Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
152 TRINGLI ISTVÁN Körülbelül Szúnyogtól már Solt szék volt a határos közigazgatási egység. Innentől Pest megye határa a Dunával párhuzamosan haladt, magáig a folyóig Taksony és Varsány községhatáránál jutott ki, Taksonytól északra már az Arpád-kor végén Pest megyei községek feküdtek. Eredetileg Pest megyét gyarapíthatta Ilbő szigete is.549 Pest városának déli határainál a 15. századra már pesti külvárossá vált Szentfalvánál lépte át a megyehatár a Dunát. Haraszti és Szentfalva közt azonban némi bizonytalanság tapasztalható. 1507-ben ugyanis Jakabháza, vagy más néven Soroksár birtokot Solt székhez sorolták, ezt az egyetlen adatot azonban nehéz lenne úgy értelmezni, hogy Pest városának déli határainál enklávészerűen egy solti birtok feküdt volna, talán nem is a mai Soroksárra vonatkozott ez az utalás.550 Pest megye a középkor végéig megmaradt kétparti megyének. A középkor utolsó századában kb. húsz lakott falut számítottak rendszeresen a jobb parton Pest megyéhez. Ezek a települések összefüggő területet alkottak, enklávék, részben az egyik, részben a másik megyébe tartozó falvak nem tarkították közigazgatási hovatartozásukat. A falvak egy része a Tétényi- fennsík déli oldalán helyezkedett el és zsinórszerűen húzódtak nyugat felé a Mezőfóld irányába: Tétény, Horhi, Diód (a mai Diósd), Érd, Berki, Tárnok, Sóskút, Zámor, Tordas, Kuldó, Bicske, Csapol és Szentlászló volt az egyik vonulat. (A pusztákat nem soroltuk fel.) A megyehatár itt csak e falvak határának szélességéig — ez egy, illetve két faluhatárnyi szélességet jelentett — terjedt, északról Pilis, nyugatról és délről Fejér megyével volt határos. 1337-ben Küldőről azt mondták, hogy a birtok részben Pest, részben Fejér megyében fekszik. A teljes felsorolás igénye nélkül elégedjünk meg a tendencia rögzítésével: ha nem Pest megyei faluként emlegették az itteni településeket, akkor a Tétényi-fennsík falvait leginkább Pilis megyéhez sorolták. így 1421-ben Horhit és Tárnokot tulajdonosai vallották pilisinek, 1469-ben Tárnokot pestinek, azonban ugyanazon bevallást tevők Horhit pilisinek.551 A korszakunkban egyébként teijeszkedő tendenciát mutató Pest megye gyarapodási törekvései épp ezen a részen törtek meg Pilis megyével szemben, amely még ekkor is csendes gyarapodással hasítgatott ki újabb és újabb szeleteket Pest megyéből. Az ősi megyehatár Szent László-patak volt. Furcsaságot a Szent László-patak mellett fekvő e korban Vitány vára tartozékát képező néhány település okozhat. Nem időleges, átmeneti, avagy véletlenszerű említésekről van azonban szó, ezeket a falvakat e korban következetesen Pest megyéhez számították. 1453-ban az említett vár tartozékát képező Bicskét vámjával együtt, Csapol és Szentlászló birtokokat és Garda, továbbá Kürt pusztákat a Rozgonyiak Pest megyei birtokuknak vallották, ezt megismételték 1461-ben kétszer is, majd 1482-ben, mi több Buda elfoglalásáig Pest megyei birtoknak tudták későbbi zálogbirtokosaik, a Héderváriak is.552 Mivel az Arpád-kor végéig egyetlen adat sem említi e három falut és a hozzájuk tartozó, akkor még lakott későbbi pusztákat Fejér megyeieknek, ezért biztos, hogy a történeti Fejér megyének nemcsak a középkor végén, hanem az egész középkor folyamán semmi köze nem volt e birtokokhoz.553 Még ettől nyugatra is akadt település, melyet e korszakban többnyire Pest megyéhez tartozónak vallottak: Tabajd, melyről 1455-ben, 1467-ben, 1475-ben, 1485-ben is ezt állították, óvatosságra int azonban az, hogy 1500 körül Fejér megyeinek mondják, és az, hogy a Pest megyei adatok csak a Ruszkai Kornisok birtokaira vonatkoznak.554 Egy alkalommal, 1513-ban még Kajászószentpéterről is azt állították, hogy Pest megyéhez tartozik.555 A Váli-víz — a középkori Kajászó — mellett fekvő Tabajd, még ha csak részben is, képezte a megye legnyugatibb pontját az ebben a korban hozzácsatolt legkeletibb Kenderessel szemben. A Szent László-pataknál Pest megye meglehetősen széles sávban foglalt el településeket. 1475-ben egyértelműen Pest megyéhez sorolták Martonvásárt és erdejét is, az itt elkövetett hatalmaskodásról pedig az országgyűlésen megjelent Pest megyei nemesektől tudakozódtak.556 A Mezőföldön át délkeleti irányba a Dunához igyekvő Szent László-patakon át nyílt összeköttetés a pilisi (ez esetben talán ugyanennyi joggal beszélhetünk fejériről is) oldal másik 549 A nyúlszigeti apácák itteni középkori birtokviszonyaira, a falvak és földek határaira lásd az 1720-ban készült másolati könyvet: Pozsony, Középkori oklevelek 216. (DF 250 321.). 550 DL 8847. - Az oklevélben egyszer a Saroksar, kétszer a Saxsar névalak áll. 551 АО III. 409., DL 87 953., 88 489. 552 DL 14 601., 15 596., 14 625., 19 960.; PEST 1522. és 1537. 553 GYÖRFFY 1987 vonatkozó részei.; CSÁNKI 1890 - 1913, П. vonatkozó részei. 554 DL 88 305., 88 443., 88 571., 88 710.; CSÁNKI 1890 - 1913, II. 352. 555 DL 25 864. 556 DL 93 483. - Igaz ugyan, hogy a hatalmaskodók, a nyúlszigeti apácák tordasi jobbágyai is Pest megyeiek voltak.
