Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
Az iszlám erőteljes jelenléte pedig kétségessé teszi azt, hogy Pesten korai, 10. századi keresztelőegyházzal számolhatnánk. A térítés összekapcsolódott az Árpádok uralmának stabilizálódásával és szorosan kötődött a királyi hatalomhoz. Az első templomokat ott építették fel, ahol erőteljes volt az uralkodói hatalom jelenléte, így az ispánsági várak mellett és a királyi központokban. Óbuda és Pest pedig bizonyosan nem játszott kitüntetett szerepet az államalapítás első évtizedeiben. A terület jelentősége csak Péter uralkodása alatt növekedett meg, amint azt az óbudai prépostság alapítása bizonyítja. A királyi hatalom erősödését és a krisztianizáció sikereit láthatjuk abban, hogy Szent István az uralkodásának második felében kiadott második törvénykönyvében elrendelte: minden tíz falu építsen saját templomot.69 Ezzel az uralkodó kísérletet tett az országos templomhálózat kialakításra. A felépülő templomok felszereléséről a király és az illetékes megyéspüspök közösen gondoskodott. A törvény mutatja, hogy már nem csupán az ispánsági központok mellett látta megvalósíthatónak Szent István a templomépítést. Másrészt bizonyítja azt is, hogy a királyi gondoskodás még az egyszerű falusi templomokra is kiterjedt. A nevezetes rendelkezés megvalósulásáról, sajnos, nincsenek bizonyítékaink. Az azonban bizonyos, hogy elindult a templomos helyek számának növekedése. Ezt támasztja alá, hogy 1046-ban a Székesfehérvárt a pesti révvel összekötő út mentén fekvő Diósd faluban templom állt. Fehérvárról András herceg köszöntésére indult püspökök, közöttük Szent Gellért, a diósdi Szent Szabina egyházban hallgattak misét.70 A főpapokból és ispánokból álló magas rangú küldöttség misehallgatás céljából egy kis falu templomát kereste fel, ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy a környéken jelentősebb egyházi intézmény nem volt. A Vata vezette 1046. évi pogánylázadás érintette Pest vidékét. Szent Gellért és püspöktársainak vértanúsága a pesti rév közelében jelzi, hogy a feldühödött pogány lázadók ezen a területen is komoly pusztítást végeztek. Jelentős veszteség érhette ekkor a kialakulófélben lévő templomhálózatot. A pogányok feltehetően lerombolták a kis falusi egyházakat és megölték papjaikat. Néhány egyház azonban elkerülhette a pusztulást. Szent Gellértet vértanúsága másnapján az akkor Pestnek nevezett helyen (ma Kelenföld) álló Boldogságos Szűz templomban tudták eltemetni.71 Mindez bizonyítja, hogy még ott is elképzelhető egy-egy templom fennmaradása, ahol a pogány lázadók jelenléte bizonyosan kimutatható. A Vata-féle lázadás ugyan súlyos károkat okozott a templomokban, de nem számolta fel teljes egészében a közel fél évszázada megalapozott templomhálózatot. Az I. András uralkodása alatt meginduló konszolidációnak köszönhetően területünk gyorsan kiheverhette a pogányok okozta pusztítást. András király saját hatalomra kerülésének tapasztalata alapján felismerhette a pesti rév és környékének jelentőségét, és támogathatta az új társadalmi rendet képviselő keresztény egyház és templomainak helyreállítását. All. század elején felépült templomhálózat, úgy tűnik, a keresztelőegyházi72 és a királyi magánegyházi rendszer73 jegyében alakult ki. A 11. századi templomhálózat jellemzői még további kutatást igényelnek, de mindenképpen kiemelendő, hogy a király erős kegyúri befolyásának köszönhetően a magánegyházi struktúra sajátosságai is megfigyelhetők. Nem egy kizárólag püspöki befolyás alatt működő templomhálózat szerveződött meg Magyarországon a krisztianizáció keretében. A keresztelőegyházakat a püspök vagy egy közösség — pl. Szent István törvénykönyve szerint tíz falu — építette és tulajdonjogot senki sem formálhatott rá. A pap kiválasztása és a liturgikus könyvek beszerzése a püspök feladata volt. Az építtető közösség tagjainak pedig joga és kötelessége volt a szentségeket saját keresztelőegyházában felvenni és a templom mellett kialakított cinteremben temetkezni. A keresztelőegyházi rendszerben a püspök jogát világi személy nem korlátozhatta. A királyi hatalom tevőleges jelenléte, különösen a királyi központokban felépített templomok esetében erőteljesen kifejezte a magánegyházi rendszer sajátosságait is. Mindez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a 11. század közepétől egyre inkább a magánegyházi szervezet jellemezze a magyar templomhálózatot.74 A Szent László és Kálmán királyok korában kiadott törvényekből és zsinati határozatokból világosan kirajzolódik a kegyurak szerepe a templomok építésében és azok működtetésében.75 EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 205 69 ZÁVODSZKY 1904, 153. 70 SRH II. 501-502. 71 SRH II. 502-504. 72 MÁLYUSZ 1971a, 15-21.; KMTL 342. 73 KMTL 422. 74 KUMOROVITZ 1964, 43-83. 75 Szt. László I. 5., 18. és 23. (ZÁVODSZKY 1904, 159. és 161.)
