Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
162 TRINGLI ISTVÁN Pest megyében alig találunk valami állandóságot a megyei kiadványok keltezésében. Az ország más megyéiben általában ugyanazon a napon, kéthetenként adták ki az okleveleket, akkor amikor a sedria összült. Másutt nemcsak a sedria napja volt többé-kevésbé álandó, hanem a törvényszék helye is. Néha megváltoztatták a helyet és az időpontot is, erre azonban csak ritán került sor.605 Ezzel szemben az oklevélkiadás napja Pest megyében rendkívül változó volt, semmiféle szabályszerűséget nem lehet megállapítani. A kibocsátás helye kevésbé hullámzó, ennyi változás — igaz nem gyakran — néhány más megyében is előfordult. Igaz a számbajöhető helyek számát eggyel valószínűleg növelni kell. Az 1465-ben kelt oklevél kiadási helyéül eredetileg Bicskét írtak, azonban ezt áthúzták és így javították Üllőre. Az írnok tolla nem véletlenül tévedhetett, bizonyára előfordult, hogy korábban Bicskén is állítottak ki oklevelet. A 15. század közepétől azonban trendszerűen lassan megállapodott a megyei oklevélkibocsátás helye Üllőn. Vajon mi az oka ennek a szokatlan ingadozásnak? A megfejtés kulcsát a Borsvai alatt kiállított oklevelek dátum-sorában találjuk meg. Ekkor ugyanis új dátum-formula jelent meg Pest megyében, amihez korszakunk végéig többkevesebb következetességgel ragaszkodtak. Ez így szólt: „kelt Üllőn, törvényszékünk helyén” (datum in Illew loco sedis nostre iudiciarie).606 Előtte a sedria szó egyáltalán nem szerepelt az oklevelek dátum-sorában, sőt az oklevelek törzsszövegében is csak elvétve. Sedriának (a sedes iudiciaria szó rövidítéséből) nevezzük a megyei hatóság által rendszeresen tartott törvényszéket, melyen a megjelenés a perekben nem szereplő megyebeli nemeseknek nem volt kötelező. Alighogy a formulát bevezették, az oklevélkibocsátás napja rögvest állandósult. Jellemző módon, az egyetlen olyan oklevélben, amelyik nem a Borsvai alispánsága alatt szokásos csütörtöki napon és nem Üllőn, hanem szombaton és Pesten kelt, az írnok nem is írta le az akkor még új dátum-formulát. Pest megye szolgabírái tehát az országos szokásoktól eltérően okleveleiket nem a sedria, azaz a törvényszék napján állíttatták ki, hanem számunkra re- konstruálhatatlan módon váltakozó időpontokban. Még az is elképzelhető, hogy a sedria helye sem változott olyan gyakran, ahogy az a táblázatból első ránézésre tűnik. Könnyen lehet, hogy a sedriát ugyan állandó helyen, minden bizonnyal Üllőn, tartották, csak az okleveleket állították ki néha máshol. Pest megye tehát nemcsak ispán nélküli állapota miatt tért el az ország más megyéitől, hanem működésében is. Vajon elképzelhető-e az, hogy Borsvai előtt egyáltalán nem is tartottak sedriát? Az oklevelek ugyanis nem a megyei törvényszék előtt folyó perekről szólnak, hanem csaknem kizárólag felsőbb bírói parancsra elvégzett bizonyságvételről adnak jelentést, többnyire egyszerű vizsgálatról, néha kikiáltott közgyűlésről. Ez azonban nem Pest megyei sajátosság. Más megyék nevében fennmaradt oklevelek nagy többsége is ugyanilyen jellegű irat. Sedria előtt indult per, főleg büntetőper jóval kevesebb akad köztük, számuk csak a 15. század végén kezd emelkedni. Ez a magyar levéltári anyag sajátosságából fakad. Mi értelme lett volna évszázadokig megőrizni egy kisértékű per iratait, egy tolvajláson rajtakapott jobbágy elítéléséről szóló oklevelet? A megyei vizsgálatok azonban birtokjogokat igazoltak, kúriai bíróságok előtt indult hatalmaskodási ügyekben keltek. A négy szolgabírának, ahhoz hogy a bíró nevet viselhesse törvényszéket kellett tartania. Valakinek ítélkezni kellett ún. nagyobb bűnügyekben, amelyek halálos ítéletet vonhattak maguk után. A vizsgálatot végző szolgabírónak többi társai és az összegyűlt más megyebéliek előtt elő kellett adni jelentését, ezt pedig csak akkor tehette meg, ha ő és a többiek is tudták, hogy mikor és hol kell összejőni. Megyei törvényszéke tehát Pest megyének is volt, csak oklevélkiadása működött sajátosan. Milyen ügyekben járt el a négy szolgabíró? helyes dátuma 1518, mint ez eredetijéből (DL 105 845.) ki is derül. A Benkó által a következő oldalon 1420-as dátummal közölt oklevéllel már nincs ilyen szerencsénk, ugyanis hiányzik eredetije, csak az 1518-ashoz hasonló rossz 18. századi másolata maradt fenn, ráadásul rongált eredetiről. Gyanússá teszi 1420-as dátumát modem nyelvezete, a szokatlanul korai sedria-említés, a szolgabírói széki eljárás, mivel azonban éppen ezek késeiségét akaijuk bizonyítani, első lépésben ezt az érvet nem használhatjuk fel. Hartyáni Albert szolgabírósága már közelebb visz a megoldáshoz, 1408-ból és 1412-ből ugyan ismerünk egy ilyen nevűt, ő kapott adományt Maglódra, illetve Szőkeegyház felkérői közt szerepelt, azonban szolgabíró egy évszázaddal későbbi rokona volt, aki 1518-1521 közt viselte hivatalát. A felperest, Rádai Farkas Jánost és az alperest, Inárcsi Rádai Bálintot Bártfai Szabó nem tudta beilleszteni az Inárcsiak családfájába (PEST 493.). Ha egy évszázaddal későbbi adatok közt kereste volna felbukkanásukat, ezt könnyedén megtehette volna. A felperes ugyanis megegyezik Inárcsi Farkas Gergely fia Jánossal, aki 1516-ban már perelt Bálint atyjával és vele, Bálint ugyanis az 1518-ban végrendelkező Inárcsi Rádai János fia volt (PEST 1387., 1397., 1398. sz-ok.). így tehát a PEST 577. és 587. sz. alatt közölt megyei oklevelek épp egy évszázaddal későbbiek. 605 CSUKOVITS 1997. 606 Mindjárt az első Borsvait említő oklevélben felbukkan (DL 105 854.).
