Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tettamanti Sarolta: A honfoglalás kora és kora Árpád-kor
HONFOGLALÁS KOR ÉS KORA ÁRPÁD-KOR 15 ismertetjük ezt a forráscsoportot. A korszak régészeti periodizációja: a honfoglalás kora a 895-896 és a 970-980-as évek közé esik, a kora Arpád-kor ezt követően a 12. századig tart. Természetesen a határvonal a két korszak között nem lehet merev, több a honfoglalás korában nyitott temetőt folytatnak a korai Árpád-korban is.63 A temetőket használó közösségeknek a sírleletekben tükröződő gazdagsága szerint különítjük el a vezető- és középréteg, ill. a köznép régészeti hagyatékát. Az első csoport viseletére, felszerelésére jellemző: a női kaftán, ing, ruha szegélyét díszítő veretek, a hajfonat végét ékesítő korongok, gyöngysorok, a párta, a rozettás véretekkel kivert lószerszám; a férfiak méltóságjelvénye a veretes fegyveröv, a tarsolylemezek, veretes tarsolyok, fegyverként a szablya, a reflexíj. Meg kell emlékezni a jellegzetes temetkezési szokásról, a nyúzott lóbőrös, részleges lovastemetkezésről, amikor is az elhunyt hátaslovát úgy temetik a halott mellé, hogy a lóbőrben benne hagyják a koponyát és a lábcsontokat. A többi húst feltehetőleg a toron fogyasztották el. A rítus másik változata szerint csak a lószerszámot temetik el a halottal. A vezető- és középréteg temetkezései között megtalálhatók a magányos, vagy páros (házaspári) temetkezések, ill. a családi temetők (8-10 síros kis család, vagy a több rokon családot összefoglaló nagycsalád, több esetben a szolganéppel együtt; a nagycsaládi temetők sírszáma 20-100 között mozoghat). A vezető- és középréteg temetőit egymástól elkülöníteni általában nem lehet, leginkább a kiemelkedően gazdag magányos, páros temetkezések rejthetik magukban a vezetőréteghez tartozókat. E temetők a női és férfi viselet és a lószerszám gazdagabb, vagy szegényebb volta szerint is osztályozhatók. Az e korszakon belüli finomabb keltezésre Mesterházy Károly tett kísérletet, amikor a honfoglalók vezető-, ill. középrétegének leletanyagában elkülönített egy olyan csoportot, ahol az eltemetettek öv-, ruha-, lószerszámdíszeinek legközvetlenebb kelet-európai analógiáit lehet megfigyelni. Ez a csoport a még Etelközben születetteket, s a 10. század első felében, leginkább első harmadában már a Kárpát-medencében elhaltakat képviseli. Ruházatuk, felszerelésük — a tarsolylemezek művészeti köréhez tartozó — virág-, indamintás díszei egy korai Felső-Tisza-vidéki ötvösmü- hely termékei.64 Mesterházy Károly az I. Berengár itáliai király, majd császár (888-924) pénzeit, valamint a hasonló korú érmeket tartalmazó sírokat is az első nemzedék temetkezéseinek tekinti.65 Fel kell hívnunk a figyelmet ezzel kapcsolatban a zsákmányolt pénzek keltező'ér- tékével kapcsolatos fenntartásokra.66 A kéttagú csüngős vereteket tartalmazó sírok lennének a 2. nemzedék, a már itt születettek, a 920-as évektől temetkezők.67 Még egy leletkor van, amelyik a korai megszállást, megtelepedést tükrözi, a rozettás díszű lószerszámvereteket tartalmazó sírok. A kutatás szerint legkésőbb a század 60-as, 70-es éveiben kerültek ezek földbe.68 A honfoglaló magyarság vezető- és középrétegét jellemző temetőket a kora Árpád-korban már nem találhatjuk meg. A köznépi temetők különböző fajtáit elsősorban a leletanyag mássága, szegényebb jellege különbözteti meg az előkelőek és módosabbak föntebb ismertetett leletegyütteseitől. Egy-egy temetőn belül ritka a lovas, fegyveres (kard, szablya, vagy íj) sír. A sírok tanúsága szerint a férfiak viseletéből csak a hajfonatkarikákat ismerjük, a női ékszerek sorozata gazdagabb, hajkarikák, fülbevalók, gyűrűk, a nyak, a kar, és a kéz ékszereinek nagyobb választéka ismert, s a vezető- és középrétegnél megismert ruhadíszek egyes darabjai (veretek, gombok, kéttagú csüngök stb.) is megtalálhatók. A köznépi temetők a 10. század elejétől a 12. századig vannak használatban, természetesen nem mindegyik végig. A bennük található keltezhető leletanyag szerint egyik csoportjuk a 10. század utolsó harmadáig létezik, mások a századforduló (század vége, következő eleje) tájáig, ill. az egész 11. század folyamán működnek.69 A 10. század utolsó harmadában, vagy feltehetőleg ez idő tájt, a kora Árpád-korban kezdődő és nagyjából a 11. század elejéig történt temetkezések keltezésére az alábbi tárgyak megjelent szakirodalmat is, lehetőség szerint a teljesség igényével. Magától értetődően így sokkal bőségesebb és árnyaltabb a temető- és sírleletek adta települési kép, mint amit a megyei műemléki topográfiai kötet régészeti bevezetőjében olvashatunk: SOPRONI 1958, 48-49.; MAKKAI 1958, 59-61. 63 SZŐKE 1962, 9-10. - Az ismertetést az alábbi munkák alapján tesszük: SZŐKE 1962; A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG, 37-56. A több évtizedes vitát arról, hogy a 10-11. századi leletanyagban hogyan képviselteti magát az itt élt szláv etnikum, Szőke Béla foglalja össze röviden: SZŐKE 1962,9. A korszak leletanyagából a szlávság hagyatékát nem lehet különválasztani. Szőke Béla keltezéseit nem jelentős mértékben módosították az alábbi munkák: SZABÓ 1980, 52-70.; GIESLER 1981; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 49-79.; KOVÁCS 1994a, 111-142. 84 MESTERHÁZY 1991, 237, 246, 247. 65 MESTERHÁZY 1991, 245-246. 66 KOVÁCS 1988, 170. (éppen a Berengár pénzekről). 67 MESTERHÁZY 1991, 249-250. 68 SZŐKE 1962, 11-18.; MESTERHÁZY 1980, 100-103.; RÉVÉSZ 1993, 357. 69 SZŐKE 1962, 27-99.
