Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
126 7. Halastavak, halászat TRINGLI ISTVÁN A középkorban sok halat fogyasztottak. Nemcsak a böjti napok miatt, hanem mert jóval bővebben álltak rendelkezésre halban bővelkedő élővizek mint manapság. Az élővízi halászat legfontosabb helye természetesen a Duna és Pest megye szélén a Tisza volt. A Dunán az egész középkoron át gyakorolták ősi kiváltságaikat azok, akik valamilyen módon privilégiumot szereztek a halászati jogról. így pl. az 1467-es közgyűlésen a budai káptalan képviselői előadták, hogy a dunai halászat Rosd-szigettől és a megyeri révtől kezdve a Csepel-szigetig őket illeti meg. Mátyás király 1464-ben megerősítette Maros kiváltságait, mely szerint Verőcétől, azaz a váci püspökség határától az Ipolyig halászaik a Dunán szabadon halászhatnak. Ettől lefelé ugyanis egészen Gödig a váci káptalané volt a halászati jog a malomállítással együtt. Ebből az is kiderül, hogy a halászati jog többnyire egybeesett a part menti birtokjoggal.366 A hajó- malom-állítás és a halászat egyébként egymást kizáró foglalatosságok voltak, az említett közgyűlési per emiatt keletkezett. A Dunán voltak elrekesztett halászóhelyek, így pl. Taksonyban, ahol halnevelőt (sagina piscium) emlegettek. Szalkon egy dunai halásztanyáról (gulgustium vulgo thwnya) értesülünk.367 A dunai halak királya a viza volt, a vizafogás pedig a halászat egy külön ága. Vizafogó hely (piscatio Danubialis vulgo Wizathanya) tartozott pl. Etyhez.368 1318-ban, amikor Károly király hozzáfogott a Visegrád környéki területek alkalmas királyi rezidenciává tételéhez, a váci székesegyház alatti vizafogás jogát (piscina usonum vulgo tana) is átvette a veszprémi püspöktől, és a visegrádi vár alá rendelte.369 A kifogott vizák negyedét a marosi vendégeknek is a király számára kellett átadniuk.370 A váci polgárok fóldesuruknak, a püspöknek minden évben többek közt egy vizát, más forrásunk szerint három mázsa sózott vizahúst tartoztak adni, amit még a török hódoltság alatt is szorgosan elszállítottak távol élő uruknak.371 A nagy folyóktól távolabb élők a halastavakból szerezték be szükségleteiket. Úgy tűnik, hogy minden olyan falu építtetett magának halastavat, ahol erre a lehetőségek adottak voltak, elég volt erre egy kis patak, amit megduzzasztottak. Egy-egy ilyen halastó tekintélyes méretű volt, megépítése, karbantartása komoly költségeket igényelt. Pilis megyében Tökön és Solymáron figyelhetők meg még az egykori halastó maradványai. Tökön a Budajenői-patakot duzzasztották fel egy 250 m hosszú, 20 m széles, 2-3 m magas gáttal. Solymáron az Aranyhegyi-árkon volt tó, gátja nagyjából ugyanekkora volt, 1511-ben Vágtó néven említették.372 A tavakat közösen használták, birtokosztály után is közös használatban maradtak. Pilis megyében Békásmegyeren, Felsőkovácsin, Kandén, Leányfalun, Szentjakabfalván és Szentlászlón olvasunk még halastavakról.373 A honti részeken is voltak halastavak, így pl. Perőcsényben, Nosztrán pedig többnek a nyomai máig megfigyelhetők.374 A nógrádi részeken Pencen a jobbágyoknak azt is megengedték, hogy itathassanak a halastóból.375 Alagon a 15. század végén egy nagyméretű halastó állott. Tavasszal egy hatalmaskodás során hálóval halászták le a tó egymással összefüggő három medrét (apertis et destructis tribus meatibus et clausuris predicte piscine), melyet Alagi Bekény Benedek 1470-ben saját pénzén készíttetett. Állítólag éjjel-nappal hordván a halakat szekerekkel Mogyoródra, a váci püspök halastavára, az elkövetők összesen 50 ezer (!) halat vittek el, 1500 forint kárt okozva, igaz, ugyanerről az ügyről szóló másik oklevélben csak 1400 forintot írtak. Egy másik említés szerint Alagon két halastó volt.376 Hallunk halastóról többek közt Palotán, Foton, Szecsőn és Vecsésen, a részben Pest, részben a Solt székben fekvő Vadason is.377 A Rozgonyi-összeírásban a veresegyházi halastóról megjegyezték, hogy mesterségesen lett elkészítve (artificaliter facta). Nem nagyon gondozták azonban a szadai náddal benőtt, fűzfákkal borított partú Lábastavat, a dömsödiről pedig azt tartották érdemesnek feljegyezni, 366 KNAUZ 1863, 41.; DL 2247., 20 109. - A marosi kiváltságlevél fordítása: JAKUS 1991; DEGRÉ 1939, 56. 367 PEST 886 sz . DL 87 811 368 DL 88 710. 369 GYÖRFFY 1998. 315. 370 CD VII/ 2. 514. 371 TRINGLI 1989. 372 MRT 7. 35/25, 25/8. 373 KNAUZ 1863, 123.; PEST 1437., 914., 1071. sz-ok; DL 17 990., 18 109., 21 696. 374 DL 82 210.; MRT 17/10, 17/17, 17/21. 375 MTA Könyvtár Kézirattár 271. (DF 243 915.). 376 DL 19 937., 20 249. 377 DL 20 121., 20 122., 20 125., 17 568.; PEST 1449., 1312. sz-ok; ZICHY VIII. 297.
