Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
TRINGLI ISTVÁN Miklós nádor nevében tartott közgyűlésen Pilisi Pető panaszt tett, hogy Újfalun „Pest megye nemesei közösségének szokásos szabadsága ellenére, mind jobbágyaikon, mind pedig magukon jogtalan vámot szednek, habár sem Pest megye nemesei, sem jobbágyaik Pest városába mentükben vagy hazafelé jövet semmiféle vámot nem tartoztak fizetni és nem fizettek.” Az újfalui vámszedő azt válaszolta, hogy ő soha nem hajtotta be sem a nemeseken, sem a jobbágyokon, de szekereiken és dolgaikon sem a vámot. A vám többnyire nem volt független a birtoktól, annak tartozéka volt. 1347-ben a fiúsítás kiterjedt erre is, 1396-ban pedig Pomázi Cikó István egri püspök vásárlással szerezte meg Újfalut és Úrit, vele együtt az újfalui vámot.384 Túrán is útvám volt, ezt azonban biztosan csak egy 1467-es ügyből tudjuk meg.385 Borbála királyné 1415-ben azt írta a birtokában levő Kecskemét város vámszedőinek, hogy a szegedi polgárok panaszt tettek nála, hogy a király hiába szabályozta egy generale decretumban azt, hogy ők minden királyi és királynéi településen és vámhelyen a vám fizetése alól mentesülnek, a kecskeméti vámosok mégis a városi vámhelyen őket, familiárisaikat és áruikat megvámolják.386 E három biztosan útvámot szedő vámhely közül az elsőként említett újfalui a Pestről Cegléd, Szolnok irányába tartó nagy úton feküdt. A túrái pedig — mivel a falu határa egy kis darabon érintkezik vele — a hatvani út mellett létesült. Elgondolkodtató, hogy itt nem egy ősi, megyehatáron álló vámról van-e szó. Túrán túl ugyanis már a hevesi Hatvan következett, ennek a Zagyván átnyúló részét ugyan a 15. század végén már Pest megyéhez számították, az azonban neve miatt sem lehet kétséges, hogy Hatvan része volt. A túlsó, azaz a hevesi oldalon Nagyhatvanban éppúgy szedtek vámot ezen az úton, mint a Pest megyei Túrán. A kecskeméti a szegedi nagy út, a valószínűleg útvámot szedő besenyői (a későbbi máriabes- nyői) vámhely a hatvani út mellé települt.387 Ezt a vámot Hatvani Menyhért kölcsönös örökösödési szerződésben ígérte 1492-ben Báncsai András budai udvarbírónak.388 Fontos vámszedő hely maradt a többnyire Pest megyéhez sorolt, mai Fejér megyei Bicske is. Erről érdemes megjegyezni, hogy ugyanúgy, ahogy a megye keleti határain, Túrán és Hatvannál sikerült kimutatni megyehatáron fekvő vámot, itt a nyugati szélen állt, igaz magában, vámhely.389 Cegléd vámja az óbudai apácáké volt, Nagykőrösét különböző birtokosok élték, 1467-ben Pásztói Andrásé volt, 1505-ben Kubinyi László és Borsvai Benedek próbálta megszerezni. A kecskeméti vám a várossal járó egyik legfontosabb bevételi forrás volt.390 A szentjakabfalva- i (Óbuda déli részén) vám az óbudai várhoz tartozott, szedtek vámot a szenterzsébetfalvai földesurak is.391 Neve után ítélhetően talán Vámosgyörkön (a mai Hévízgyörkön) is szedtek útvámot. Hogy e vámhelyeken mennyi vámot szedtek, arra még utalásunk sincs, az azonban biztos, hogy nem járt rosszul vele a birtokos. A vámolás a tiszteknek (officiálisoknak) és vámszedőknek nevezett földesúri alkalmazottak feladata volt, amennyire a késő-középkori adatokból kitűnik, ők még a Jagelló-korban is alkalmazottak és nem bérlők voltak. Pilis megyében először 1318-ban említik Szentendre vámját, melyet „a fával megrakott hajók és kocsik” után kellett fizetni, ez tehát vízi- és szárazvám volt.392 Jelentősebb volt a visegrádi hajóvám, mely 1366-tól kezdve folyamatosan szerepel a forrásokban. Ekkor Rajkától Budáig nyolc helyen kellett a Dunán hajózóknak vámot fizetniük, Budától lejjebb ugyanis már nem folyt komolyabb dunai hajózás. A dunai hajóforgalom a 14. század második felében élhette virágkorát. A 15. század közepéig a dunai vámokat felsoroló oklevelek azt bizonyítják, hogy jelentős hajóforgalom csak a Szentendrei-Dunán volt, a Duna főágára csak ezután tevődött át a súlypont.393 A dunai vízi úton vámot kellett fizetni Szobon, Visegrádon és Óbudán, de a Jagelló-korban Vácon is megvámolták a hajósokat. A szobi dunai hajóvámot először Viseg- rádéval együtt említik. 1382-ben Lajos király a szobi vámot elválasztotta Szobtól, és a nosztrai 128 384 DL 41 262.; CD И/2. 207.; Kassa város It. Miscellanea 33. (DF 269 974.). 385 DL 3 022, 14 118. 386 HORNYIK 1860—1866, I. 199. 387 MAKRAI 1958, 86.; BALLA 1793. - A túrái faluhatár ma is eléri a 30-as, az egykori „budai ó utat” utat (PEST M. TÉRKÉPE 1988.). 388 PEST n70. sz. 389 DL 14 601., 15 596., 18 649. 390 PESX 952 _ Эю., 1224. sz-ok; HORNYIK 1860—1866, I. 6., 7., 11. sz-ok. 391 KUBINYI 1973, 47. 392 PEST 179. sz. 393 1374-ben a következő vámhelyeket sorolták fel: Rajka, Bodony, Királysziget, Komárom, Neszmély, Esztergom, Szob, Visegrád, Óbuda és Buda - Pozsony város lt. Oklevelek 1862. (DF 240 491.); KUBINYI 1973, 47.; KUBINYI 1983a, 57.
