Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
130 TRINGLI ISTVÁN Az 1364-ben még királynéi birtokban levő Cegléd lakóit mentesítette a király személyük és dolgaik után az egész országban a vámfizetés alól.405 1394-ben a Pest és Pilis megyei nádori közgyűlésen hiába mutatták be a rendezvénynek helyet adó Szenterzsébet lakói V István és Kun László okleveleit arról, hogy őket az ország egyetlen vámosa, különösen pedig a budaiak és a pestiek, ha áruikkal vásározni mennének, mentükben és jöttükben meg ne vámolja, a vámok tulajdonosai, a nyúlszigeti apácák ügyvédje már nagy rutinnal hivatkozott arra, hogy Béla király nekik szóló adománylevele a régebbi, a szenterzsébetiek elvesztették perüket406 Az esztergomi érsekség tudta népei vámmentességét a legjobban érvényesíteni. 1412-ben Mikola és Szob vámszedőit utasították arra, hogy az érsekség szebellébi népeitől ne szedjenek vámot; 1429-ben Mikola és Szokolya, 1435-ben Visegrád vámszedőit intették arra, hogy az érsekség jobbágyain ne követeljenek vámot407 A dunai hajóúton a pozsonyiaknak volt vám- mentességük, ők 1374-ben Budára és Visegrádra szállítottak élelmiszert, búzát, rozst, zabot, bort és szénát.408 Számos város, elsősorban persze Buda lakóinak vámmentességét a mai megye területén éppúgy mint az egész országban, elismerték. Mátyás Maros vámmentességét is megerősítette 1464-ben, a szobi, helembai és letkési jobbágyok kérésére egy évvel később átírta azt a Nagy Lajos-féle privilégiumot is, hogy az itteni sajkásoknak Pozsonytól Szalán- keménig nem kell a Dunán vámot fizetniük, azonban az esztergomi káptalan ellenében az esztergomi vám ügyében 1467-ben pert vesztettek a sajkások utódai.409 Az esztergomi káptalan damási és szebellébi népei is mentesek voltak a vámfizetés alól „a szent királyok kegyelméből”. 1465-ben Hunyadi Mátyás meg is erősítette e jogukat410 A váci vám jelentősége — akárcsak a városon keresztülhaladó úté — a Jagelló-korban kezdett megnőni, tulajdonosa a váci püspök volt. Az itt áthaladó út — amit szűk volta miatt sokat szidtak — a marhakereskedelemben játszott fontos szerepet.411 1524-ben az országbíró előtt folyt per arról, hogy a váci vámon a marosi és a visegrádi kereskedőknek vajon a „szent királyoktól nyert szabadságuk értelmében” valóban nem kellett-e vámot fizetniük. A számos kihallgatott tanú vallomásából az derül ki, hogy ilyen kiváltságuk egykoron ugyan volt a két testvérváros lakosainak, de erről az elmúlt évtizedekben már hiába mutatták fel a váci vámszedőknek pecsétjüket (signum vel sigillum) vagy okleveleiket, azok bizony keményen megvámolták őket. Egy rátóti jobbágy azt vallotta, hogy azoktól, akik már fizettek itt vámot, azt hallotta, „hogy a váci vám istentől való rossz, ahol senkit sem kímélnek, hanem mindenkit megvámolnak.” A váci vámper végső kimenetelét nem ismerjük. A ránk maradt oklevélből kitűnik, hogy a perben a visegrádiak aktivizálták magukat, a marosiakat csak emlegették. A vizsgálatból derül ki az is, hogy egyedül a pesti és a budai polgárok vámmentességét ismerték el Vácon, továbbá Gosztonyi János püspöksége alatt (1507-1510) még az esztergomiak is mentesültek a fizetés alól, ahogy az egykori várnagy mondta, „a püspök Tamás (Bakócz) érsek iránti tiszteletből őket bizonyos időre felmentette”. A váci püspök familiárisának lenni nagy dolog volt. A kihallgatott tanúk közt szereplő egyik nógrádi alispán több püspök alatt is váci várnagyként szolgált, egy hevesi szolgabíró és egy másik nemesember is vámszedő volt. Az 1524-ben hivatalban levő váci várnagy viszont polgár volt. Innen értesülünk arról is, hogy a váci vámszedők a dunai hajókon is szedtek vámot. A vámper említi a visegrádi hajóvámot is.412 Ha valaki a Duna egyik partjáról akart a másikra átkelni, legjobban tette, ha a főváros felé vette az útját. A kelet-nyugati átkelés legfontosabb szakasza az itteni négy rév: a megyeri, az óbudai és a két legfontosabb: a jenői és a pesti volt. Ez utóbbi kettő minden túlzás nélkül az ország kelet-nyugati közlekedési tengelyét jelentette. Úgy tűnik, hogy északabbra egészen a Duna-könyökig a folyóval párhuzamosan haladó utakról nem tért le komoly kereskedő a másik part irányába. A Dunán keresztben itt csak helyi közlekedés folyt. Nem ismerjük középkori említését sem a szobi, sem a marosi révnek, a váci rév a mai helyén feküdt. Ez utóbbit is csak a Szentendrei-szigeten fekvő Vácrévi nevű falu 1318-as említéséből ismerjük 413 Nem tudjuk azt sem, hogy a kései középkor századaiban is működött-e az az ősi rév, ami e 405 pEST 377 sz 406 DL 7918. 407 BAKÁCS 1982, 1496. sz.; PEST 650. sz. 408 Pozsony város lt. Oklevelek 1862. (DF 240 491.). 409 Maros: CD VHP 2. 514.; Szob, Helemba, Letkés: Esztergomi kápt. magán lt. 47-6-2. (DF 237 818.). 410 Esztergomi kápt. magán lt. 16-1-11,12. (DF 236 018., 236 019.). 411 KUBINYI 1973, 58. 412 DL 23 986. 413 KUBINYI 1983a, 57.
