Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
178 TRINGLI ISTVÁN csak az őket említő két ügyben ültek Mátyás mellett, azt azonban igencsak fürcsállhatjuk, hogy Rozgonyi János a saját ügyében lépett fel bírótársként. A közgyűlés után a király a tárnokmesternek, testvérének: Rénoldnak és unokaöccsüknek: Oszvaldnak adta érdemeikért a vámot. A megoldás kézenfekvőnek tűnik: a közgyűlés elején a jogtalan vámszedés miatt elégedetlen megyebéli nemeseket nem akarták felzaklatni azzal, hogy büntetlenül hagyják a hamis vámszedést, azonban a király április 24-én már vissza is adta korábbi tulajdonosainak, de a közgyűlésen kívül. A közgyűlés tehát a nemesi közvélemény befolyásolására is alkalmas volt. Csakhogy az adományozottak, kik éppen ekkor vetették meg Pest megyében a lábukat, úgy tűnik, az egész históriát maguk találták ki, azaz csalfa úton perelték, vagy inkább perel- tették magukat. A vám felét — akárcsak a Rozgonyi-uradalom más részeinek felét — a tárnokmester és atyafiai, azaz az ifjabbik ág, a tulajdonosoktól, az idősebb ághoz tartozó Rozgonyi Lászlótól és Rozgonyi ifjabb János fia Jánostól zálogjogon tartották a kezükön.717 Az idősebb ág saijai a vám megszüntetésével komoly bevételkieséssel számolhattak. A három adományozott nemcsak a vámból nekik járó saját részüket kapták vissza immáron örökjogon, hanem az idősebb ághoz tartozó Jánosét is, László részét a király azonban fenntartotta neki. A magyarázat roppant egyszerű: a király második unokatestvéréről volt szó.718 A másik oklevél Laki Thuz Jánost és Rozgonyi Jánost mint kiküldött bírákat emlegeti. Ekkor a nagykőrösi vám jogtalan szedése miatt nyilvánították hűtlennek birtokosát, Pásztói Andrást, akinek Mátyás később kegyelmet adott.719 Ezek után egyértelműen megállapítható, hogy ezt a közgyűlést csak Mátyás nevében tartották, valójában Laki Thuz János és Rozgonyi János elnököltek rajta. A ránk maradt ügyek többsége ezen a közgyűlésen is requisitios eljárásról tanúskodik. Példaként említhetjük, amikor az esküdtek és a szolgabírák szerint a nyúlszigeti apácák budai és pesti vámjának bérlői: Csömöri Zay János és fia a valóságot állították, mikor előadták, hogy a vámot egy időre kivették a kezükből. A requisitiora adott válaszok azonban nem mechanikus rábólintások voltak, ez kiderül ebből az ügyből is, mert a megkérdezettek hozzátették, hogy azt azonban nem tudják, hogy ez apácák akaratából történt-e, vagy sem.720 Az 1467-es közgyűlésen szóba került perkezdetek elemzése a közgyűlés fontos tanulságaihoz vezet. A legkülönfélébb kereseteket nyújtották be a bírák előtt peres felek, akik a tárgyalást ügyet egyszerűen a személyes jelenlét elkövetkezendő, azaz Szent György napi oktavájára halasztották. Ha az alperes igazát nem tudta azonnal oklevelekkel bizonyítani, akkor a három márka bírságot rögtön ki is rótták rá. A megbírságoltak ezt többnyire azonnal ki is fizették, így az erről szóló oklevél egyben nyugtaként is szolgált.721 A közgyűlésre kiszállt a személyes jelenlét bíróságának egy része is. Ezt bizonyítják a személyes jelenlét elé történő halasztások. Három requisitios és négy perkezdetről szóló oklevélen látható az elő- vagy a hátlapon ugyanaz a kúriai jegyzet: Thorda vagy coram ThorcLa (Tordai előtt). A szűkszavú feljegyzés Tordai Andrást takaija, aki 1461-től 1486-ig volt a személyes jelenlét ítélőmestere. Valójában az egész közgyűlést nemcsak a király nem ülte végig, hanem Laki Thuz János és Rozgonyi János sem. Az ügyek túlnyomó részét a személyes jelenlét ítélőmestere hallgatta meg, számos ún. közbenszóló ítéletet ő hozott meg. A közgyűlési eljárás sokat veszített egykori gyorsaságából, az azonnali perre való készenálláson kívül már semmiben sem különbözött a kúriai perektől. Az egyik coram Thorda jegyzettel ellátott oklevélben megőrződött ügy jól bizonyítja ezt.722 A congregation Famasi Cipó Imre kérte, hogy Alagi Miklós szolgáltassa ki neki a Szentmártonkátáját illető okleveleket. Ekkor csak az a döntés született, hogy Alaginak Pesten április 4-én esküt kell tennie a kirendelt királyi ember előtt, az eskü után a per természetesen még tovább folytatódott volna. A pereskedő felek azonban időközben fogott bírák útján kiegyeztek, az esküre így már nem is volt szükség. Alagi és Farnasi az 58. napon visszatért a közgyűlésre, ahol Alagi az összes nála levő oklevelet itt letette, amiről Farnasi nyugtát adott neki.723 Egy másik ilyen jegyzetet viselő oklevélben leírt ügy eljárásjogilag 717 DL 3022., 14 118. 718 E. KOVÁCS 1990, 24. 719 PEST 952. sz. ■720 pESX 935 sz 721 DL 16 509., 16 506. 722 BÓNIS 1971, 286. és ugyanitt a VI. tábla 723 DL 16 537. - Tordai Pest megyei ténykedése kapcsán részletesen tárgyalja az ítélőmesterek közgyűlései szerepét BÓNIS 1971. 286.
