Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 221 koldulórenddé átalakult ágostonos remeterend is kolostort épített Buda külvárosában. A rend 41 házzal rendelkezett Magyarországon;201 központja az 1276-tól adatolható budai kolostor volt. A Szt. István tiszteletére szentelt rendház Buda déli, Szt. Péter-külvárosában állt.202 A 14. század közepén említik a — valószínűleg Károly Róbert, esetleg Nagy Lajos király alapította — visegrádi Szt. László ágostonos remetekolostort.203 A Csepel-sziget déli csücskén, Lórév településen is felbukkan végezetül 1309-ben, majd a 15. századi kolostorjegyzékekben egy kolostora a rendnek. A lórévi rendház alapítóját nem ismerjük, de valószínűleg a királyi család egy tagjának ösztönzésére jöhetett létre az Arpád-kor végén.204 Az itteni rendház Buda elestéig, 1541-ig működhetett. A karmelita rend magyarországi központja is Budán jött létre. 1372-ben telepedett itt meg a rend Erzsébet királyné és a német ajkú budai polgárok támogatása mellett. A karmeliták összesen csak négy rendházzal rendelkezett Magyarországon és szinte kizárólag német származású tagokat vettek fel kolostoraikba.205 A középkori magyar egyházszervezet egyik sajátossága, hogy — ellentétben Nyugat-Eu- rópával — az apácakolostorok feltűnően csekély száma. A Dunakanyar vidékén, Pest és Pilis megyékben a 13. század közepéig nem tudunk arról, hogy ilyen rendházat létrehoztak volna. A koldulórendek megjelenése hozott csak változást ezen a téren. A laikus vallásosságnak nagyobb figyelmet szentelő ferencesek és domonkosok voltak azok, akik felismerték a nők sajátos vallásos igényei kielégítésének fontosságát és megpróbáltak intézményesen bekapcsolódni a nők lelki vezetésébe, vállalva beginaközösségek és apácakonventek irányítását. A többnyire spontán kialakuló beginaközösségekkel ellentétben az apácakolostorok létrehozása komoly előkészítést és anyagi terheket jelentett. A vidéken létrejött mindkét apácamonostor megszervezésében az uralkodó, illetve a királyné játszott kezdeményező szerepet. Az első apácamonostor 1252-ben a Nyulak-szigetén jött létre közvetlenül a királynéi kúria mellett, ami önmagában is jelzi IV Béla és felesége, Mária szerepét az alapításban. A tatárjárás megpróbáltatása idején IV Béla és felesége komoly lelki támaszt kapott az udvarban nagy befolyással rendelkező domonkosoktól, akik a királyi család gyóntatói voltak ebben az időben. A királyi pár a tatárjárás alatt született leányukat, Margitot engesztelő ajándékként Krisztus jegyeséül, apácának ajánlották. A tatárjárás utáni években indult meg a király támogatásával a Margit otthonául szánt domonkos apácazárda építése a Nyulak-szigetén. A rendház részleges elkészülte és a templom felszentelése 1252-ben történt meg és ekkor költözött át ünnepélyesen a veszprémi rendházból az akkor tíz esztendős Margit. A Nyulak-szigeti rendház kezdetben a budai domonkosok felügyelete alatt állt, majd az évtized végére egy újabb domonkos férfi kolostort alapítottak közvetlenül mellette, amelynek feladata az apácakonvent lelki vezetése lett. Az apácamonostor a hathatós királyi támogatásnak köszönhetően szinte az alapítás pillanatától az ország egyik legtekintélyesebb egyházi intézménye lett. A rendház az előkelő családokból származó leányok kedvelt nevelőhelyévé vált a 13. század második felében, s rövidesen száznál több lakója lett a közösségnek. Az apácakolostor egyházi téren is privilegizált helyzetbe került, mivel a pápa 1257-ben kivette a veszprémi püspök és az esztergomi érsek joghatósága alól és közvetlenül Rómának, Szt. Péternek rendelte alá. Az 1260-as évek közepére IV Béla és a domonkosok korábbi szoros kapcsolata éppen Margit apácafogadalma miatt meglazult, de a királyleány jelenléte miatt az apácakolostor jelentősége nem csökkent, sőt IV Béla és fia, V István ifjabb király közötti ellenségeskedést lezáró 1266-os békét is itt kötötték meg.206 A megállapodás világosan mutatja, hogy ebben az időben az apácakolostor a politikai életben is komoly befolyással bírt. A 13. században több Árpád-házi hercegnő nevelkedett a rendházban, amelyet V István király temetkező egyházául választott. Kun László király is támogatta a kolostort és az egész szigetet — a ferences és a premontrei kolostorokat kivéve — az apácák tulajdonába adta. A rendház a 13. század második felében kiterjedt birtokadományokban részesült és a kolostor így hatalmas uradalom központja is lett.207 III. András uralkodásának idejétől kezdve azonban a rendház fokozatosan elveszítette a királyi udvarban élvezett korábbi befolyását. 201 ROMHÁNYI 2000. (Ágostonrendi remetekolostorok a középkori Magyarországon c. térkép). 202 KUBINYI 1973, 18. 203 ТАШ 2000, 169. 204 GYÖRFFY 1998, 192. és 203.; ROMHÁNYI 2000, 41. 205 KUBINYI 1973, 161.; REGÉNYT 1998, 70-71. és 76.; REGÉNYI 2001, 41-51. 206 PAULER 1899, II. 263-264. 207 HARSÁNYI 1938, 104-110.; GYÖRFFY 1973, 319-322.
