Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 201 Az egyházigazgatási, a szentszéki bíráskodási és a liturgikus szempontok két központhoz, Veszprémhez és Váchoz kötötték a területet, az exempt egyházak viszont egy harmadik centrumhoz, Esztergomhoz kapcsolódtak. Az egyházmegyei zsinatokra, a szentségek feladásához szükséges chrismáért nagycsütörtökönként, a egyházi bíróságok kompetenciájába tartozó ügyek elintézéséért külön-külön központba (Veszprém, Esztergom, Vác) jártak tehát a hívők és a vidék papjai. 3. Káptalanok Püspökségi központ hiányában, Pest vidékén székeskáptalan sem jött létre. Társaskáptalanból viszont többet is alapítottak, s közülük kettő — az óbudai és a dömösi — országos jelentőségre emelkedett. Az óbudai prépostság a terület egyik első és legfontosabb egyházi intézménye, mely jelentőségét az egész középkoron át megőrizte. Alapítója Péter király volt,36 bár a 14. századi krónikakompozíció, amelynek híradása korábbi krónikás hagyományra épült — elvitatva Péter szerepét —, részint Szent Istvánnak, részint I. Gézának tulajdonítja a káptalan létrejöttét.37 Az óbudai prépostság és a váci püspökség megalapítása, mint láthattuk, egymással összefüggésben, ugyanazon politikai koncepció jegyében jött létre: nevezetesen azért, hogy erősítsék Péter király hatalmi pozícióit a térségben. Megszervezésük egyúttal azonban azt is jelzi, hogy megnövekedett Pest környékének politikai jelentősége. Az államalapítás első szakaszában a Dunántúlnak volt kulcs szerepe. Ahogyan a király hatalma erősödött a keleti országrészben, úgy nőtt a Pest környéki dunai átkelőhelyek fontossága. A korai kormányzati központokból, az Esztergomból, Székesfehérvárról és Veszprémből kiinduló, a keleti országrészbe tartó utak Pestnél futottak össze, így az itteni rév kapcsot jelentett a Dunántúl és a keleti területek között. A királyi társaskáptalanok a Karolingok korától kezdve fontos szerepet kaptak a kormányzati munkában Európa csaknem minden királyságában. A királyi politika alakításában, a döntések előkészítésében — és részben a megvalósításban — a döntéshozó királyi tanács után az udvari papságot összefogó királyi kápolnának volt meghatározó szerepe. A királyi káplánoknak, az uralkodó bizalmas papjainak egy része állandóan az udvarban tartózkodott a király mellett. A káplánok másik csoportja az ország különböző területein fekvő egyházi intézményekben nyert javadalmat. Elsősorban a király közvetlen kegyurasága alatt álló királyi prépostságokban, s így távoli területeken is képviselték a királyt, illetve szerepet vállaltak döntései végrehajtásában. Alkalomadtán, mikor a szinte állandóan úton lévő királyi udvar a vidékükre érkezett, természetesen csatlakoztak a király kíséretéhez. Helyismeretükkel hozzájárultak a területüket érintő döntések előkészítéséhez. Egyházuk — a hozzá tartozó épületek és birtokok — szállást és ellátást biztosítottak az udvarnak, templomuk pedig teret adott az uralkodói méltósághoz kapcsolódó liturgikus és reprezentációs eseményekhez. Péter király az óbudai prépostság alapításával nem bontotta meg a Dunántúl északkeleti részén már kialakult püspökségi struktúrát. Lényegében Szent István székesfehérvári alapítását követte, és hozzájárult ezzel a kormányzati munkában nélkülözhetetlen királyi kápolna továbbépítéséhez, valamint az udvari papság erősítéséhez. Ebből a szempontból az óbudai prépostság alapítása már nem csak lokális jelentőséggel bírt, hanem az alakuló királyi kormányzati struktúra kialakításában volt fontos esemény. Péter egyházi alapításai — a pécsi székesegyház befejezése,38 a váci püspökség alapítása és az óbudai prépostság létrehozása — világosan mutatják, hogy a király elsősorban a világi papságot támogatta. Kormányzása alatt bencés monostor létrejöttéről nincs tudomásunk, sőt a Montecassinoból Szent István hívására Magyarországra érkező szerzeteseket is visszaküldte.39 Míg a bencés monostorok a korszakban — a bencés regula, a szerzetesi élet kötöttségei következtében — elsősorban az udvar liturgikus életében kaptak szerepet, addig a világi papság intézményeinek támogatásával Péter a kormányzati munkába jobban bekapcsolható klerikus réteget támogatta. Váci püspökséghez hasonlóan az óbudai alapítás is magán viselhette azt a bélyeget, hogy Péter hívta életre. Ügy tűnik, hogy hosszú ideig nem fejezték be templomát és működésének gazdasági feltételei sem voltak kielégítőek. A helyzet a 11. század második felétől változott 36 KARÁCSONYI 1897, 297.; GARÁDY 1939, 74. 37 SRH I. 316-317. és 395. 38 SRH I. 343. 39 GYÖRFFY 1977, 305.
