Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
210 KOSZTA LÁSZLÓ II. Szerzetesség 1. Monasztikus rendek Szembetűnő, hogy a 11. század első felében, az államalapítás idején nem jött létre szerzetesi monostor a vidéken. Nem tudunk arról, hogy Szent István és utóda, Péter király vagy Aha Sámuel monostort alapított volna Pest környékén. Az első alapítás I. András uralkodása alatt, 1046 után, a Vata vezette pogánylázadás leverését követően történt. Mindez azt bizonyítja, hogy a vidéken, a Duna jobb és bal partján egyaránt a krisztianizációt a világi egyház- szervezet végezte és a szerzetesség közvetlenül nem vállalt ebben feladatot. A 11. század közepén az ország egyes tájain már egyaránt hallunk királyi, egyházi és magánalapítású bencés monostorokról, de a vizsgált területen még sem bencés alapítással jelentkezik a szerzetesség. Az első monostort a bizánci szerzetesek hozták létre Visegrádon. Az alapító I. András király volt, aki hatalomra kerülése előtt Kijevben élt és a bizánci rítus szerint vette fel a keresztséget. Feleséget is Kijevből hozott magának. Bölcs Jaroszláv fejedelem — valószínűleg Anasztázia nevű — leányát vette feleségül. András egyaránt támogatta a bencés és a bazilita szerzetességet.103 Tihanyban 1055-ben bencés monostort, közvetlen közelében pedig egy bazilita barlangmonostort alapított.104 Visegrádon — nem messze az ispánsági vártól — vélhetőleg egy jelentősebb királyi kúria állt,105 amelyet gyakran felkereshetett I. András és felesége. Ez indokolta, hogy a királyi lak mellett bazilita monostort alapítottak. A monostor patrociniumául a király névadó szentjét, Szent Andrást választották. A titulus kiválasztása és az alapítás körülményei azt sejtetik, hogy az első szerzetesek a királyné kíséretében Oroszországból, minden bizonnyal Kijevből érkezhettek. Az alapítás pontos idejét nem ismerjük, de valószínűleg még a tihanyit megelőzően történt. Elképzelhető, hogy a visegrádi bazilita monostorral szoros kapcsolatban volt a dömösi királyi kúriával szemben, a Duna túlpartján, a zebegényi Szt. Mihály hegyen kialakított 11. századi barlangmonostor.106 A visegrádi monostor történetéről keveset tudunk. A korai épületeiből fennmaradt faragott oszlopfők igényesen kialakított épületekről tanúskodnak.107 Meglehet, hogy itt találtak menedéket a 11. század közepén a Csehországból a sásavai szláv liturgia szerint élő bencés monostorból elűzött szerzetesek.108 A visegrádi monostor jelentősége all. század második felében növekedhetett, amikor — részben a német birodalom hatalmi törekvéseinek ellensúlyozásaként — felerősödtek a bizánci-magyar kapcsolatok. A magyar kereszténység 11-12. századi történetére jellemző, hogy, noha az ország elkötelezte magát a latin rítus mellett, a bizánci kereszténységgel is intenzív kapcsolatokat ápolt. Az Árpádok dinasztikus házasságok révén több alkalommal kerültek rokonságba görög rítus szerint élő dinasztiákkal. A Kijevből vagy Bizáncból érkező királynék kísérete utánpótlást jelentett az ország középső vidékein, a királyi kormányzati központok közelében létrejött bazilita monostorok számára. Elsősorban a Duna-kanyarban Esztergom közelében fekvő visegrádi férfi monostor és a Veszprém melletti veszprémvölgyi bazilissza apácamonostort kell itt kiemelni. A visegrádi monostor szerzetesei is háborítatlanul élhettek a 12. században. A változás a 12-13. század fordulóján következett be. Az Árpádok családi kapcsolataiban a korábbiakhoz képest ritkábbak lettek a bizánci kereszténységet képviselő dinasztiákkal való házasságkötések. Az ország gazdasági és kulturális téren a 13. század elejétől erősebben kötődött a latin keresztény területekhez. A bizánci birodalom hanyatlása, Kijev jelentőségének csökkenése egyben azt is jelentette, hogy a magyarországi bazilita monostorok elveszítették távoli támogatóikat, megszakadtak kapcsolataik a bizánci kereszténység központjaival. Ebben a helyzetben érzékenyen érintette a magyar monostorokat, hogy a pápaság III. Ince alatt erőteljesen fellépett a bizánci kereszténységgel szemben és szinte ellenséget látott a bazilita szerzetesekben. A 13. század elején még kísérlet történt a magyar bazilita monostorok egy püspökség felügyelete alatt történő összefogására, ám röviddel ezután — pápai nyomásra — már felszámolásuk került napirendre. Az utánpótlásukat és támogatóikat vesztett, a bencésekhez képest egyébként is elzárkózottabban élő 103 MORAVCSIK 1953. 60.; KRISTÓ-MAKK 1996, 68-75. 104 CSEMEGI 1946, 396-407.; KOMJÁTHY 1955, 32-12. 105 GYÖRFFY 1998, 588. 106 CSEMEGI 1946, 401. 107 ÁK 1978, 97-99. 108 H. TÓTH 1996, 10.
