEST M. MŰEMLÉKEI I. 148-151. (Entz Géza); ENTZ 1965, 241-246. 16 ÁK 1978, 177. (Tóth Melinda összefoglalása). 17 Az alapításról HERVAY 1985, 596-597. A feltárás lényegesebb publikációi: GEREVICH 1971; GEREVICH 1974; GEREVICH 1977; GEREVICH 1984; GEREVICH 1985a; GEREVICH 1985b.
