Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
EGYHÁZ ÉS INTÉZMÉNYEI 197 által végzett krisztianizációt. A politikai megegyezés értelmében rövidesen, 1009-ben, püspökséget is szerveztek a vidéken Eger központtal. Az új püspökség politikai jelentőségét és hatalmas területi kiterjedését — a Mátra vidékétől egészen a Dél-Alföldig, a Maros folyóig, illetve nyugati irányban a Dunáig — Aba Sámuel befolyásának köszönhette. A király húgára érdemes előkelő territóriumához egy jelentős, a közvetlenül az Abák alá tartozó területeken is túlterjedő egyházmegyét szerveztek meg, amelynek határa nyugati irányban vélhetőleg a Duna volt. Eger főpapja azonban nem tudta tartósan megőrizni befolyását ezen a hatalmas vidéken és a 11. század folyamán jelentős változásokon ment át püspökségének területi kiterjedése. Ezek a változások érintették Eger Duna menti, Pest környéki joghatóságát és kapcsolatban állnak a váci püspökség létrehozásával. A váci püspökség létrejöttének körülményeiről ellentmondásosan számolnak be a források. A hagyományos felfogás Vácot az egyik utolsó Szent István alapította egyházmegyének tartja, amely valamikor az 1030-as években jöhetett létre. A püspökség első említése forrásainkban csak 1075-ben, a garamszentbenedeki alapítólevélben7 olvasható, püspökeinek nevét pedig a 12. század elejétől ismerjük.8 A 14. századi krónikakompozíció egy-egy fejezete szól még a püspökség 11. századi történetéről.9 Az utóbbi forrásra kritika nélkül támaszkodók a 11. század 70-es éveire teszik a püspökség megszervezését és Géza herceget — a későbbi I. Géza királyt — tekintik alapítónak.10 Újabban pedig felmerült a krónikakompozíció 67. és 124. fejezetének vizsgálata alapján,11 hogy a középkori történeti hagyományunkban oly negatívan szereplő Péter király is számba vehető fundatorként.12 Trónra kerülését követően Péternek korlátoznia kellett riválisa, Aba Sámuel — István rokona és egykori palotagróf)a — politikai befolyását. Célszerű volt az Abával szoros kapcsolatot tartó püspökség és főpapja visszaszorítása, valamint saját királyi hatalmának erősítése az egri egyházmegye területén a fokozatosan ellene forduló Aba Sámuellel szemben. A püspökségek korabeli politikai jelentőségét ismerve, a cél eléréséhez leginkább egy új egyházmegye kialakítása tűnhetett megfelelő eszköznek, amelynek élére a kor szokása szerint hű káplánjainak egyikét nevezhette ki az uralkodó. Péter tudatosan igyekezett hatalmát a Duna mentén erősíteni az általa alapított, személyéhez szorosan kapcsolódó egyházi intézmények révén. A politikai motivációkat mutatja, hogy a kiemelt jelentőségű pesti rév13 közelében, Óbudán nem bencés monostort, hanem a királyi kápolnához tartozó klerikusok alkotta társaskáptalant alapított.14 Péter igyekezett Eger felügyelete alól leválasztani a kulcsfontosságú utakat, amelyek hatalmának központjai — Esztergom és Székesfehérvár — felé vezettek. Az újonnan alapított váci püspökséggel az egri egyházmegye területe távol került a Dunától. Az óbudai prépostság a pesti és a megyeri révnél, a váci püspöki székhely a szentendrei révnél és a Duna bal partján húzódó út15 mentén erősítette Péter hatalmi pozícióit. Tudjuk, hogy Péternek konfliktusa támadt a püspökök egy részével. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy első országlása alatt (1038-1041) két püspököt letett, és helyükre hozzá hú papokat helyezett. A leváltott püspökök politikai orientációját elárulja, hogy Aba Sámuel, aki egyébként uralkodása alatt az egyház befolyásának csökkentésére törekedett, megkísérelte visszahelyezni méltóságukba ezeket a főpapokat.16 A letett püspökök Abával kapcsolatot tartó főpapok lehettek, akik nem értettek egyet Péter egyházpolitikájával, egyebek mellett a váci püspökség megszervezésével. A két letett egyházi vezető egyike valószínűleg az egri püspök volt. Az egri főpap ellenállásával akadályozta a váci püspökség megszervezését, és ezzel Péter hatalmának erősödését a Dunától keletre fekvő vidéken. Péter bukásával az új püspökség szervezésének lendülete is megtört. Sőt, Aba Sámuel 1041 és 1044 közötti uralma alatt hatályon kívül helyezte elődje rendelkezéseit.17 Súlyosan érinthette ez a váci püspökséget, amelynek gazdasági alapja meggyengülhetett az adományok 7 DHAI. 216. 8 KMTL 706. 9 SRH I. 395. 10 HANKÓ 1987, 81. 11 SRH I. 316-318. és 395. 12 KRISTÓ 1988, 428-430.; KOSZTA 2001, 368-378. 13 GYÖRFFY 1997, 79. 14 KARÁCSONYI 1897, 297. 18 KUBINYI 1983a, 57. 16 Annales Altahenses maiores ad 1041. In: CFHH. 94.; PAULER 1899, I. 79.; GERICS 1995, 93-95.; KRISTÓ 1984. 292-296. 17 GERICS 1995, 93-95.; KRISTÓ 1984. 292-296.
